Talán néztél már megvetően az út szélén álló nőtársaidra, akik (szerinted) biztosan azért választották ezt a megélhetési formát, mert egy: szeretnek szexelni, kettő: ezzel rengeteg pénzt lehet keresni. Szóval ha ezt szakították, szagolják. De biztosan így van? Tényleg önszántukból választják? Tényleg szeretnek napi akár tíz-tizenkét órában is a hét akár minden napján random vadidegenekkel bárhol és bárhogyan szexelni? Télen nyáron? Hóban fagyban? Egy kocsiban? Egy kuka mögött? Az erdőben? És azt a rengeteg pénzt vajon tényleg ők is kapják meg?
A Névtelen Utak Alapítvány segítségével ideje tisztába tenni a prostituáltakat érintő legnagyobb tévhiteket:
Zubor Rozi írása.
Önszántukból választják a szexunkát
Amikor azt mondjuk egy prostitúcióban élő nőre, hogy „ő ezt választotta”, egyetlen mondattal letudjuk mindazt, ami addig történt vele. Mintha mindenki ugyanonnan indulna, ugyanazokkal a lehetőségekkel, és ugyanúgy szabadon dönthetne arról, milyen életet szeretne élni. A valóság ennél sokkal összetettebb.
Van, akit kényszerítenek, van, akit megtévesztenek vagy zsarolnak, van, akit bántalmazással tartanak kontroll alatt, és van, akit a szegénység, a lakhatás hiánya, a korábbi traumák vagy más kiszolgáltatott élethelyzet sodor ebbe a helyzetbe.
Az emberkereskedelemben és szexuális kizsákmányolásban éppen az a megtévesztő, hogy kívülről sokszor úgy tűnhet: az érintett nő „marad”, tehát biztosan ezt akarja. De a választás csak akkor valódi választás, ha van biztonságos alternatíva is. Nem mindegy, hogy valaki szabadon dönt egy lehetőség mellett, vagy azért „választja”, mert nem lát más kiutat.
Ezért amikor egy prostitúcióban élő nőről beszélünk, ne csak azt kérdezzük: „Miért nem megy el?” hanem azt is, hogy „Volt-e valaha valódi lehetősége mást választani?”
-
Szeretnek szexelni
A prostitúció és a szexuális vágy nem ugyanaz. Attól, hogy valaki szexuális szolgáltatást nyújt, egyáltalán nem következik, hogy élvezi is, amit csinál. Más dolog az, amikor valakivel azért létesítünk intim kapcsolatot, mert vágyunk rá, és egészen más az, amikor pénzért, nyomás alatt, félelemből vagy egy kiszolgáltatott helyzetben tesszük.
Nem kell szeretnie ahhoz, hogy csinálja.
És általában a többség, ha előtte szerette is normális körülmények között, normális mennyiségben, olyannal, akihez érzelmi szálak is kötik, hidd el, ilyen körülmények között elég hamar megutálja.
-
Azzal fekszenek le, akivel akarnak
Ez talán az egyik legnagyobb félreértés. Ahogy a legtöbb nő magát a prostutúciót sem önszántából választja, úgy azt sem, hogy kivel fekszik le.
A prostituált nőknek nem feltétlenül van valódi lehetősége arra, hogy nemet mondjanak. (Sőt, az esetek 99,9%-ban nincs.) Ha valakit fenyegetnek, megfigyelnek, zsarolnak, bántalmaznak, adósságban tartanak, vagy más rendelkezik a keresetével, akkor nehéz valódi döntésről beszélni.
És még ha valaki esetlegesen saját döntésből került is a prostitúcióba, abból akkor sem következik, hogy minden helyzetben szabadon beleegyezik mindenbe.
-
Rengeteg pénzt keresnek vele
Kívülről könnyű azt látni, hogy egy-egy alkalomért mennyi pénzt kérnek el. Sokkal nehezebb azt látni, hogy ebből végül mennyi marad annál, aki a szolgáltatást nyújtja.
A szexuális kizsákmányolás egyik lényege éppen az, hogy más ember profitál valaki más kiszolgáltatottságából.
A futtató vagy emberkereskedő – ismertebb nevén: strici – elveheti (és el is veszi – a bevétel egy részét vagy egészét, miközben az érintett nő nem rendelkezik szabadon a saját keresetével.
De még kizsákmányolás nélkül sem lehet pusztán a bevételből megítélni valakinek az élethelyzetét. Aki kívülről csak a pénzt látja, nem látja a mögötte lévő félelmet, kiszolgáltatottságot, egészségügyi és lelki terheket.
-
A nők miatt van prostitúció
Vagyis, ha nem állnának ki/nem lennének elérhetőek a szolgáltatásaik, nem járnának hozzájuk a férfiak sem. Ez a mondat úgy tesz, mintha a prostitúció kizárólag a prostitúcióban lévő nők döntéseinek következménye lenne.
Pedig a prostitúciós piacnak van keresleti oldala is: vannak emberek, akik pénzért szexuális szolgáltatást vásárolnak. Egészen konkrétan maga a szakma is ezek miatt a „vásárlók” miatt jött létre több száz évvel ezelőtt.
Az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás pedig ennél is összetettebb jelenség. Szerepet játszhat benne a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, a lakhatási bizonytalanság, a korábbi bántalmazás, a családi háttér, a függőségek, a megtévesztés, a kényszerítés és a kiszolgáltatottság.
Éppen ezért nem szabad az érintett nőket hibáztatni.
Ha meg akarjuk érteni a problémát, az egész rendszert kell látnunk: a keresletet, a kizsákmányolást, az emberkereskedőket, a társadalmi körülményeket és azokat a hiányzó lehetőségeket is, amelyek miatt valaki ebbe a helyzetbe kerülhet.
-
Bármikor abbahagyhatnák és új életet kezdhetnének
„Ha nem tetszik neki, egyszerűen hagyja abba.”
Ohh, bárcsak ilyen egyszerű lenne.
A prostitúcióból való kilépéshez azonban nem elég az, hogy valaki elhatározza: holnaptól mást akar. Ez nem olyan, mint egy átlagos munkahelyen, ahol besétál az ember a felmondólevelével a HR osztályra és legrosszabb esetben egy hónap felmondási idő után fogja az asztaláról az összes cuccát, és kiköltözik.
Ha egy prostutáltnak nincs hová mennie, nincs pénze, nincs biztonságos lakhatása, nincs munkája, nincs támogató családja, vagy fél attól, aki kontrollálja, akkor a kilépés egyáltalán nem egyszerű.
És ha valakit emberkereskedő vagy futtató tart kontroll alatt, a kilépés akár veszélyes is lehet.
Ezért a „menj el” önmagában nem segítség. Valódi segítség lehet a biztonságos lakhatás, a jövedelem, a jogi és pszichológiai támogatás, az egészségügyi ellátás, a munkalehetőség és egy olyan támogató közeg, ahol az érintett nő nem marad egyedül – például a Névtelen Utak Alapítvány felépülési programja.
|
A Névtelen Utak Alapítvány munkája arra irányul, hogy a prostitúció és az emberkereskedelem mögött ne csak egy „utcán álló nőt” lássunk, hanem egy embert. Valakit, akinek története, múltja, sérülései, félelmei és lehetőségei vannak. A segítség sokszor nem látványos és nem gyors. Kapcsolatfelvétel, bizalomépítés, támogatás, kísérés – és annak megteremtése, hogy valaki egyszer valóban dönthessen a saját életéről. Társadalmi szinten ezért fontos segíteni a prostitúcióban és az emberkereskedelemben érintett embereknek. Nem azért, hogy helyettük döntsünk, hanem azért, hogy legyen valódi választási lehetőségük. |
Mert a nők teste nem árucikk. Nem azért, mert a nő teste valaki más tulajdona lenne, hanem éppen azért, mert a saját teste felett minden embernek joga van rendelkezni. És senkinek nem kellene olyan helyzetbe kerülnie, ahol a túlélés ára a saját teste.
A kilépés tehát nem egyetlen döntés. A kilépés egy út. És ezen az úton nem ítéletre, hanem kapaszkodókra van szükségük ezeknek a nőknek.
Tegyünk meg együtt 5000 lépést a szabadságért!
A Névtelen Utak Alapítvány az Üdvhadsereggel, a Door of Hope-pal és a Set Free Hungary-vel karöltve mindenkit hív és vár, hogy együtt vállaljunk szolidaritást az áldozatokkal, és álljunk ki a túlélőkért.
Gyere, tegyünk meg együtt ezt az 5000 lépést a szabadságért!
Az október 17-én megrendezésre kerülő 5000 lépés séta alkalmat ad arra, hogy közösen mozduljunk meg a látható és láthatatlan áldozatokért, és együtt hívjuk fel a figyelmet az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás problémájára.
A program a Magyar Női Alap támogatásával valósul meg 2026. október 17.-én, szombaton, 14:00 – kor.
Indulási helyszín: H13 Kultpont
A séta részletei és regisztráció:
https://facebook.com/events/s/5000-lepes-az-emberkereskedele/1045168721657488/
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
