Gyomorpanaszok, fejfájás, evés- és alvászavarok – rengeteg kisgyereket érintenek ezek a problémák, gyakran mégsem áll semmilyen testi ok a háttérben. Ilyenkor segíthet a pszichoszomatikus orvoslás, amelyre egyre nagyobb az igény. Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyermekorvos a tünetek mögé néz.
Rögtön adódik a kérdés, hogyan dolgozik pontosan egy pszichoszomatikus gyerekorvos, de azt laikusként is sejtem, hogy nem ez a „legkényelmesebb” ága a szakmának. Olyannyira nem, hogy már a szükséges tudás elsajátítása is komoly utánjárást igényel, kifejezetten ezt a szemléletet – pláne a gyakorlatot – ugyanis hazánkban egyáltalán nem is oktatják. Hosszú utat járt végig Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyermekorvos is, aki az egyetemen kapott eszköztárában kezdetben sokszor hiába kereste a választ kis páciensei problémáira. A doktornő gyakran olyankor lép be a képbe, amikor a kizárólag hagyományos módszerekkel dolgozó kollégái már felteszik a kezüket.
– Ez a személet segít felgöngyölíteni az okokat akkor is, ha nincs konkrét szervi ok a háttérben.
Hiszen az embernek nemcsak teste és szervei vannak, hanem lelke, mentális háttere is, amelyek szintén közrejátszhatnak a fizikai tünetek kialakulásában – magyarázza a gyermekorvos. Rögtön meg is erősít abban, hogy ez nem a könnyebb út, ami az orvoslást illeti: jóval szerteágazóbb tudást, komplexebb szemléletet, és sokkal, sokkal több időt igényel.
– Egyes felmérések szerint a magyar állami ellátásban átlagosan 3-5 perc jut egy-egy páciensre, amibe gyakorlatilag semmi nem fér bele…
Ha a szervi okokat kizárják, az orvosok általában tüneti kezelést javasolnak, ritkán járnak utána a panaszok valódi gyökerének, az végképp nem fér bele például, hogy feltárják a testi problémák és a családi viszonyok, a munkahelyi környezet közti összefüggéseket.
Az „eredmény”: gyakran a nem múló, visszatérő panaszok és felesleges vizsgálatok sora…
Nincs ez másként a gyermekeknél sem, sőt. A gyerekek jelentik sokszor a leggyengébb láncszemet a családban, ők érzékenyebbek és sebezhetőbbek még a felnőtteknél is, hiszen nekik még nincsenek megküzdési stratégiáik a megterhelő, stresszes helyzetekben.
A legkisebben szavakba sem tudják önteni, mi a bajuk – ilyenkor jelennek meg a testi tünetek. Kis „indikátorokként” jelzik például, ha megborul az egyensúly a családban.
„Tőlem nem egy tablettát kapnak”
Hogy milyen testi panaszok képében jelennek meg jellemzően a kisgyerekek lelki problémái? Korosztályonként változik, hogy törnek felszínre a problémák. A csecsemőknél az egyébként is éretlen önszabályozás olyan formában borul fel, hogy a kicsi például rengeteget sír, nehéz megetetni, vagy alvási problémái vannak, például nagyon nehezen alszik el vagy sokszor felriad a baba.
A nagyobb gyerekeknél az evés zavarai lehetnek jellemzők, de a koncentráció hiánya, a játék iránti érdektelenség, a látszólag ok nélküli fejfájás vagy hasmenés, székrekedés is intő jel lehet, sőt, asztmatikus tünetek is jelezhetnek.
Az okok felgöngyölítése nemcsak az orvos, hanem a szülők számára is nehéz, gyakran rögös út.
– Nehéz elfogadniuk, hogy nem egy tablettát kapnak, amitől egy hét alatt elmúlnak a panaszok, hanem szembesülniük kell azzal, hogy jó eséllyel a család működése, a sok feszültség okozza őket. Ilyenkor az egész családnak hozzá kell tennie a gyógyuláshoz, változtatni kell.
Nekem ennyi idő után is izgalmas megélnem, hogy ha a szülők egy picit jobban odafigyelnek, ha enyhül a feszültség otthon, ha több minőségi idő jut a gyerekre, ha javul a párkapcsolat, ha a gyerek egy kicsit nagyobb biztonságban érzi magát, sokszor szinte egyik napról a másikra elmúlnak a tünetek – csillantja fel a reményt a doktornő. Gyakran egyébként azt tapasztalja, a szülők azt látják ugyan, hogy a gyerek nincs jól, de abba már nem gondolnak bele, hogy ők sem. Mondjuk azért, mert annyira hajszoltak, hogy napi néhány percük jut csak a gyerekre.
– Ilyenkor magunkat is jobb állapotba kell hozni, dupla felelősség van tehát a szülőkön.
Az ötödik gyereknél is érték meglepetések
A pszichoszomatikus személetű orvos maga is öt gyereket nevel, azaz – kis túlzással – a saját családjában is megtörtént már minden, ami egy átlagos gyerekekkel megtörténhet.
– Nagyon különbözők a gyermekeim, és – rutin ide vagy oda – bevallom, még az ötödiknél is értek meglepetések… Nagy rugalmasságra van szükség, hiszen a gyerekek is állandóan változnak, s ezeket a változásokat le kell követnünk.
Gyakori például, hogy a kicsi már sokkal önállóbb lenne, egyedül csinálna dolgokat, például enne vagy mászókázna, de a szülő nem ad neki elegendő teret.
Ha pedig a gyerek azt éli meg, hogy túlkontrollálják, hogy nincs mozgástere, az pszichoszomatikus tünetekben törhet a felszínre – hoz egy jellemző példát Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna.
A szakember szerint minden szülőben él egy kép arról, hogyan működik egy gyerek, és sokszor hiányzik a rugalmasság, amelynek segítségével szükség esetén átírhatjuk ezt a képet.
– Túlzottan liberális és túlkontrolláló szülőből egyaránt van bőven, holott az a szülői minőség az ideális a gyereknek, amely az ő karakterének pont megfelelő, s amelyben a szülő pont annyiszor és olyan mértékben avatkozik be, amilyenre neki szüksége van.
Ehhez az kell, hogy tudjunk a gyerek fejével gondolkodni, kompromisszumot kötni, következetesen biztonságos kereteket tartani. Sajnos sok szülő már a gyermekvállalásra sem tud ráhangolódni, olyan hajtásban él, így elmarad az az ösztönös hangolódás, amelyre szüksége lenne a gyereknek és a szülőnek egyaránt.
Ehhez jön még az információáradat, ami ömlik rájuk. A túlféltés mögött egyébként gyakran éppen a bizonytalanság, a magabiztosság hiánya áll – árulja el a gyermekorvos.
Ráfér a szülőkre a tudás és az érzékenyítés
Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna komoly közösséget épített a közösségi médiában az elmúlt tíz évben, informatív bejegyzéseit több mint 22 ezren követik. Az edukálásra és érzékenyítésre véleménye szerint nagy szükség is van, mert hazánkban még mindig tabunak számítanak a pszichés, mentális problémák, legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről.
– Pedig nem kell súlyos lelkiállapotban lenni, elég egy nehezebb élethelyzet, egy kisebb kisiklás ahhoz, hogy érdemes legyen segítséget kérni – vallja.
Nemcsak szakmai tanácsokat, hanem többgyerekes anyukaként mintát is ad az oldal látogatóinak. S bár az elérhető, közvetlen orvosi attitűd még mindig ritka, ő nem „magasról” beszél, hanem partnerként tekint a szülőkre és a gyerekekre. Vallja, ő is folyamatosan tanul, tapasztalatait beépíti a bejegyzéseibe, és figyel arra is, milyen témák, problémák foglalkoztatják leginkább a hozzá fordulókat.
A slágertéma, a szobatisztaság, a nem szervi eredetű székrekedés és székletvisszatartás egyenesen a szakterülete lett, gyakran tudatosítja a szülőkben, hogy ezzel nekik is van dolguk. A kulcs a megfelelő időzítés.
– Jó lenne, ha a szülőknek több tudásuk lenne a szobatisztává válásról, mert sokan meglepődnek, amikor látják, hogy ez nem alakul ki magától.
Tudni kell, milyen életkorban mit várhatunk el a gyerekünktől, miközben minden gyerek más. Kudarcba fulladhat, ha akkor kezdjük el szobatisztaságra szoktatni, amikor még nem érett rá, ha erőltetjük a dolgot, de az is, ha nem figyelünk oda a jelekre és elszalasztjuk az érzékeny időszakot. Sokan az óvodakezdés előtt két-három héttel kapnak észbe és rohamtempóban igyekeznek leszoktatni a gyereket a pelenkáról, ami persze feszült légkörben sokkal nehezebb…
Figyelni kell az apró jeleket: ha a kicsi leszedi magáról a pelenkát, ha magától is szívesen ráül a bilire, ha szól vagy finoman jelzi, például toporog, feszeng, ha jön az inger, akkor itt az idő – tanácsolja a szakember.
Szakértővé tette a saját tapasztalat
A tömegeket érintő témák mellett van olyan probléma is, amelynek úgy lett a szakértője, hogy egyik gyermeke révén maga is érintett benne. Ez a szenzoros feldolgozási zavar, amelyről nem tudni pontosan, hány gyermeket érint, egyes statisztikák szerint öt, mások szerint akár húsz százalék is lehet az arányuk. A köztudatban gyakran idegrendszeri éretlenségként elkönyvelt problémával küzdő gyerekek nem megfelelően dolgozzák fel a külvilág, de gyakran a saját testük ingereit is.
– Ők az átlagnál sokkal intenzívebben élhetik meg a különböző ingereket, ami számtalan formában megnyilvánulhat.
Van olyan kisgyerek, aki menekül az erősebb hanghatások elől, mások kényesek arra, milyen anyagú ruha ér a bőrükhöz, nem bírják elviselni, ha piszkos lesz a kezük vagy a ruhájuk, vagy éppen bizonyos ételeket nem esznek meg az állaguk, kinézetük, illatuk miatt.
Ez éppen elég problémát jelent önmagában is – a necces helyzetek elkerülése rengeteg energiát emészt fel a kisgyerek részéről -, és csak ront a helyzeten, hogy a „szenzoros” gyerekeket gyakran egyszerűen hisztisnek, túlérzékenynek könyvelik el – magyarázza Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna.
A szakember tanácsait, bejegyzéseit ITT követhetitek.
Kiemelt kép: Beszedics Szilvia
Fotók: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
