Hivatalos adatok szerint évről évre nő a házasulandó párok száma, az igaz szerelemnek pedig a koronavírus sem tudott megálljt parancsolni. Ezt személyesen is megtapasztaltam, öt pár esküvőjén vettem részt tavaly, de én még mindig tartom a stop táblát – vajon el vagyok késve?
„Körülöttem mindenki csak házasodik, terhes vagy előléptetik, én meg csak kávét szolgálok fel, és még csak nem is magamnak” – hangzik el Rachel szájából a Jóbarátok egyik ikonikus mondata, amivel a huszonéves lányok nagy része tud azonosulni. Közéjük tartozom én is, bár amikor Jennifer Aniston karaktere szembesül mindezzel, öt évvel idősebb, mint most én.
21 éves vagyok és körülöttem sorra házasodnak és alapítanak családot az emberek, miközben én az egyetemen ülve, két szakon tanulva próbálom kitalálni, mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Rachel kétségbeesése mégis érint engem.
Az elmúlt év, a covid mellett, a nagy családi és ismeretségi körömben a szerelemről és a házasságról is szólt. Hat esküvőnek és egy eljegyzésnek örülhettünk, ahol a párok fele még nem töltötte be a huszonötöt.
Sokáig nem volt semmilyen véleményem a korai házasságról, talán csak furcsállottam hogy lehet összekötni valakivel az életed, amikor még a gyerekkori szobádban laksz.
Aztán tavaly férjhez ment egy jó barátnőm, aki fél évvel fiatalabb nálam. Eljegyezték a nálam csak egy évvel idősebb unokanővéremet, majd a majdnem két évvel fiatalabb unokahúgom is boldogan mutatta az eljegyzési gyűrűjét és nemsokára meg is tartották az esküvőt. Mindezt úgy, hogy egy pillanattal ezelőtt még oroszlánkirályosat játszottunk a nappalinkban, vagy mesebeli kastélyt rendeztünk be a nagymamám kertjében.
És miközben szívből örültem mindenki boldogságának, azért mégis megütött a kérdés, el vagyok késve?
Konkrét és nagyon romantikus elképzeléseim voltak arról, hogy és mikor fogok férjhez menni. Már tízéves koromban tudtam, hogy hol lesz a szertartás, milyen lesz a ruhám és milyen zenére fogok bevonulni. Elalvás előtt sokszor elképzeltem, ahogy gyönyörű fehér ruhában lépkedek, mindenki engem néz és lehetőleg a könnyeit törölgeti. Aztán ahogy nagyobb lettem és egyre több mindent értettem meg a világból, úgy változott a házasságról alkotott képem is. Mára a romantikus elképzelés már a múlté, de a vágy még mindig ott van bennem, hogy egyszer én is házas legyek.
Ahogy a covid felrúgta a normális életünket, beszorított a lakásainkba és a végtelennek tűnő digitális térbe, úgy tűnt, a kapcsolatokról és párkeresésről alkotott képünk és szokásaink is megváltoznak. Valahogy mégsem így történt, mert ahogy a lakótársaimmal egy esti iszogatós beszélgetés során számba vettük, a közös ismerőseink közül egész sok mindenkinek sikerült összejönnie a karantén ellenére is valakivel – és nem a Tinderen keresztül. A járvány tényleg nem vág el teljesen a külvilágtól, talán csak mi érzékeljük rosszul és vagyunk szerencsétlenek.
Rémisztő látni, ahogy körülöttem egyre többen kezdenek valóban felnőni és olyan felnőttes dolgokat csinálni, mint a házasság vagy a gyerekvállalás. A legfélelmetesebb talán az, hogy szembesülünk saját terveink sérülékenységével, ahogy egy pillanat alatt változik meg minden és egyáltalán nem úgy alakul, ahogy elsőre szerettük volna.
Ezek az évek, amik önmagunk kereséséről, a nagybetűs élet megtapasztalásáról szólnak, ijesztőek akkor is, ha éppen én nem látom még, hogy alakul majd az életem. És ami ijesztő benne, pont az teszi izgalmassá, mert nincs két ugyanolyan élet, nincs két ugyanolyan út.
„Isten hozott a való világban! Szívás, de imádni fogod!” – mondja Monica Rachelnek a Jóbarátok első epizódjának végén. A való élet, a hullámhegyek és völgyek folyamatos változásával kimerítő és sokszor telik be a pohár. Mint most, amikor a járványhelyzet már a fizikai egészség mellett komolyan kikezdi a mentális jóllétünket is. Ahogy nem látjuk a végét és a mindennapok monotonitásában már nehezen fedezzük fel, miért is szeretjük. Az élet szívás, de valahogy mégis jó.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
