Nem tökéletes falakra, hanem érzelmi biztonságra van szükségük…
Mühl-Kovács Linda írása.
Néha elég csak végignézni egy átlagos hétköznapon: siető szülők, fáradt tekintetek, túl sok információ, és túl kevés valódi jelenlét. A gyerekeink pedig mindezt érzik.
A mai világ gyorsabb, zajosabb és bizonytalanabb, mint a mi gyerekkorunkban. Sokszor mi, felnőttek is nehezen találjuk benne az egyensúlyt. Éppen ezért egyre többet gondolkodom azon: vajon mi adhat valódi kapaszkodót a gyerekeinknek?
A biztonság nem a problémamentes élet
Gyakran azt hisszük, az a dolgunk szülőként, hogy minden nehézségtől megóvjuk a gyerekeket. Pedig azt hiszem, hogy a valódi kapaszkodó nem a fal, amit köréjük építünk, hanem az érzelmi biztonság, amit tőlünk kapnak.
kapaszkodó lehet az az érzés, hogy:
- vannak helyek és emberek, ahol és akikkel önmaguk lehetnek.
- Szabad hibázni, és a nehéz érzéseikkel együtt is szerethetők.
- A világ bizonytalanságára nem a szorongás, hanem a kapcsolódás a válasz.
A gyerekek ugyanis nem a szavainkból tanulnak, hanem a jelenlétünkből. Érzik, ha állandó a feszültség, ha túlterheltek vagyunk, és persze azt is, ha végre valóban ott vagyunk velük.
Hol lakik a nyugalom a káoszban?
Sokszor keresünk nagy válaszokat, pedig a boldogság és a biztonság valójában apró, hétköznapi dolgokban van jelen.
Nem a századik fejlesztő játékban vagy a tökéletesre szervezett utazásban, de nem is a hatodik különórán, hanem egy közös nevetésben, egy nyugodt esti beszélgetésben, kis együtt mozgásban, vagy egy ölelésben. Ezek jobban gyógyítanak, mint bármilyen okos tanács, vagy drága eszköz.
A kiegyensúlyozottság nem egy távoli cél, hanem a belső stabilitás. Ha mi, szülők, képesek vagyunk megmutatni, hogyan találjuk meg a saját békénket a rohanásban, akkor adjuk a kezükbe a legfontosabb eszközt. Azt a térképet, ami segít nekik is hazatalálni önmagukhoz, bármilyen nagy is legyen kint a vihar.
Nem kell tökéletesnek lenned
A mai szülők óriási nyomás alatt élnek. Én is pontosan tudom. Látom, érzem, tapasztalom, meg akarunk felelni a munkában, a családban, a közösségi médiában, és közben rettegünk, hogy elrontjuk a szülőséget, gyerekeink miattunk járnak majd terápiára, és így tovább.
De a gyerekeinknek nem tökéletes szülőre van szüksége, hanem egy olyan felnőttre, akinek van ideje rájuk nézni és önazonos.
Aki észreveszi például, hogy nem hisztisek, hanem elfáradtak. Aki meghallja a segélykiáltást a dac mögött, és aki megmutatja, hogy a szeretet nem teljesítményfüggő, hanem alanyi jogon jár minden gyereknek.
Útravaló egy életre
Az érzelmi biztonság nem látványos. Nem lehet lemérni oklevelekben. Mégis ez az egyetlen olyan alap, amire várat lehet építeni.
Talán nem tudjuk megóvni a gyerekeket a minden kudarctól vagy bizonytalanságtól, de egyrészt nem is kell, másrészt pedig adhatunk nekik valamit, amit egész életükben magukkal vihetnek:
a belső tudást, hogy nincsenek egyedül, és hogy a biztonságuk nem a körülményektől, hanem a magukkal és másokkal teremtett kapcsolataik erejétől függ.
Mert végül is ott lakik a boldogság, ahol merünk önmagunk lenni, és ahol van, aki ezt feltétel nélkül elfogadja.
Mühl-Kovács Linda A Hol lakik a boldogság? könyv és módszertan szerzője.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
