Sok nő úgy nő(tt) fel, hogy a menstruációja inkább „teher”, mint erőforrás. A testünket sokszor csak „túlélésre” használjuk, nem figyelünk a finom jelzéseire, sőt, gyakran szégyenből vagy megszokásból elnyomjuk, amit valójában üzen.
Steigler Andrea írása.
De vajon miért?
Ha visszatekintünk a női generációkra, sokszor ugyanaz a minta ismétlődik: a hallgatás. A nagyanyáink, dédanyáink idejében a menstruációt „havi bajként”, „szégyennel”, „kínos dologként” kezelték. Az anyáink gyakran nem beszéltek róla, vagy ha igen, akkor csak a praktikum szintjén: „tedd be a betétet, és kész.”
Sőt én még vattával kezdtem, és el sem tudom mondani hány alkalommal áztam át, és a fiúk újjal mutogattak és kinevettek még az általános iskolában. (Most is, ha erre gondolok, bevillannak konkrét emlékek, amelyek beégtek, és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.)
Mindez a kimondatlan örökség zsigeri, sejtszinten ott él bennem, bennünk sokszor mélyre eltemetve, konkrét emlékek nélkül. Viszont a testünk minden pillanatra emlékszik, akár tudunk róla, akár nem.
A test mélyén ezek az üzenetek „láthatatlanul” meghatározzák nemcsak azt, hogyan éljük meg a holdciklusaink minden egyes napját és szakaszát, hanem azt is, hogy milyen a kapcsolatunk a testünkkel, a nőiességünkkel, az intimitásunkkal, a szexualitásunkkal.
Így nőttünk fel mi is: félmondatokkal, hiányokkal, csendekkel.
Ma már több információhoz férünk hozzá, mégis nap mint nap találkozom hölgyekkel, akik ugyanazokkal a kérdésekkel, dilemmákkal érkeznek hozzám.
- Miért érzem magam idegenül a saját testemben?
- Normális, hogy ennyire fáj, vagy hogy feszengve élem meg ezeket a napokat?
- Miért van, hogy hónapról hónapra szégyent, irritációt, elutasítást él meg a testem?
- Csökkent/megszűnt a vágyam, vagy undort, szégyent érzek, amikor egy intim helyzetbe kerülök. Lehet ezen változtatni? Hogyan kapcsolódik ez a szexualitásomhoz, az önbizalmamhoz?
- Már annyi mindent csináltam, kipróbáltam, beszedtem és miért nem tudok valóban kapcsolódni a saját ciklusomhoz?
- Hogyan lehetne a menstruáció és a ciklusom nem teher, hanem erőforrás és örömteli az életemben?
Ezekről ritkán beszélünk – és talán éppen ezért van annyi női betegség, intimitási elakadás, önbizalomhiány.
Sajnos sokan némán beletörődnek, hogy mostantól „ez már így lesz”, és elfogadják, hogy ennél nem lehet jobb. Sőt azzal is nyugtatják magukat, hogy még jó, hogy nem rosszabb, mint amit a női facebook csoportokban olvasnak.
Mert a „rémhírekből” Dunát lehet rekeszteni, ami sokszor egyfajta „önigazolás” forrás is, hogy „mindenki” szenved és arra már nincs erő, idő, hogy meghallják, meglássák a pozitív példákat. Maximum titkos vágy formájában és elérhetetlen, hihetetlen kategóriaként fogalmazódik meg 1 pillanatig. Majd 23 óra 59 perc 59 másodpercig a szenvedés, fájdalom, nehézség veszi át az irányítást ismét.
És akkor még a „rettegett” menopauzáról nem is beszéltem, amely – ahogy a menstruáció is – minden nő életében megérkezik egy ponton. Sokszor már fiatalon, egészen a húszas-harmincas éveinkben, ott lappang bennünk a félelem szörny formájában: „Mi lesz velem, ha egyszer eljön?”
Mert az anyukánk, a nagynénik, az idősebb kolléganők beszámolói arról szólnak, hogy ez talán még rosszabb, mint maga a menstruáció – és közben ez sem volt igazán beszédtéma.
A mai világban a menopauzáról szóló hírek, cikkek nagy része a negatív szimptómákról szól: hőhullámok, hangulatingadozás, álmatlanság, testsúlyváltozás, a vágy csökkenése. Mintha a változókor egyet jelentene az öregedéssel, a veszteséggel, a nőiség, a nőiesség és a szexualitás lezárulásával. Nem csoda, hogy sok nő fél tőle, és már előre a „véget” látja benne.
Pedig a valóság sokkal árnyaltabb. A menopauza valóban hoz változásokat – de ezek nem kell, hogy pusztán szenvedést jelentsenek. Ez az időszak lehetőséget is rejt magában: egy új minőséget, ahol a női test más ritmust vesz fel, és a nőiség nem eltűnik, hanem átalakul.
Nagyon fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy a női testünk nem ellenség. Nem is egyszerű „gép”.
A testünk történeteket hordoz: generációs emlékeket, saját traumákat, bántásokat, elfojtott érzéseket. A menstruáció nem csupán biológiai folyamat, hanem belső ritmus, ami megmutatja, hol tartunk önmagunkkal, a nőiességünkkel, a kapcsolatainkkal.
Amikor elnyomjuk a test jelzéseit, valójában magunkat némítjuk el. És ha meghallgatjuk?
Akkor kinyílik egy kapu:
– a nagyobb önmegismerésre,
– a mélyebb intimitásra,
– a tisztább kapcsolódásra önmagunkkal és másokkal.
Teljesen természetes, ha most megfogalmazódik benned az a kérdés, hogy „mit jelent igazából meghallani a testem jelzéseit, üzeneteit”? És ha nem hallom, akkor mit tudok tenni?
Rendszeresen találkozom hölgyekkel, akik elvesznek a gondolataik sodrásában, rohannak, mindig csinálnak valamit, és emiatt azt gondolják, hogy hallják a testüket – de valójában csak a gondolatokat hallják meg. A test halk, finom üzenetei elvesznek a zajban.
Minden írásommal, videómmal, programjaimmal abban támogatom a hölgyeket, akik érzik a kapcsolódást velem, hogy megtanuljanak megérkezni oda, ahol valóban meghallják a testük üzeneteit, a saját belső bölcsességüket – azt, amit senki más nem tud helyettük megfogalmazni.
És itt jön még egy fontos momentum: a kor nem számít!
Nem számít, hogy most hány éves vagy. Nem számít, hogy eddig hogyan élted meg a ciklusodat – szégyenként, teherként, fájdalommal vagy teljes elutasítással.
Minden pillanat, a mostani is, tökéletes lehetőség arra, hogy változtass. Hogy közelebb kerülj önmagadhoz, hogy másképp éld meg a testedet és a nőiségedet.
Semmiről nincs lekésve senki.
Még mindig jobb most elkezdeni kapcsolódni a testedhez, mint belenyugodni abba a hamis mondatba, hogy „már úgyis túl öreg vagyok, hogy bármit is változtassak”, „ez a hajó elment”. Bármennyire is sok irányból ezt mondják vagy csak sugallják felénk. Mert a testünk – bármilyen korban – képes a gyógyulásra, a megújulásra, a kapcsolódásra.
És talán éppen most érkeztél el ahhoz a ponthoz, ahol valóban meghallhatod: mit akar mondani neked a tested?
Éppen ezért, látva és tapasztalva mindezt, valamint több mint 20 év nemzetközi munkám széleskörű kitekintésével, beleálltam abba a küldetésbe, hogy elkészítsek egy országos – és a határon túli magyar nőket is megszólító – felmérést.
Ez a független, egyéni kutatás hiánypótló, mert most először gyűjti össze tabuk nélkül a magyar nők valós élményeit: hogyan élik meg a menstruációt, a ciklust, az intimitást, a szexualitást, és milyen félelmeik, kérdéseik, tapasztalataik vannak a menopauzával kapcsolatban.
Nem a reklámok, nem a tankönyvek, nem a félinformációk – hanem a mi valódi történeteink kerülnek fókuszba.
A kérdések nemcsak adatokat gyűjtenek, hanem már önmagukban is egy kis belső utazásra hívnak téged: segítenek ránézni arra, hogyan érzed magad a testedben, mit viselsz el megszokásból, és mire lenne valójában szükséged.
Miért fontos a Te válaszod?
Mert minden nő története számít. A Tiéd is.
Minden kitöltött kérdőív egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy végre láthatóvá tegyük a női valóságot – és ebből olyan programok, támogatások, új nézőpontok születhessenek, amelyek valóban segítenek a te egyéni igényeidet figyelembevéve.
Kérlek, szánj rá 10 percet, és töltsd ki a kérdőívet!
És ha úgy érzed, oszd meg más nőkkel is – itthon vagy bárhol a világban.
Mert ez az első ilyen mély, tabumentes, női hangokra épülő kutatás Magyarországon.
Ez nem (csak) a menstruációról szól. Hanem arról, hogyan vagyunk Mi Nőként.
fotók: Steigler Andrea
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
