Idén szeptemberben a második tanévünket kezdjük a gyerekeinkkel Kanada nyugati partján, egy év alatt sok mindent láttunk és tapasztaltunk. Az elején nem volt egyszerű, de remekül helytálltak mindketten. A tanáraik nagyon sokat dicsérték őket, a támogatásuk nagyon sokat adott nekik is a nehézségek idején. Skita Erika kétgyermekes anyuka írása a kanadai iskolákról.
Erika tavaly nyáron költözött ki családjával Kanadába. Kicsit rázós megérkezésükről már írt nekünk.
British Columbiában is vannak tankerületek, a miénk három várost ölel fel. És remekül működik. A körzetünkben három különböző iskolába járnak a gyerekek míg a 12 éves tanulmányaik végére érnek. Kezdenek az általános iskolával (elementary school) ez öleli fel az 1-5. osztályt. Innen lépnek tovább a “középiskolába” (middle school) ide 6-8. osztályig járnak, majd következik a gimnázium (secondary school, itt nem high school.)
Tegyük hozzá, hogy nincs felvételi egyik helyre sem, körzeti iskolák vannak, a lakóhely határozza meg, hogy ki melyik iskolába jár.
Az iskola augusztus utolsó hetében nyit ki a nyári szünet után, ekkor tudtuk beadni a jelentkezésünket a lakcímünk szerinti iskolákba. A két gyerek két külön iskolában járta az első évet, de szerencsére a két épület nagyon közel volt egymáshoz, mindössze egy játszótér és egy sportpálya választotta el őket egymástól, így egy irányba indultak reggel és együtt is jöttek hazafelé – az elején.
Nem véletlen, hogy minden kiadó lakásnál az első dolgom volt megnézni, hogy milyen messze vannak az iskolák, és hogyan lehet odáig eljutni tömegközlekedéssel.
Erre végül nem volt szükség, mivel az iskolák 500-600m-es távolságban vannak a házunktól, így békében el tudnak sétálni odáig akár süt a nap, akár esik az eső. (És azért esett rendesen az elmúlt tanévben. Az esernyő és a vízhatlan cipő alapfelszerelés lett mindkettőjüknek.)
A lányunk ötödik osztályba csatlakozott az általános iskolába, ahol egy vegyes negyedik-ötödik osztályba járt. A fiunk hetedikbe került, egy vegyes hetedik/nyolcadik osztályba. Ez a vegyes osztály is furcsa volt elsőre, de megszoktuk. 😊
A két iskola teljesen más felépítéssel működik. A kezdő és befejező időpont azért hasonlít, mindketten 8:40-re mentek iskolába és 2:45-2:49-kor zárták az iskolai napot.
Az iskolai osztályok teljesen másként épülnek fel, mint nálunk, a gyerekek minden évben osztályt (gyerekcsoportot), és tanárt is váltanak. Amikor először meséltünk arról a szomszéd családnak, hogy odahaza egy osztály van, sőt, a mi iskolánkban jó esetben 8 évig azonos tanár,
a legkisebb lányuk elszörnyedve kérdezte, hogy “ és ha kifogsz egy rossz tanárt, akkor vele maradsz végig?”
Nekünk pedig az volt furcsa, hogy a megszokott biztonságos közeg helyett, mire belejönnek és megszokják az osztályukat, már váltanak is, de azt az indoklást hallottuk tanároktól és szülőktől is, hogy ez a változás/változtatás segít nekik, hogy több oldalról is lássák magukat, és jót tesz a változáshoz való viszonyuknak is.
Azt értem, hogy ha egy tanár esetleg beskatulyázza őket, annak nem kell a terhét cipelnie éveken át, ám azt egy kicsit még mindig furcsának tartom, hogy az éppen összeszokott gyerekközösségeket folyamatosan újraalkotják. A lányunk iskolájában a többi ötödikes remekül ismerte már egymást, hiszen korábban valamikor biztosan jártak már egy osztályba. Nyitottabbak is egymás felé, nem csak a saját osztályukat ismerik. Ebből a szempontból mi azért hátrányból indultunk így, utolsó évben.
A covid miatt az általános iskolában a gyerekek az iskola udvarán, a tanterem hátsó bejáratánál gyülekeztek, és ott várták, hogy a tanító felhúzza az ablakokon a redőnyt és beengedje őket.
A lányunk minden reggel igyekezett kikémlelni a redőny résein, hogy milyen órái is lesznek, hiszen nem volt fix órarendjük, aznap reggel tudták meg, milyen óráik lesznek.
Amit nagyon szerettem, az a határidőnaplójuk volt, amit az iskolától kaptak az első héten. Ebben tudott üzenni a tanáruk, ha valamire szüksége volt, vagy valamiről tudnunk kellett, minden nap volt benne valami aláírnivaló. Minden szombaton érkezett az email, amiben beszámolt róla, mit csináltak a héten. Imádtam.
Minden nap volt kocogás, a lányunk a tanév alatt több, mint 300 km-t futott le az iskola melletti parkban. A lefutott köröket nyalóka pálcikákkal (popstickle sticks) mérték, és minden 10 km után kaptak műanyag tappancsokat. Innen lehet jól visszakövetni a számokat.
A döbbenettől elkerekedett szemét sem felejtem el soha, amikor egy nap úgy jött haza a suliból, hogy “nem elég nekem egy teljesen új nyelven tanulni, most még franciát is tanulnom kell?” Azért a továbbiakban egészen megbarátkozott vele és nagyon jó értékelést kapott ebből is.
Egyébként mindketten kaptak kiegészítő angol oktatást, egész tanévben.
Sokan mondták, hogy ne izguljunk, a gyerekek könnyen belejönnek, hamar megtanulják a nyelvet, karácsonyra már folyékonyan beszélnek majd angolul. Hát, ha másokkal így is történt, nálunk azért ez nem ment zökkenőmentesen. És itt jön az, hogy milyen nagyszerű tanáraik voltak.
Amikor jeleztük, hogy a gyerekek nem igazán érzik jól magukat, mert nagyon sok mindent nem értenek (még), komolyan vettek bennünket, és nagyon odafigyeltek a gyerekekre. Ezt a figyelmet egész évben fenntartották, amiért nagyon hálás vagyok.
A fiunk Magyarországon az ötödik évet végezte el, de korának megfelelően itt a hetedik osztályba, így már middle school-ba sorolták be, és nem tiltakoztunk. Megvan az érettsége és az esze is hozzá, semmilyen nehézséget nem okozott neki.
Itt volt heti órarend, minden nap matek, természettudomány, társadalomtudomány és tornaóra. Kb. 10 hetente más tantárgy minden nap, “felfedezés” név alatt. Volt “háztartástan” ahol mosogattak(!), és finomabbnál-finomabb ételeket készíttettek – már várom, hogy idén mindketten hozzák haza a műveiket 😊. Volt dráma, zene, ahol az egész csoport gitározni tanult, fafaragás, ahol bármilyen formákat kivághattak a remek műszereikkel, és volt könyvtártudomány, amit igazából a digitális ismereteik megfelelő használataként tudnék leginkább lefordítani.
Ezekre az órákra sem a saját osztálytársaikkal voltak beosztva, hanem több 7/8-os osztályból válogatták össze őket. Alkalmazkodás, ismerkedés ismét.
Az iskolai zenekart pedig minden héten egy, majd a covid korlátozások enyhítése után két reggel tartották, így a család szaxofonosa hetente kétszer is morogva kelt korábban, hogy beérjen 7:45-re a zenekarra. Viszont olyan koncertet csaptak a tanév végén, hogy az én szemem nem maradt szárazon. Jó volt megismerni a zenekart vezető tanárt is, így még szívesebben küldtem zenélni minden héten kétszer.
A tanév végén mindketten remek bizonyítványt kaptak, én pedig csak pislogtam, hogy így elszaladt az idő.
Június 29. után, a nyári szünetben 3 hétre nyári iskolába járhattak, minden délelőtt 9-12-ig, amit a tankerület ingyenesen biztosított minden résztvevőnek. Bevallom, aggódtam, hogy fogom őket minden reggel beterelni az autóba, korábban is kellett kelni, mert a mi sulinkban nem volt nyári iskola,
de egyetlen egyszer sem hallottam, hogy “nem akarok menni”. És ez egy 13 és egy 11 évestől azt hiszem elég nagy szó.
Szeptember hatodikán pedig indul egy újabb tanév, immár egy hatodikossal és egy nyolcadikossal.
Fotó: szerző saját képei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
