Az első babavárás és az anyaság kezdeti időszaka mindenki számára új és izgalmas. Hatványozottan igaz ez akkor, ha az ember távol van az otthonától, egy idegen országban, ahol még csak tanulja a nyelvet. Rám hősként tekintett mindenki, mert természetes szülésre készültem, és nem értettem ugyan egyet vele, de már a kórházban érkezni kezdtek a látogatók – itt ez a szokás.
Attól kezdve, hogy megtudtuk a jó hírt a lányunk érkezésével kapcsolatban, a Magyarországon élő nőkhöz hasonlóan nekem is havi rendszerességgel fel kellett keresnem a nőgyógyászomat. Emlékszem, az otthoni ismerőseim közül sokan megkérdezték, haza megyek-e majd szülni, mert feltételezték, hogy Törökországban katasztrofális az egészségügy helyzete.
Ki kellett őket ábrándítanom: nagyon fejlett az egészségügy, és az elmúlt két évtizedben a magánszektor is komoly szeletet hasított ki a piacból.
Még a kétezres évek elején indítottak itt egy nagy volumenű egészségügyi reformot, amely keretében a magánintézmények piacra lépését is ösztönözték. Az volt a cél, hogy a piacon kialakuló versenyhelyzet mind az állami, mind a magánszektorban az ellátási színvonal javulásához vezessen, illetve minél szélesebb rétegek számára elérhetővé és megfizethetővé váljon a magánellátás.
A helyiek szerint ennek hatására nagyon sokat fejlődött az állami ellátás színvonala is, és én is ezt tapasztaltam az eddigiek során, ha állami egészségügyi intézménybe kellett látogatnom.
Ma már rengeteg magánpraxis, magánkórház várja a pácienseit attól függően, hogy kinek milyen egészségbiztosítása van. Ha valaki csak állami egészségügyi biztosítással rendelkezik, akkor is érdemes olyan magánkórházba látogatnia, amely szerződésben áll az állammal. Ez esetben nem kell a teljes ellátási díjat kifizetnie, hanem csak az állam által finanszírozott összeg feletti önrészt.
Ez a különbözet persze kórháztól függően változik, és akár csillagászati is lehet. Az sem mindegy, hogy milyen orvost, szakorvost látogatunk meg az adott kórházban, mert a legtapasztaltabb szakorvosokért egyfajta felárat kell fizetni. Összességében nagyon sok lehetősége van mindenkinek, hogy az anyagi helyzetétől függően választhasson betegellátási módot.
A nők közel 60%-a császármetszéssel hozza a világra gyermekét
A szomszédunkban egy végtelenül aranyos magánorvos praktizált, ezért mi hozzá mentünk el az első vizsgálat alkalmával, és végül nála is szültem. A babavárás alatt ugyanúgy megcsinálta a szükséges teszteket, szűréseket, ultrahang vizsgálatokat, mint ahogy az otthoni ismerőseimtől hallottam.
Függetlenül attól, hogy valaki magánorvost választ, a várandósságot be kell jelenteni a körzeti háziorvosnak is. A terhesség alatt négy alkalommal ők is behívják a kismamákat, ahol elvégzik az alapvető vizsgálatokat és bekérik a máshol megcsináltatott tesztek eredményét.
Törökországban erősen javallott a tetanusz injekció felvétele a terhesség második felében, ezt is itt adják be.
A háziorvos és a védőnő válaszol minden kérdésre, amely a terhességgel vagy a szüléssel kapcsolatban merül fel.
A magánorvosomnál tett első látogatáskor az egyik első kérdés volt, hogy szeretnék szülni, természetes úton vagy császármetszéssel.
Már magát a kérdést sem értettem igazán, hiszen meg sem fordult a fejemben, hogy mindenféle nyomós indok nélkül megcsászároztassam magam. Később értettem meg, hogy Törökországban a programozott császármetszés bevett gyakorlat, a mostani statisztikai adatok szerint a nők közel 60%-a így hozza a világra gyermekét!
Ez az adat világviszonylatban a WHO szerint 21%.
Nekem akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor egy ismerősünk megszülte a kisfiát, és az első babavizit alkalmával beszélgettünk. Egymás közt a szülésre terelődött a szó, és megkérdeztem, hogyan érkezett a baba. Teljes természetességgel válaszolta, hogy császárral.
Amikor tovább érdeklődtem, miért volt szükség a beavatkozásra, nem értette a kérdésem, és azt felelte, ez így volt eltervezve. Később több nőismerős esetében is kiderült, hogy szinte mindannyian császárral hozták világra gyermeküket, különösebb ok nélkül.
Sokaktól hallottam, hogy a császármetszés magas arányának oka nemcsak a nők természetes szüléstől való félelmében keresendő. Az orvosok is jobban preferálják, ha a műtét előre tervezhető. Egyetlen baráti család nőtagjáról tudom, hogy természetes úton hozta világra mind a négy gyerekét.
Ő egyik szülését sem bízta a véletlenre. Amikor megkezdődött a vajúdás, egy másik szülész orvossal is konzultált, hogy minden rendben van-e, várható-e valamilyen komplikáció – amennyire ezt előre meg lehet jósolni.
Azt akarta elkerülni, hogy a saját orvosa mondvacsinált okokra hivatkozva felvágja őt. Amikor a második szakvélemény azt igazolta, hogy minden rendben van, visszament a fogadott orvosához, és megszülte a gyerekeit.
Ilyen helyzetben álltam én bele a természetes szülésbe, amit az orvosom el is fogadott. Bár a terhesgondozás ideje alatt többször is finoman visszatért a témára, maradtunk az eredeti tervnél.
Egy alkalommal még azt is mondta, hogy az európai nők egészen máshogy viszonyulnak a természetes szüléshez, számukra ez az általánosan elfogadott módja annak, hogy világra hozzák gyermeküket, velük egyszerűbb „együtt dolgozni”. Nem volt már fiatal orvos, biztosan tudta, miről beszél.
Az ismeretségi körünkben pedig egyenesen hősként kezeltek, amiért én a szerintük „nehezebb utat” készülök választani. Aztán a szülés nekem sem a tervek szerint alakult, de azt már soha nem fogom megtudni, hogy valóban indokolt volt-e a császármetszés.
2012-ben hoztak egy olyan törvényt, amely tiltja az indok nélküli császármetszések elvégzését. Ettől függetlenül évről évre nő azok aránya, akik ilyen módon hozzák világra a gyereküket, és többnyire a magánkórházak azok, amelyek felfelé húzzák a statisztikát.
Az otthonszülés nem támogatott
A nagyvárosokban lehet találni olyan orvosokat is, akik szülésznőkkel és dúlákkal dolgoznak együtt, és a háborítatlan szülést támogatják. Náluk hypnobirthing, légzéstechnika, babagondozás és egyéb felkészítő tanfolyamokon is részt lehet venni. Törökország bizonyos szempontból fejlett az online szolgáltatások terén, sokan kínálnak online felkészítő tanfolyamokat is, ha legyőzhetetlen a távolság.
Annak idején azt tapasztaltam, hogy a török nők többsége nem igazán ismeri azokat a vajúdási, szülési módszereket, amelyek az anya és babája igényeit a természetesség szempontjából tartják szem előtt. Az otthonszülést pedig még ötletként is elutasították.
Az otthonszülés valójában nem támogatott Törökországban. Bár nincsen korlátozó törvény azzal kapcsolatban, a nő hol és hogyan szül, az állam szülésre vonatkozó politikája a kórházakban szülő nőknek kedvez. Az egészségügyi rendszer is ennek megfelelően van megszervezve. Az orvosoknak tilos az otthonszüléseken részt venniük, csakis egészségügyi központokban végezhetik munkájukat. A bábák azonban részt vehetnek az otthonszülésben.
Egy helyi dúla cikkében olvastam, ő azt szokta mondani az otthonszülés lehetősége felől érdeklődő török kismamáknak, hogy lehetséges, de nem igazi opció.
Aki ezt az utat akarja végigjárni, teljes felelősséget kell vállalnia. Meg kell találnia azt, aki szakmailag támogatja, ilyen szakemberből viszont kevés van az országban, ráadásul saját magának kell biztosítania minden infrastruktúrát.
Fodrász és rokonlátogatás azonnal
Amikor pedig megszületik a pici, az anyukának nincsen sok ideje összeszedni magát.
Itt az a szokás, hogy a közel élő rokonok a lehető leghamarabb felkerekednek, és látogatóba mennek a kórházba.
A kórházi szobát az újszülött nemének megfelelően világoskékbe vagy rózsaszínbe öltöztetik, méretes ajtódísz kerül ki a pici nevével, és bentre is kerül a díszekből. A baba általában az anya mellett szokott lenni, és ha semmi nem indokolja, nem viszik el mellőle.
Hozzánk is rögtön jöttek, szerencsére csak a közeli barátaink. Őszintén szólva én nem örültem neki, még akkor sem, ha családi barátok, hiszen éppen egy műtétből ébredeztem.
A magánkórházakban a szülési csomag megvásárlásával nemcsak a szülés levezetéséért és az alapellátásért fizetünk, de sok intézmény extrákat is kínálhat a csomagban. Például fodrász vagy kozmetikus veheti kezelésbe a frissen szült nőt, hogy a látogatók megérkeztéig az anya is úgy nézzen ki, nos, ahogy ő szeretne.
A külcsín itt bizony sokszor fontosabb, mint bármi más.
A látogatók hozzák magukkal a pici biztosítótűre felfűzött kék amulettet, a nazar boncuğut, amit azonnal feltűznek a pici ruhácskájára. Az ősi hiedelmek szerint a kék szem megvédi az újszülöttet a szemmel veréstől és mindenféle rontástól.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
