Nem akart jólfésült gyepet és vonalzóval rajzolt ágyásokat, inkább buja és sokszínű tündérkertet álmodott Finta-Menyhárt Anna, a “Fenntartható kertek Magyarországon” verseny közönségdíjasa. Nehezen hihető bónusz, hogy a csodás kertet gondozni is alig kell.
Bár mostanában nagy divat lett a fenntarthatóság, és a biológiai sokszínűség fontosságáról is egyre több szó esik, a legtöbb ember fejében a szép kert még mindig a precízen megtervezett és gondosan kordában tartott kertet jelenti.
Mondanunk sem kell, hogy a fenntartható kert nem ilyen, és egyre többen vallják, hogy a buja, természetes környezet több örömöt ad, mint a mindig tökéletes kert. Erre hívja fel a figyelmet a “Fenntartható kertek Magyarországon” verseny, amelynek közönségdíjasa, Finta-Menyhárt Anna autodidakta módon tanulta, tapasztalta a kertészkedést, ma pedig már mások kérnek tőle tanácsot.
Bár a virágzási szezonnak lassan vége és a kertben is beköszönt a pihenőidőszak, Annáék mosonszentmiklósi kertjében most is van miben gyönyörködni. Nem véletlenül, hiszen a kialakításakor fontos szempont volt, hogy minden évszakban szép legyen.
Ez nem kis feladat, hiszen több mint 2000 négyzetméterről beszélünk, amit három éve lucernával teleültetve vett birtokba Anna és férje, Bence. A 32 éves, kétgyermekes édesanya autodidakta módon sajátította el a növények igényeit és a fenntartható kert alapjait, könyvek, az internet, és a kertészek pápája, Monty Don tanai alapján.
Ahol mindenki jól érzi magát
A növényválasztásnál elsődleges szempont volt, hogy minden faj szárazságtűrő és lehetőleg rovarbarát legyen, ezért is
a virágzó évelők adják a kert növényzetének gerincét.
A minimál stílusú, monokróm kert nem Anna stílusa, szerinte a kertet pont a változatosság, a színek és formák kavalkádja teszi természetessé és igazán széppé.
A terv az volt, hogy 80 százalékban virágzó évelők és fák uralják a kertet, utóbbiból el is ültettek vagy harmincat az elmúlt három évben;
a húsz gyümölcsfa mellett enyves éger, nyírfa, díszalma, selyemakác formálja a kertet. A kertben nincs vegyszer, de még geotextil sem, igyekeznek mindent természetes módon megoldani.
A fenntarthatóság az első perctől alap volt, Anna és Bence arra törekedett, hogy kertjük minden élőlény számára örömteli életet biztosítson. Így is lett, a kert a biodiverzitás, azaz a biológiai sokszínűség mintapéldája:
Anna több mint ezerre becsüli a kertjében élő növényfajok számát, és odafigyelnek a természetes talajéletre, a beporzó rovarokra és a madarakra is, számos élőhely, etető, itató, odú és rovarhotel kialakításával.
Még a vakondot sem tekintik közellenségnek, ahogy sokan. „A vakondtúrások földje tápanyagban gazdag, remek állagú föld, ennél fogva nagyon értékes, ezért rendszeresen összeszedem, és virágfölddel keverve azt használom a balkonládák beültetésére”, magyarázza Anna.
Nem kért az angol gyepből
Tudatos döntés volt az is, hogy a rengeteg öntözést és tápanyagot követelő angol gyep helyett sokkal természetesebb, talajtakaró növényekkel vegyes pázsitot telepítenek a ház köré.
A fű között fehér here, szarvaskerep, kerek repkény, százszorszép bújik meg, a kert pedig gyomirtózás és gyakori öntözés nélkül is egész nyáron zöld.
– Én szépnek találom és örömmel látom a kertemben azokat a növényeket is, amelyeket a legtöbb ember gaznak titulál -, mondja Anna, miközben a közel 50 négyzetméteres területet mutatja, amit méhlegelőnek hagyott meg a kertben. Ezt nem nyírják, a magasra növő fűben és virágok között pedig örömmel tobzódnak a méhek és pillangók.
Márpedig valami mindig virágzik a kertben, a kikeleti bangita februári virágzásától a dáliáktól színes késő őszig.
Most, október közepén még mindig nyílnak a rózsák, az őszi zsálya, az ernyős verbéna, de a kúpvirágoknak és a kasvirágnak is örülhetnek még a rovarok.
Élettelen, térkőbe fojtott kertek
Nem csoda, hogy Anna értetlenül nézi, amikor családi házba költözve sokan minden négyzetmétert letérköveznek, elkeserítik a betonba és térkőbe fullasztott „kertek”.
– Valamiért az lett a menő, hogy minden talpalatnyi helyre térkő, beton, vagy legfeljebb műfű kerül, ez pedig élhetetlenné teszi a közvetlen környezetünket…
Mindenki szabadulni akar a feladatoktól, de én mindenkit arra biztatok, hogy az ilyen élettelen kert helyett válassza bátran az élettel és élőlényekkel teli kertet, merjen fát ültetni és meghagyni a ritkábban nyírt ősgyepet, valamint vegyszerek helyett bízzon az Anyatermészet bölcsességében. Vegyen el kevesebbet és kapjon érte sokkal többet!
Így tesz ő is, számára elsősorban a feltöltődés helyszíne, éppen ezért nem is munkaként tekint a kinti feladatokra. Öt hónapos várandósan még sövényt telepített, három nappal a szülés után pedig már ültetett a veranda körüli ágyásba…
Üzletkötőként pörgősek a mindennapjai, saját bevallása szerint nehezen tud megállni és lassítani. Kivéve, ha a kertben munkálkodik, de – annak ellenére, hogy a kert a lassabb tempójával türelemre tanít – azt sem tartja unalmasnak.
– A gyerekek születése előtt hobbiból természetfotóztam, most telefonnal vadászom a szép pillanatokat itthon. Tudok örülni egy újfajta bogárnak vagy a pókhálón ringó harmatcseppnek -, mondja.
Igaz, az agya mindig forog, a fejében már a következő tervek körvonalazódnak. Most éppen kerti kiülőt építenek, férje vállalta a falazást és az ácsmunkát, Anna pedig a neten beszerzett, jobb sorsra érdemes régi bútorok felújítását. És persze minden kertészetben van egy olyan növény, ami bakancslistás – most éppen a hóvirágfa. Meg is jegyzem, hogy neki bizonyára könnyű ajándékot venni, és tényleg:
legutóbb egy csokiszínű selyemakác lapult a karácsonyfa alatt, aminek úgy örült, mint sok nő egy dizájnertáskának…
– Talán szentségtörésnek hangzik, mert azt mondják, kizárólag faiskolából érdemes vásárolni, de én nagyon sok növényt vásároltam multiknál, a mályvarózsától az évelőkig. Sőt, mentett növényeim is vannak az áruházakból,
pár száz forintért vittem haza rossz állapotban lévő, kicsit kiszáradt növényeket, amelyek nálam magukhoz tértek, ma pedig már gyönyörűen burjánzanak – mutatja.
Lusta és időhiányos kertészeknek
Elsőre nem hiszem el, de Anna és a kertje meggyőz: létezik gondozásmentes, de legalábbis minimális ápolással fenntartható kert, ami nemcsak a zöld gondolkodású hobbikertészeknek, de a lusta és/vagy időhiányos kerttulajdonosoknak is reményre ad okot.
– Esküszöm, hogy nem gazolok! – nevet Anna, és rögtön meg is magyarázza, miért hanyagolja ezt az elhagyhatatlannak tartott műveletet.
A titok a vastag mulcsolás, mondja, a faapríték egyrészt nem engedi, hogy a talaj kiszáradjon, másrészt útját állja a gazoknak is.
Ha pedig egy-két szál mégis a felszínre tör, azt könnyedén ki lehet húzni jövet-menet, mert a gyökere nem tud megerősödni a takarás alatt. A fentiek miatt öntözni sem nagyon kell, idén kétszer kerített rá sort, igaz, akkor áztatásos módszerrel alaposan beleállt a feladatba.
– Sikerült egy olyan kertet létrehoznom, ami, ha nem nyúlok hozzá egy hónapig, akkor is szép. Tavasszal van egy egy-két hetes intenzívebb időszak, amikor visszavágom az összes évelőt, de ettől eltekintve tényleg nincs sok munka vele -, mondja.
A szaporulatot kiárulja a faluban – olyankor a kisfia, Lackó lelkesen csomagolja a növényeket -, az általa létrehozott internetes növénybörze oldalon pedig már közel ötezren vannak, sőt, a kertje alakulását bemutató Harmatos liget Facebook-oldalt is már 1200-an követik.
– A hasonló oldalak általában idősebb, kiforrottabb kerteket mutatnak be, én pedig szerettem volna megmutatni, hogy mit lehet elérni, milyen csodát lehet művelni akár három év alatt – mondja. Ennek is köszönhető, hogy egyre többen kérnek tőle tanácsot vagy kéredzkednek be hozzá kertlátogatásra.
Sokan nem is tudják, hogy álljanak neki a kert kialakításának, természetes és fenntartható kert témában pedig még mindig kevés az információ és a tapasztalat.
fotók: Pomeranski Luca
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
