Ha az én életemmel kellene definiálni a család fogalmát, a lexikonok szerzői magukhoz nyúlnának. Talán csak a szexuális beállítottságom az egyetlen olyan tényező, amely miatt nem fedek le minden területet ebben a kérdésben. De amiatt is lassan fájhat a fejem, hogy ismét egyedülálló anyuka vagyok, amit szintén nem néznek jó szemmel odafent. De menjünk sorba, szigorúan matematikai alapon.
Mint minden „normális” ember, engedve a bennem élő kényszernek, igyekeztem rendes időben férjhez menni. Ez először nem jött össze, mert 7 év után hoppon maradtam. A biológiai órám azonban csörgött veszettül, hát 4 évvel később csak „felépítettem” az átlagos családmodellt:
Család = Apa (Ap) + Anya (Any) + Gyerek1 (Gy) + Gyerek2 (Gy)
Persze ez nem volt épp ideális, hiszen két lurkóval még nem szültem tele a világot, és amúgy is elmaradtam a saját elvárásaimtól. (Megboldogult ifjúkoromban 5 fiúgyermeket szerettem volna, de a kislányom világrajövetele után ezt persze erősen megkérdőjeleztem. Tudta a fene, hogy a szülés tényleg ennyire fáj…). Furcsa módon mégis elégedett (uram bocsá’) boldog voltam a gyermekeimmel, még ha a számuk az állam érdekeit nézve nem is volt megfelelő, és ha a férjemmel végül 10 év után szétváltak útjaink. Így teljesítettem a következő nem kívánt családfogalmat, az egyedülálló szülőset:
Család = Any + Gy1 + Gy2
Viszont a gazdasági helyzet és az a rohadt szerelem már megint beszólt nekem, hát ismét elgondolkodtam társadalmi felelősségemen: mégsem elégedhetek meg ilyen alulteljesítéssel, kell még gyerek. Akkor is, ha negyven elmúltam. Hát született is egy újabb csöppség egy újabb családmodellben, a mozaik családban:
Család = Ap2 + Any + Gy1 + Gy2 + Gy3 + GyY, aki csak azért Y, mert nem nevezhetem sem matematikailag, sem máshogy sajátnak, bármennyire is szeretem.
Ez a modell már az államnak is tetszetős volt, hiszen papíron nagycsalád voltunk, a CSOK-kritériumok is teljesültek, a teleszülést pedig részemről elvégzettnek tekintettem. Csak hát ennek a közösségnek is vége lett. Papíron ugyan még nem, de ebbe most ne menjünk bele. A lényeg, hogy most új felállás van:
Család = Any + Gy1 + Gy2 + Gy3
Mitől család a család?
Ismét egyedül nevelem hát a gyermekeimet, ezúttal hármat, és minden hullámvasutazás ellenére most is és mindig is úgy gondoltam, hogy családban élek. És tudod, miért? Mert a család fogalmát nem lehet bezsúfolni három sorba, matematikai képletbe, vagy folyamatosan megbolondított törvényekbe.
Mert a család nem attól család, hogy kipipálhatók benne a fő tagok. Nem attól család, hogy valaki azt mondja rá, az, mert van benne apa, anya, meg gyerekek.
A család csak és kizárólag az összetartozás miatt lehet egység: a megkérdőjelezhetetlen és feltétel nélküli szereteten alapuló kötődés miatt.
És ez nagyon fontos. Mert ha az összetartozás nem szereteten alapul, nincs az a jóérzésű ember, aki hagyná, hogy a tagok együttmaradjanak. Illetve van, és ez nagyon nagy baj.
Hol jobb a gyereknek?
Szerető közösségben vagy rossz szülői kapcsolatok „égisze alatt”? Egyértelmű a válasz, a jelenlegi rendelkezési irányok azonban mégis másfelé visznek. A gyereknek családban kell felnőnie! Akkor is,
- ha a szülők alkoholisták,
- bántalmazók,
- elhanyagolók.
Mert a család fogalma mindenek felett való, a gyermekek valós érdekei ellenére is. Ezért, ha egyedülálló vagy, felejtsd el, hogy örökbe fogadhatsz egy gyermeket. Hiába van melletted csoda klassz nagycsaládi háttér, számos remek nagybácsi- vagy nagynénijelölt, kitűnő és mosolygós nagyszülők, és hiába szeretnél egy kicsi szívnek nyugodt életet biztosítani, bebuktad. De, ami még rosszabb, a gyermek is. Mutass fel egy házastársat, és akkor – talán – megnyílnak előtted a kapuk.
Hogy LMBTQ vagy? Meg sem hallom! Te nem létezel!
Pedig normális családmodellben nőttél fel, elvileg nem lehetnél „selejtes”, de az vagy, hiába szereted a párodat és hiába van mögötted is csoda klassz nagycsaládi háttér, számos remek nagybácsi- vagy nagynénijelölt, kitűnő és mosolygós nagyszülők, és hiába szeretnél egy kicsi szívnek te is nyugodt életet biztosítani.
A szeretet csak bónusz
A szeretet a mai hazai fogalmak szerint nem fér bele a nagycsaládi hitvallásba. (Erről ITT írtam korábban.) Az csak bónusz, nem kell alapnak lennie. Tudod, mindent a képletért!
Család = Ap + Any + Gyn – Szeretet
Úgyhogy lehet, hogy én is megszívom, hiszen az én családmodelljeimben egy nem változott soha: a vőlegények, férjek jöttek-mentek (még ha ez rám látszólag nem is vet jó fényt), de a gyermekeim iránt érzett szeretetem, felelősségtudatom és anyatigris-mivoltom mindig is megkérdőjelezhetetlen volt. Még akkor is, ha vannak vizsgálatok, amelyek pont arra „szakosodtak”, hogy bármikor bebizonyíthassák ennek az ellenkezőjét. Például épp egy válóper során. De ez már más téma lesz.
Fotók: A szerző felvételei.
