Ha egy férfi rendszeresen iszik, legfeljebb legyintünk rá, ha egy nő teszi ugyanezt, nem toleráljuk – mondja dr. Zacher Gábor, az ország toxikológusa, aki szerint a függőség fokmérője nem a mennyiség, hanem a rendszeresség. A dokival a női alkoholizmusról beszélgettünk.
– A köznyelvben néha így beszélünk róla, de a szakmában is van külön női és férfi alkoholizmus kategória?
– Igen. Ezek számszakilag is különböznek, kevesebb a nő: a 900 ezer magyar alkoholistából nagyjából 300 ezer. Csökkenő lakosság mellett ez azért elég komoly szám.
A férfi alkoholbetegek száma nő, a nőknél nincs változás, de az észrevehető, hogy egyre fiatalabb korban csúsznak bele az alkoholbetegségbe.
Óriási különbség van a férfi és a női alkoholizmus színtere között is. Ha hazafelé bemenne egy kocsmába, 90-95 százalékban férfiakat találna bent. Mit mondunk róluk? Isznak, lazítanak. És a maradék 5 százalékról? Hát, nagyon csúnyákat…
Ha látunk egy nőt az árok partján, berúgva, az rettenetes, ha egy férfit látunk ugyanígy, akkor legfeljebb legyintünk, hogy részeg disznó…
– Más tehát a társadalmi megítélése az ivásnak?
– A férfiaknál elfogadjuk, hogy isznak – ennek történelmi tradíciói is vannak -, a nőknél azonban nem toleráljuk. Még ha egy fiatal srácot látunk berúgva, akkor is azt mondjuk, hogy „szerencsétlen hülye…”, de ha ugyanilyen állapotban egy csinos lányt, magassarkú cipőben, miniszoknyában, részegen okádva, akkor…na ugye!
Ezért is van az, hogy a nők a végletekig tagadják, hogy isznak. Maguk előtt is, mások előtt meg teljesen.
Ez alapvetően a társadalmi szerepekből adódik.
– Máshogy isznak a nők, mint a férfiak?
– Teljesen. A férfialkoholizmus csapatsportág, a női meg otthoni „spájzalkoholizmus”. Ami viszont nagyon érdekes, hogy a segítségkérés terén, dacolva a jelentős számszerű különbséggel, ugyanannyi nő kér segítséget, mint férfi. Ennek az az oka, hogy a nőket jobban zavarja az ital okozta testi elváltozás: ha fel van egy kicsit püffedve, ha véreres a szeme, sárgás a bőre; ez egy férfit kevésbé érdekel. Azonban
a kimenekülés a történetből, azaz a tartós absztinencia esélye nemtől függetlenül maximum 40 százalék.
– Van olyan konkrét pont, mozzanat, ami ténylegesen elindítja az illetőt a leszokás felé?
– Általában van. Volt egy betegem, igazi hedonista csaj volt. Amikor részegen behozták a kórházba és a reggeli viziten megálltam az ágya mellett, csak annyit mondtam neki: Judit, baromi szarul néz ki. Akkor már józan volt, és utólag bevallotta, ez volt neki az a pont, ami után úgy döntött, itt a vége az ivásnak. Amikor ezt a megjegyzést az arcába kapta, sokkolta, mert
az ilyet az ember háta mögött kibeszélik, de szemtől szemben senki nem mondja meg.
Egy másik ismerősömnek őszintén megmondtam: ha ezt így csinálod tovább, meg fogsz dögleni az italtól. Egy hét múlva bejött hozzám a kórházba, bent volt tíz napig, és azóta egy kortyot sem iszik; ennek 23 éve.
Egy másik páciensem mesélte, hogy egyszer ült részegen a kapualjban, és úgy érezte, meg fog halni, neki az a pillanat volt a döntő, másoknak Isten-élményük van, az indítja el őket az úton. Majdnem mindig van egy ilyen élmény, egy konkrét pillanat, ami átkattant valamit az emberben és elindítja a gyógyulás felé.
– A szórakozóhelyek, a parkok tele vannak italosüveget szorongató középiskolásokkal. A lányok ugyanúgy isznak, mint a fiúk?
– Többet isznak, legalábbis testsúlykilogrammra vonatkoztatva. Próbálnak lazulni.
Ez egy nagyon-nagyon szorongó világ, egyre többen szoronganak a fiatalok között, és a szorongásoldás leghatékonyabb módja rövid távon az alkoholfogyasztás.
Ez ugyan nemtől független, de a lányok hamarabb érnek. Egy tizennégy éves fiúra ránézve még azt látjuk, hogy gyerek, egy ugyanennyi idős, nőiesedő, kisminkelt lánynak már kezitcsókolommal köszönnek az utcán.
– Többször elmondta már előadásokban, interjúkban, hogy a puszta tiltás nem vezet sehova, mégis többnyire ez a szülők fegyvere, miközben sokszor vizet prédikálnak és bort isznak… Álszentek vagyunk?
– Hihetetlenül! Nekem szabad, mert én vagyok az okos és bölcs felnőtt, te meg, hülyegyerek, azt csinálod, amit én mondok… A lányos szülőkre ez még inkább igaz – ezért is mennek el a csajok titokban piálni. De hát mit várunk, ha otthon is ezt látják: jön valaki hozzájuk, és az az első kérdés, hogy „mit iszol?”. És valószínűleg nem buborékos ásványvizet fog kérni.
– Egyszer hallottam valahol, hogy a zugivó nők között rengeteg a kismama. Ez igaz?
– Igen. Nézze, a kismamákat én tökéletesen megértem. Mert még amikor lemegy a térre, ott is miről beszélget másokkal az anyuka? Mikor kakilt a gyerek, szopik-e még, milyen pelenkát használ… Fél év után inkább le sem megy, mert felvágja az ereit, ha ezt kell hallgatnia.
Apa dolgozik, mert valakinek el kell tartania a családot, ő maga teljesen be van szűkülve, legfeljebb a sorozatnézés marad – már ha a gyerek éppen csendben van -, rossz anyának érzi magát, dobálja magára a sarat – és jön a bor. Először csak egy-két pohár, aztán egy üveg…
– Ezek szerint a kisgyerekes anyukákat az elszigeteltségük teszi veszélyeztetetté.
– Bárki veszélyeztetett lehet, aki belekerül egy nehéz élethelyzetbe, amiből abban látja a kimenekülést, hogy elkezd inni. Négy hónap alatt bele lehet csúszni az alkoholizmusba.
– Egyáltalán: hol kezdődik az alkoholizmus, a függőség? A mennyiség vagy a gyakoriság a fokmérője? Higgyük el, ha valaki azt állítja, hogy bármikor abba tudná hagyni?
– Azt gondolom, hogy aki azt mondja, bármikor abba tudná hagyni, az már függő. Ugyanezt mondom a dohányzásról is. Bármikor abba tudom hagyni – de valahogy mégsem megy, meg nincs rá ingerenciám se…
Függőség akkor lesz az ivásból, ha az ember életének fontos részét képezi. Amikor az a kemikália vagy viselkedésforma – mint például az internetfüggőségnél – teljesen beépült a mindennapjaiba.
A WHO mennyiséghez köti az alkoholizmust, de én úgy gondolom, hogy a rendszerességen múlik a dolog.
– Ha minden este megiszom egy pohár bort otthon, akkor én alkoholista vagyok?
– Az a határa. Nem alkoholista, de ott áll az előszobájában. Ezért érdekes például a száraz november. Ha valaki úgy dönt, hogy a novembert kihagyja, akkor érdekes, hogy november tizedikén eszébe jut-e, hogy de jó lenne meginni valamit. Ha igen, az még önmagában nem baj, de egy figyelmeztető jel, hogy az ital talán túl nagy helyet foglal el az életében. Ha eltelik úgy a november, hogy nem ivott egy kortyot sem, és különösebb késztetést sem érzett rá, akkor semmi baj.
– Más a terápiája a női alkoholistáknak, mint a férfiakénak?
– Alapvetően nem, nemtől függetlenül meg kell találni az okokat, hogy miért szorong az illető, esetleg mit hurcol magával gyerekkorából, amit itallal próbál tompítani vagy kompenzálni.
Nagyon gyakori például a családon belüli erőszak az alkoholbetegek múltjában, ha gyerekkorában lesz tanúja az ember ilyesminek, az többszörösen traumatizáló, és nagyon sok esetben vezet függőséghez. És ha belegondolunk, hogy a családok 23-24 százalékában van jelen a családon belüli fizikális erőszak…
Az a baj, hogy ma Magyarországon klasszikus pszichoterápia gyakorlatilag csak a magánszektorban létezik, az ára pedig 20 ezer forintnál indul – negyven percért -, de akár 80 ezer is lehet egy keresett szakembernél.
Kiemelt kép: Pomaranski Luca
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
