Matekóra után zongoralecke, úszás és angol tanfolyam? Normális, ha általános iskolásoknak olyan naptáruk van, mint egy vezérigazgatónak? Vajon akkor segít a szülő a gyermekének, ha – időt, energiát és pénzt nem sajnálva – egyik különóráról a másikra viszi, vagy ha hagyja játszani? Biró Tamara, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai kórház pszichológusa szerint sok függ a gyermektől és az iskolától is, de a szülőnek saját motivációit is érdemes átgondolnia.
„Nagykorában majd hálás lesz érte” – mondja sok szülő, majd a legjobb szándéktól vezérelve beíratja gyermekét a sokadik különórára, edzésre is. Ami természetesen nem baj, sőt.
– Az iskolán kívüli elfoglaltságoknak van közösségformáló erejük, alkalmasak a feszültséglevezetésre és fejleszthetik az önszabályozási és együttműködési készséget. Ugyanakkor sok a fáradt gyerek, akiknek nem marad lehetőségük arra, hogy a napi eseményeket játéktevékenységgel dolgozzák fel – mondja Biró Tamara.
Bár a sokrétű elfoglaltság mellett érvként szólhat, hogy ha a gyermek minél több szeletét ismeri meg a világnak, annál nyitottabbá válhat. A szakember szerint ugyanakkor a legfontosabb az, hogy a kisiskolás ne érezze úgy, hogy folyamatosan elvárásoknak kell megfelelnie.
– A gyerek arra a következtetésre juthat, hogy őt csak akkor tudják elfogadni, ha teljesíti a szülő, a tanár és az edző követelményeit is. Ez szorongáshoz, alacsony önbizalomhoz vezethet.
A Vadaskert szakértője úgy gondolja, hogy a szülőknek is érdemes alaposan átgondolniuk, hogy nekik milyen motivációjuk van a különórák megválasztásában: mi az a program, ami valóban a gyermekről szól és mi az, ami inkább róluk?
Valóban a kicsi személyiségéhez illő elfoglaltságot találtak, vagy a saját ambícióikat elégítik ki? Ez a feladat a szülőtől némi önismeretet követel. Azt, hogy mennyire élvezi a kisdiák a plusz órákat, megkérdezhető tőle is.
– A kisebbek nem biztos, hogy pontosan meg tudják fogalmazni, hogy mi az, ami zavarja őket. Ha azonban nagyon ellenáll egy különórának, vagy láthatóan folyamatosan fáradt, akkor érdemes átgondolni, hogy szükség van-e arra az extrára. Fontos, hogy a szülő minél több információt begyűjtsön a foglalkozásról, megkérdezze, mi történik ott, hogy érzi magát közben a gyerek.
A különórák számának kiválasztásakor nem árt odafigyelni arra sem, hogy mi zajlik az iskolában.
– A 8-tól 4-ig tartó egyhelyben ülés amúgy sem kedvez a felszabadult gyermekkornak, ha ehhez még további kötött foglalkozásokat teszünk, az bizony sok lehet.
Érdemes megfontolni ebben az egyéni különbségeket, hogy az iskolai tevékenységek mennyire fárasztják le a gyermeket. Szintén fontos szempont lehet, hogy mennyire érett idegrendszerrel került iskolába, okoz-e nehézséget számára a beilleszkedés.
A szenzorosan érzékeny vagy figyelmi nehézséggel küzdő diák lehet, hogy már az első két tanórán telítődik az ingerekkel és a szülő egy szétesett, fáradt, túlpörgött gyereket kap estére – magyarázza a szakértő.
A legjobb programok mindig azok, amelyek felszabadult játékot, mozgást, rajzolási lehetőséget biztosítanak a kicsiknek. A sport természetesen ilyen, azonban a szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre nehezebb olyan egyesületet találni, amely nem a versenyzésre, hanem a mozgás örömére helyezi a hangsúlyt.
– Ha azt látjuk, hogy a gyerek nem leli örömét a korábban kedvelt tevékenységekben, kimerült, szorong, vagy megváltozik a viselkedése, akkor érdemes átgondolni a különóra stratégiát – javasolja a Vadaskert szakértője.
Fotó: Adobe Stock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
