Más nyelvű közegbe csöppeni sohasem egyszerű. Akárhonnan nézem stressz, és nem mindenki viseli ugyanolyan könnyedséggel. Láttam gyerekeket, akik nehezen illeszkedtek be, nagyon hiányzott a magyarországi otthonuk, a barátaik, a nagyszüleik.
Új közösségbe bekerülni még annak sem egyszerű, aki itthon, Magyarországon vált mondjuk iskolát, de amikor úgy dobod be a gyereket a mélyvízbe, hogy nem tud egy szót sem az adott nyelven, az nehéz. Van olyan gyerek, aki fel tudja dolgozni, és van, aki kevésbé. Szóval, az elején nagyon oda kell figyelni, mert kell a támogatás.
Az iskolában rengeteg volt a csoportos munka, 4-6 gyerek ült egy asztalnál. Ez volt szerintem az egyik legnagyobb előnye és hátránya is az oktatásnak, ugyanis, ha valaki nem akart nagyon részt venni a munkában, akkor a többi úgyis megcsinálta, kitöltötte, megválaszolta, a tanár pedig legfeljebb csak hónapokkal később vette észre, hogy az adott gyerek lemaradt, amikor már óriási hiányt halmozott fel.
Az angolszász rendszerekben hamarabb és sokkal lassabban kezdik az írás-olvasás tanítását. Már óvodában megismerkednek a hangokkal, betűkkel, egyszerű szavakkal. Ez megint legalább annyira jó, mint rossz. Ugyanis valószínűleg kevesebb szabad játékra marad idő a strukturált foglalkozások miatt, ugyanakkor nincs az a stressz, hogy „úristen, a szomszéd gyereke már gyöngybetűkkel ír és Thomas Mannt olvas, de legalábbis a Kincskereső kisködmönt”, persze mindezt karácsonyig, mert addigra illik elsajátítani az alapokat.
A lányom osztályában mindenki tudott már elsőben, 6 évesen, írni-olvasni egész jó szinten, kivéve persze a lányomat, hiszen itthon azt csak az iskolában kezdik el. Számára nagyon frusztráló volt, hogy míg a többi gyerek már tudott egyszerű jegyzeteket készíteni, pici meséket kitalálni és papírra vetni, addig ő képtelen volt, hiszen semmilyen nyelven sem tudott írni. Az is szerintem amerikai jellegzetesség volt, hogy amikor bementem a tanárnőhöz, hogy megbeszéljem, hogyan kellene behozni a lemaradást, ő egész egyszerűen nem értette, hogy miről beszélek.
Én, magyar anyukaként annyit láttam, hogy „uramisten, a gyerek le van maradva”. Ő amerikai tanítónéniként pedig azt mondta, hogy „Kedves anyuka! Mindenki a saját tempójában tanul és fejlődik. Majd a lánya is megtanulja, ne siettessük!”.
A lányom esetében egyébként egyikünknek sem, ugyanakkor mindkettőnknek igaza volt. Abban teljesen igaza volt, hogy ne siettessük erőszakkal, de itt nem erről volt szó. Képtelen voltam megértetni, hogy ez a tempó nem a lányom tempója, és rettenetesen frusztrálja, hogy nem tud az osztálytársaival együtt haladni, mert míg ők leírják a választ, ő csak lerajzolni tudja. Amikor a lányom már minden este sírt, zokogott, hogy ő milyen béna, akkor én bizony elvittem különórára, ahol két hét alatt megtanulta, és onnantól kezdve nem sírdogált – legalábbis emiatt – elalvás előtt többet.
Más rendszer, mégis nagy tudás
A lányom iskolájában Science néven futott az összevont környezet, földrajz, biológia, kémia, fizika. A tanárnő valamit nagyon tudott, mert a tárgya az egyik legnépszerűbb volt, annyira, hogy nem tudott elég szakkört indítani, olyan nagy volt ezekre a túljelentkezés. A legjobban azt várták a gyerekek, amikor kis fehér cápát lehetett tanulmányozni és boncolni. A szakkör kezdete csakis azért csúszott, mert meg kellett várni, amíg leszállítják a megrendelt állatokat az iskolába – mindenki a postást leste. A Science-en nagyon sokat tanultak a gyerekek, igazi tudást szívtak magukba. Ezt onnan tudom, hogy a lányom minden évben itthon osztályozó vizsgát tett, és amikor készültünk, magam is meglepődtem a tudásán. A vizsgára így alig kellett készülni, magolni, csak a magyar vonatkozású dolgokat kellett hozzátanulni.
Máskülönben nem nagyon tudtam volna lemérni a tudását, ugyanis ami nekem, magyar szülőként furcsa, mondhatni idegőrlő volt, hogy eleinte nem nagyon kaptam betekintést abba, hogy mégis mi történik az iskolában. Nem voltak tankönyvek, de akkor vajon mit tanulnak? Ha valamit nem ért, akár a nyelvi akadályok miatt, hogy tudok neki segíteni? Milyen óráik vannak? Mi az órarend? Mik a hiányzás szabályai? Csupa olyan kérdés, ami azért csak-csak kiderül itthon egy szülői értekezleten, de ott ilyen nem volt.
