A menstruáció fáj és ez normális, hallottuk gyerekkorunkban. De, hogy ez mennyire nem igaz, csak mostanság kezd egyértelművé válni. Dr. Földeák Dóra Melinda, hematológus szakorvos, a LilyMed termékenységi és nőgyógyászati magánrendelő orvos csapatának tagja maga is a kezdetektől fogva küzd a betegséggel. Félrekezelések során van túl. Most elmeséli a saját történetét.
Így visszagondolva, ennyi „együtt töltött” év után ezzel a betegséggel azt mondhatom, hogy összeszoktunk. Már amennyire egy ilyen betegséggel össze lehet szokni. Hogy is kezdődött? Már kezdettől fogva nagyon erős görcs kísérte a menstruációmat, de ezzel akkor nem igazán foglalkoztunk, hiszen – ahogy azt mondani szokták – vannak olyan nők, akiknél ez így jelentkezik. Emlékszem, hogy a gimnazista éveim alatt is mindig kis gyógyszeres szütyővel jártam, ha esetleg szükség lenne rá.
Számtalanszor előfordult, hogy csak az ampullás Algopyrin segített – ezt oldottam fel vízben és ittam meg, hogy elmúljanak a görcsök. Egy alkalommal hazafelé tartottam, amikor nagyon erős, éles fájdalmat éreztem a hasamban. Végül a sürgősségin kötöttem ki. Ott petefészekciszta-megrepedést állapítottak meg, gyógyszert kaptam, de további vizsgálat nem történt.
Ha a gyógyszerek hatnak, nincs teendő?
Később egy rutin nőgyógyászati vizsgálat mutatott rá, hogy a bal petefészkemből ki kell venni egy 6 cm-es cisztát. Megijedtem: az ember nem kedveli sem a ciszta, sem a műtét szót. Eljött a beavatkozás ideje, szerencsére rendben ment minden, laparoszkópiával távolították el a cisztát.
Az ellenőrzésen derült ki, hogy csokoládécisztával, azaz endometriomával volt dolgunk. Bővebb felvilágosítást nem kaptam, annyit mondtak, hogy kivették, emiatt már nem kell aggódni, máshol nem látták nyomát, így gyógyszeres kezelésre sem lesz szükségem. Bevallom őszintén, hogy örültem, mert az a típus vagyok, aki a rosszabb forgatókönyvre készül, és örül, ha jobb hírt kap.
Orvostanhallgatóként természetesen utánaolvastam, hogy mégis mit jelentenek ezek a diagnózisok, de mivel egy nőgyógyász szakorvos azt mondta, hogy nem kell kezelés, elfogadtam. Gyorsan felépültem, úgy tűnt, nincs semmi gond.
A görcsök azonban egyre erősebbek lettek, minden hónapban másfél-két doboz Cataflamot ettem meg, ami már bőven kívül esett a tűrhető kategórián. Több nőgyógyásznál is jártam ezzel a problémával, de általában azt a választ kaptam, hogy amennyiben ennyi gyógyszer mellett nincs fájdalom, akkor nincs teendő.
Vakbélgyulladással műtöttek petefészekciszta helyett
Aztán egyik nap munka közben hirtelen olyan erős alhasi fájdalmat éreztem, hogy felegyenesedni sem tudtam. Olyan érzés volt, mintha hasba szúrtak volna egy nagykéssel. Mivel típusos helyen jelentkezett a fájdalom, vakbélgyulladásra gyanakodtunk. Sürgős műtét lett a vége, még aznap éjszaka bekerültem a sebészetre.
Másnap a reggeli vizit során azonban kiderült, hogy nem vakbélgyulladás okozta a fájdalmat, hanem egy kipukkant petefészekciszta miatt kialakult hashártyagyulladás. Biztos, ami biztos, eltávolították a féregnyúlványt, amit végülis nem bántam, mert így nem kellett minden hónapban azon gondolkodni, hogy vajon endometriózis vagy vakbélgyulladás áll-e a fájdalom mögött. Az esetemhez összehívott nőgyógyászati konzílium alapján nem volt további teendő.
Nehéz volt olyan szakembert találni, aki segített
Ezután találtam rá végre-valahára arra a nőgyógyászra, aki megértett és segített. Egy rutinellenőrzés sajnos újra „albérlőt” mutatott. A bal oldalamon éktelenkedett egy 7 cm nagyságú ciszta, így ismét műtétre volt szükségem.
Bevallom, nagyon magam alatt voltam. Egyrészt dühített a gondolat, hogy ha az első műtét után kapok gyógyszeres kezelést, akkor talán nem vár rám további két műtét. Másrészt szomorú voltam, mert nem tudhattuk, hogy milyen összenövések nehezítik majd a műtétet, sikerülhet-e egyáltalán laporoszkópiával eltávolítani a cisztát, és várhatóak-e szövődmények. És féltem. Féltem a műtéttől, a későbbi gyógyszeres kezeléstől, illetve a hosszú távú következményektől, a gyermekvállalás nehézségeitől.
Nem volt más hátra, mint túlesni rajta. Ami sokat segített, az az, hogy ezt már az a nőgyógyász doktornő csinálta, akiben nagyon megbíztam, így semmi kétségem nem volt, hogy a lehető legjobban fog sikerülni. Szerencsére így is lett, sikerült laparoszkópos módon eltávolítani a cisztát, és nem volt semmi komplikáció, bár azért összenövések látszottak már a korábbi műtétek miatt. Ezután egyértelmű volt, hogy szükségem van gyógyszeres kezelésre. Emellett az életmóddal kapcsolatos tanácsokat is megfogadtam, több mint 1 évig glutén- és laktózmentesen étkeztem.
Bevallom, nem vettem észre különbséget ez alatt az egy év alatt, de ez azt gondolom, hogy ez egyénileg változik. A doktornővel közösen úgy döntöttünk, hogy a Visanne szedését próbálom meg. (A Visanne az endometriózis kezelésére szolgáló készítmény, ami progesztogén típusú hormont, dienogesztet tartalmaz – szerk.)
Fájdalommentesen, de új kihívásokkal
Elkezdtem szedni a gyógyszert, a ciklusomat teljesen felfüggesztette, így a görcsöknek legalább vége volt, de a családom pár hónap után finoman a tudtomra adta, hogy nem szeretik ezt a gyógyszert, mert sokkal feszültebb, idegesebb vagyok tőle, mint korábban. Való igaz, ingerlékenyebb lettem. Egy idő után így abbahagytuk a gyógyszert.
Mivel a bal oldalamon egy újabb endometrioma, egy 2 cm-es ciszta alakult ki, szükséges volt a további gyógyszeres kezelés. A mellékhatások miatt egy kombinált típusú gyógyszerre tértünk át, ami mellett a személyiségem ismét sokat változott. Talán azzal tudnám a legjobban érzékeltetni, hogy a Visanne szedése mellett a kiskutyás reklámok idegesítettek, a kombinált mellett pedig potyogtak a könnyeim. Egy idő után szerencsére kisimultak a hullámhegyek és völgyek, viszont jelentkezett egy új „társ”: a migrén.
16 évvel műtét után
Egyelőre nincs szükségem újabb műtétre, rendszeres kontroll mellett figyeljük az endometriomát. A ciklusok könnyebbek, elvétve kell csak 1-1 fájdalomcsillapítót bevennem, ami lényeges javulást jelent a korábbiakhoz képest.
Az utolsó műtét óta 16 év telt el, reménykedem, hogy továbbra is menni fog az „együttélés”, és nem lesz szükség beavatkozásra. Az elmúlt évek alatt sokszor eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha az első műtét után már megkapom a gyógyszert és megspórolok még két műtétet. De már nem rágódom a múlton. Én ismerem az egészségügy mindkét oldalát, orvosként és betegként is. Ez segít, hogy minél jobban végezzem a munkámat a saját szakterületemen. Most sokkal többet tudunk erről a betegségről, mint 15-20 éve, a terápiás lehetőségek száma is növekedett.
Az endometriózis nem könnyű állapot, nagyon változatos a megjelenése, a tünetei, a szövődményei. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy aki ezzel a betegséggel él, nincs könnyű helyzetben, és szüksége van támogatásra. Ahhoz, hogy ne a betegség uralja az életünket, találnunk kell egy jó nőgyógyászt, aki tisztában van a betegség jellemzőivel és a lehetséges kezelési formákat is ismeri, de legalább ennyire fontos a helyes életmód is. Ami pedig még ennél is fontosabb, az a támogató, szerető család. Én szerencsés vagyok, nekem ez mind megvan.
Dr. Földeák Dóra Melinda, hematológus szakorvos, a LilyMed termékenységi és nőgyógyászati magánrendelő orvos csapatának tagja. Itt találhatsz róla több információt.
Nyitókép: Freepik.
