A csodálatos mese, amelyért nagy árat fizetett egy kisgyerek. Mindenét odaadta, szeretetét, bizalmát, csordultig telt szívét, az egész gyerekkorát, és még így sem sikerült megváltani a szüleit a boldogtalanságtól. A mi gyerekkorunkat azonban szebbé varázsolta. A szívem szakad meg.
Egyszer volt, hol nem volt, valahol talán mindannyiunk könyvespolcán ott lapult egy Micimackó kötet. Szerettük nézegetni a képeket a kedves, kövérkés mackóról, a „Csekélyértelmű Medvebocsról”, a „csacsi öreg medvéről” és barátairól, szerettük hallgatni a kalandokat, és arról ábrándozni, hogy milyen izgalmas is lenne ebben a csodálatos erdőben, a Százholdas Pagonyban barangolni! Apropó, Százholdas Pagony: a helyszín valós, Londontól körülbelül másfél órányira található, Kelet-Sussex megyében, és Ashdown Forest névre hallgat.
Micimackó nyomdokain járva megtaláltuk a helyet, ahol Malackával Nagyon Mély Verembe akarták csalni az Elefántot.
És itt van az Északi-sark, amelyre fáradságos expedíció után bukkantak rá. Számításaim szerint a kereszteződésben szúrhatták le a botot. (A kisebb fenyőfa és a vele szemben lévő nagyobb fák között fut egy út, na ott és a jól látható út között.)
Füles ebben a völgyben veszítette el a farkát:
Ezen a ponton határozta el író és illusztrátor, Alan Alexander Milne és Ernest Howard Shepard, hogy Róbert Gida történeteiből bizony könyv lesz, nem is akármilyen! Ezen a helyszínen azonban nemcsak a könyv, hanem a kisfiú sorsa is megpecsételődött. Akkor még persze nem lehetett tudni, hogy milyen keserű következményei lesznek a világsikernek.
Christopher Robinnak onnantól kezdve kötelességei voltak: interjúkat kellett adni, megjelenni, népszerűsíteni, utazni – számára megszűnt a felhőtlen gyerekkor. Ő pedig igyekezett mindent megtenni, hogy boldognak lássa az I. világháborúból poszttraumás stressz szindrómával hazatért édesapját.
Róbert Gida lehet, hogy ekkor még azt gondolta, végül is kibírható ez a „szolgálat”, amibe szülei beleállították, de amikor 10 évesen bentlakásos iskolába került, akkor fizetett meg igazán a hírnevéért.
Folyamatosan csúfolások, diákcsínyek, kínzások középpontjába került. Az édesapjával annyira megromlott a viszonya, hogy csak néha látogatta meg, még akkor sem sűrűsödtek a látogatások, amikor A. A. Milne már nagyon beteg volt.
„Manapság gyakran mondogatják nekem az emberek, hogy »milyen szerencsés, amiért ilyen csodálatos apja volt«. Azt képzelik ugyanis, hogy amiért annyi szeretettel és megértéssel írt rólam, ugyanolyan szeretettel és megértéssel játszott is velem.” (Christopher Milne: Róbert Gida emlékei c. könyvből)
Az édesanyjával még ennél is jobban eltávolodtak, Daphne Milne élete utolsó 15 évében nem is találkozott a fiával, majd a halálos ágyán sem akarta látni.
Christopher 1974-ben önéletrajzi könyvet írt Róbert Gida emlékei címmel.
„Sötét pillanataimban, amikor London utcáin vánszorogtam és munkát kerestem, úgy láttam, hogy apám az én gyermeki vállamra támaszkodva jutott föl a csúcsra. Ellopta tőlem a tisztességes nevemet, engem meg cserbenhagyott azzal a kétes hírnévvel, hogy az ő fia vagyok…”
Christopher Robin és felesége, Lesley 1951-ben, Dartmouthban könyvesboltot nyitottak, a Harbour Bookshopot. Christopher ekkor 31 éves volt. A boltot hamar megszerették a helyiek, és a város egyik nevezetességévé vált. Ma is létezik Dartmouth Community Bookshop néven, Micimackónak külön, róla elnevezett sarka van.
1956-ban született meg a házaspár egyetlen gyermeke, Clare. Christopher addig egyetlen pennyt sem fogadott el a mesekönyvből származó bevételből, ekkor azonban kénytelen volt meggondolni magát. Clare ugyanis gyógyíthatatlan betegséggel, úgynevezett cerebrális parézissel született, azaz erősen mozgáskorlátozott volt.
Clare 2002-ben létrehozta a The Clare Milne Trustot, hogy a nagyapja könyveiből befolyt összegekből a fogyatékkal élő embereket támogassa Devonban és Cornwallban.
Vajon hasonlítottak az eredeti plüssjátékok azokhoz, amelyeket ma lehet kapni? Mindjárt megmutatom, ugyanis az eredeti játékokat, Micimackót és négy barátját, Malackát, Fülest, Kangát és Tigrist 1987-től a New York-i Közkönyvtárban lehet látni.
Róbert Gida, azaz Christopher Robin 1921. augusztus 21-én, az első születésnapjára kapta ajándékba a londoni Harrods áruházban vásárolt Micimackót, akit akkor még Edwardnak hívott.
Ezután következett Malacka és a többiek. Bagoly és Nyuszi kitalált karakterek voltak, Róbert Gida apukája anélkül írta bele őket a mesékbe, hogy lett volna belőlük plüssjáték. Zsebibaba pedig sajnos végleg elveszett, a 30-as években tűnt el szem elől egy almáskertben.
Egyébként nemcsak Christopher szeretett velük játszani, hanem a család kutyája is. Ezért szorultak a plüssök némi segítségre: szakadásokat, hasadásokat kellett megvarrni, mosni, tisztítani őket, nem is akármilyen gyakorisággal. Talán ezért is vetették alá a játékokat New Yorkba érkezésük után egy évvel, 1988-ban alapos restaurálásnak.
A Csekélyértelmű Medvebocs idén 95. éve van velünk és a gyerekeinkkel, de itt lesz az ő gyerekeikkel és azok gyerekeivel is. Átélhetjük a kalandokat újra és újra, és tanulhatunk az igaz barátságról, szeretetről és bátorságról. Mert:
„Akárhová mennek, és akármi történik velük útközben, az Erdő végében, az Elvarázsolt Völgyben a kisfiú meg a medvéje mindig játszani fognak.”
