SNI, azaz sajátos nevelési igényű gyermek. BTMN, azaz a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek. Ma már mindenki hallotta ezeket a fogalmat Magyarországon, és bárcsak korábban is ismertük volna! Talán te is megtapasztaltad gyermekkorodban azt az érzést, hogy valamelyik osztálytársad más, furcsább volt, esetleg épp magadon vetted észre, hogy kilógsz a többiek közül. Csak azt nem tudtad, miért.
SNI vagy BTMN?
A sajátos nevelési igény (SNI) alatt a hivatalos állásfoglalás szerint egyrészt értjük azokat a gyerekeket, akiknél
- „életkori sajátosságainak a fogyatékosság, az autizmus spektrum zavar, vagy egyéb pszichés fejlődési zavar által okozott részleges vagy teljes körű módosulását”, illetve
- „a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérő ütemű fejleszthetőségét” tapasztaljuk.
Ez nem betegség, tehát nem gyógyítható. Fejlesztést adhatunk a gyermeküknek (érdemes és fontos is), de továbbra is speciális igényekkel kell számolnunk.
A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyermek a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 4. § 3. pontjába foglalt törvényi definíció szerint „az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alul teljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek”.
Ebben az esetben azonban a megfelelő eszközökkel a hátránykompenzáció olyan mértékű lehet, hogy idővel a fejlesztés el is hagyható.
Honnan tudhatjuk, hogy gyermekünk SNI-s vagy BTMN-es?
Hazánkban a kisgyermekek rendszeres védőnői és orvosi vizsgálatokon vesznek részt, ami alapvetően nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kiszűrhessük az esetleges fejlődési rendellenességeket, lemaradásokat, különleges sajátosságokat. Vannak azonban olyan területek, amelyeket nehezen lehet diagnosztizálni. A jelek ugyanis nem egyértelműek, és ahány gyermek, annyi különböző nevelési igény is van.
Ma már az iskolaérettségi vizsgálatok kötelező része a képességzavarok, részképességzavarok felmérése, de ha szerencsénk van, sokkal korábban is észrevehetjük, hogy gyermekünknek speciális fejlesztésekre lehet szüksége.
Az autizmus például legkorábban a gyermek 18 hónapos kora körül ismerhető fel, de 3 éves kor alatt nincs szakember, aki ezzel merné diagnosztizálni a kicsiket. Ha gyanakszunk, mindenképpen érdemes elmennünk egy autizmus ambulanciára, ahol elvégeznek egy előtesztet és annak függvényében dönthetünk a továbbiakról. Az is kiderülhet, hogy teljesen más problémával állunk szemben, de azt is megtudhatjuk, hogy gyermekünk személyisége az autizmus spektrumon belül „hol helyezkedik el”.
Az Asperger szindróma ugyanakkor nem feltétlenül gyermekkori zavar, tehát ha kicsiként nem sikerült felállítani semmilyen konkrét diagnózist, de érezzük, tapasztaljuk, hogy valami még sincs rendben, ne hagyjuk annyiban a dolgot. Sokkal többet árthatunk a gyermekünknek azzal, ha rálegyintünk, mondván „ő már csak ilyen”, mintha megpróbálunk hozzá MÉLTÓN és neki a legjobbat téve segíteni. Azt azonban tudnunk kell, hogy nem minden esetben kaphatunk kielégítő választ a szakemberektől sem.
Ne címkézzünk!
Az USA-ban eleve nem „boncolgatják” az autizmus spektrumzavart, sőt már elfogadott a „nem meghatározott autizmus” fogalma is. Ha jobban belegondolunk, igazuk is van. Nem az a lényeg ugyanis, hogy felcímkézzük a gyermekünket, hanem hogy megtaláljuk a lehető legjobb és leghasznosabb módszereket a fejlesztésre, támogatásra a beilleszkedéshez.
Nem a pontos diagnózis számít tehát, hanem az egyéni út megállapítása és annak fejlesztése. Minden gyerek más, és minden SNI-s, BTMN-es gyerek is más. A szakértők ódzkodnak attól, hogy túl korán felállítsanak egy diagnózist, mert azzal könnyen megbélyegezhetnék a gyerekeket. Az pedig, tudjuk, hová vezetne.
„Nagyon fontos, hogy a sajátos nevelési igényű vagy akár a BTMN-es gyermekekkel kisebb csoportokban is foglalkozzunk – mondta el a Női váltónak Tardyné Dajka Cecília autizmus spektrumzavarok pedagógiája szakos gyógypedagógus. – Attól, hogy valaki SNI-s, még lehet ép intellektusú és szociálisan jól kompenzáló. Az inkluzív oktatás Magyarországon még gyerekcipőben jár, de már jelen van, azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy nem minden gyermeknek lehet megfelelő. A Gyermekek Háza Alapítvány például magyarországi viszonylatban teljesen új módszerrel integrál, nagy létszámú csoportokban, ahol akár 3 SNI-s gyermek is tanulhat együtt neurotipikus (normális idegrendszerű és állapotú) gyermekekkel. A kezdeményezés nagyon ígéretes, de kevés gyermeknek elérhető még.”
Hová fordulhatunk, ha SNI-re vagy BTMN-re gyanakszunk?
Törvényi rendelet, hogy minden közintézményben legyenek fejlesztő- és/vagy gyógypedagógusok, de szakemberhiány miatt, ezt ma hazánkban utazó gyógypedagógusokkal oldják meg. Vidéken ezért kifejezetten nehéz a helyzete azoknak a családoknak, akiknek a gyermekük gondokkal küzd, hiszen az integrált oktatást nem mindig vállalják be az óvodák és az iskolák.
Hogy a gyermekünk sajátos nevelési igényű-e, azt a Megyei Szakértői Bizottság állapítja meg, a BTMN kapcsán azonban a Pedagógiai Szakszolgálat az illetékes. Eleve náluk is érdemes elindítani a folyamatokat, ha szakszerű segítséget szeretnénk kapni gyermekünk neveléséhez, segítéséhez.
Mivel egyre több a diagnosztizált gyermek, de még mindig nincs elég szakember, sajnos minden szülőnek úgy kell megoldania a fejlesztést, ahogyan tudja. Magánúton viszonylag hatékonyan működik a rendszer és ma már az egyházak is egyre nagyobb szerepet vállalnak a fejlesztőhelyek létrehozásával, de globálisan még mindig van bőven javítani való.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
