Néhány hete több tízezer ember vonult az utcára azért, hogy hangot adjon annak: nem tűrik a pedofilok segítőinek osztott kegyelmet. Az utcák azóta elcsendesedtek, de a bíróságokon régtől fogva a mai napig megkegyelmeznek a gyermekek ellen szexuális erőszakot elkövetőknek. A köztársasági elnöki kegyelem csak a jéghegy csúcsa, az annál mélyebben gyökerező, feltehetően érdekeken vagy éppen teljes érdektelenségen, kicsinyes bosszúálláson és hozzá nem értésen alapuló eljárási protokoll évtizedek óta védi a szexuális ragadozókat. Lizi története mutatja a rendszerszintű problémákat.
Érzékeny tartalom!
Általánosan tapasztalt végkimenetel, hogy a kiskorút ért szexuális bántalmazást bizonyíthatóság hiányában lezárják a hatóságok annak ellenére is akár, hogy igazságügyi orvosszakértői vélemény alátámasztja a gyermek élményszerű beszámolóját, és kizárja a külső személy befolyásoló, betanító hatását.
Az ilyen történetek vége általában az, hogy a feljelentő szülőt vonják felelősségre, az ő bosszúhadjáratnak tekintik az eljárás megindítását, majd e határozat birtokában a feljelentett minimum egy rágalmazási pert indít ellene, de nagyon sokszor legalább fél tucat egyéb feljelentést is megtesz visszavágásként.
Minderre a hatályos törvények lehetőséget adnak, de koránt sem mindegy, hogy ezt megelőzi-e egy elhibázott bírósági döntés, mely alapján az igazságot és elégtételt keresőt meghurcolhatják.
Mindez a bevett eljárási protokoll magasan tartja a váderedményességi mutatót, demonstrálja a hatóságok gyors ügykezelését, befolyásolja a statisztikákat, hazánkat kifejezetten problémamentesnek és hatékony bűnüldözőnek tünteti fel. Valós történetet közlünk, amelyben az anya harca évek eredménytelen.
Csak az nem látja, aki szándékosan vak
Lizi öt éves volt, amikor az apai láthatásokra nem akart már elmenni.
Eleinte nem mondta, hogy miért, de egyre nagyobb ellenállást tanúsított. Aztán elkezdett bepisilni. Az óvónőknek is feltűnt, hogy ezek a bepisilések mindig csak a láthatás előtt és után jelentkeznek, de azt gondolták, hogy „az elvált szülők lelki nehézségei” okozzák ezt.
Aztán Lizi egyre többet panaszkodott arra, hogy fáj a „nunója és a popója”. Akkor már elkezdett beszélni a történtekről édesanyjának, aki az első megdöbbenés után megtette a szükséges lépéseket.
Az ügyben nyomozás kezdődött, melynek során a gyermeknek többször el kellett mondania, hogy az apa két barátja több alkalommal szexuálisan abuzálta a kislányt. A kislány elmondása szerint
az apja nem nyúlt hozzá, de soha nem segített neki, amikor kiabálva kérte, hogy szóljon Tibi bácsira, vagy Pista bácsira, vagy egyszerre mindkettőre, amikor a láthatások alkalmával a szobában hagyta Lizit az apa a barátaival.
A bántalmazással kapcsolatos rendőrségi eljárások lefutásának átlagideje egy és két és fél év között van
Ezt a nyomozást kicsit több, mint fél év után lezárták bizonyíthatóság hiányában egy olyan kihallgatás után, ahol az ötéves gyereket szünet nélkül, kilencven percen át faggatott a rendőrnő. A gyermek kihallgatását megelőzően a nyomozó elmondatta a kiskorú sértett jelenlétében az anyával azt, hogy miért vannak ott, majd kiküldte az anyát a szobából. Később arra hivatkoztak, hogy Lizi csak az anyját ismétli.
A féléves nyomozás során egyetlen szakértő véleményére alapoztak, aki „nem tudta elképzelni, hogy egy apa ilyet szó nélkül hagyjon”, és a vizsgálati eredményben „konfabulációnak és túlzott erotikus fantáziálásnak” nevezte a kislány beszámolóját.
A feljelentő édesanya új szakértő bevonását kérte, mire a rendőrség ismét kirendelte ugyanezt a szakértőt – aki nyilván nem cáfolta meg korábbi véleményét – és ragaszkodott ahhoz, hogy az anya tanította be a lányát, valamint, hogy a kislányon nem észlelt traumára utaló jeleket, és egyébként is meseszerűen beszél az esetről. Másodvéleményt a rendőrség nem kért.
A gyerek nem csak beszél, rajzol és kijátszik magából, de teste is jelez
Mindeközben Lizinél egyre több szomatikus tünet jelentkezett. A láthatások előtt napokig megtagadta az ételt, vért hányt, székelésnél vérrel együtt távozott az ürülék belőle.
Az anya pótmagánváddal élt, melynek eljárási hibák okán helyt adtak, de a bíróság másodfokon is ejtette az ügyet.
Nem fogadták el a szülő által elvégeztetett, a hatóság részéről elmulasztott pszichológiai másodvéleményt mondván, hogy az anya lefizette a szakértőt.
A nyomozóhatóság hatalmában áll a szakértő kirendelése
Bár a rendőrség évek óta hivatalosan kirendelheti a Barnahus szolgálatot, amely izlandi módszer alapján a szexuálisan abuzált gyerekek legminimálisabb újratraumatizálásával, valamint hozzáértő szelíd eszközökkel vizsgálja az erőszakot átélt gyermekáldozatokat; ebben az esetben sem tette ezt meg ezt, kérés ellenére sem. Ezért fordult az anya magánúton és saját költségre szakértőhöz, amely miatt a hatóság korrupcióval vádolta meg.
Ebben a hatóság által elutasított szakvéleményben a következő állt:
„Apához azért nem járok, mert ő is bántott, úgy, hogy többször megvert és nem tudom miért. Volt, hogy a kezemet, volt, hogy a popómat volt, hogy az arcomat verte meg. Nem tudom miért bánt.
…
A barátja többször piszkálta a nunumat meg a popómat és azt csinálta, hogy felnyúlt a popómba meg a nunumba. Annyira nem tudom megmondani mennyire nyúlt fel.
…
Volt olyan, hogy apa barátja és a szomszédja mutogatták nekem a kukijukat. Nem tudom elmondani, hogy hogy nézett ki a kukijuk, kivették és megmutatták és ennyi. A Tibi bácsi mutogatta a kukiját és azt mondta, hogy szagoljam meg, olyan büdös volt, mint a kaka.
…
Engem levetkőztetett, volt, hogy négykézláb kellett és úgy piszkálta a popómat, volt, hogy hanyatt fekve. Ezt apa egyszer látta, volt, hogy benyitott és elzavarta a Tibi bácsit, de utána a Tibi bácsi ugyanúgy jött.
Apa azt mondta, hogy ha anyának elmondom, akkor ebből anyának baja lesz.
—
Azt így mondta, hogy feküdjek hanyatt, álljak négykézlábra. Amikor a popimhoz nyúlt az fájt, amikor a nunumhoz nyúlt ott is. Volt olyan, hogy krémet kent az ujjára és úgy piszkált, nem tudom milyen krém volt.
…
Anyának nem akartam rosszat, azt mondta apa, hogy ha elmondom, akkor anyának baja lesz.”
E szakvélemény szerint „kóros fantázia működés, pseudológia fantastica-ra és konfabulációra utaló jelzések a gyermek esetében nem tárhatók fel. A vizsgált gyermek esetében a beszámoló nem utal külső személy befolyásoló, betanító hatására. A gyermek beszámolója spontán, saját szókincsének imponál.”
„A világ fájdalmát viszem a hátamon, úgy érzem belerokkanok, mert mindig széllel szemben vagyok!”
Novák Katalin alig egy hónapja mondott le, de közben a hatóságok és a bíróságok a megszokott protokoll szerint működnek. Változás, ébredés és szemléletváltás nem történt részükről.
Szexuálisan abuzált gyerekek szüleinek ezrei viszik hátukon a gyermeküket ért erőszak terheit miközben igyekeznek egészségben megtartani traumatizált utódaikat.
Az állam nem segít. Magukra hagyják az áldozatokat, és ahogy tűnik, a nép megelégszik egy felhorkanással. De ettől a rendszer nem ijed meg, hanem zavartalanul hozza meg nap mint nap az áldozatokat eláruló határozatait.
Nem Novák lemondása a nagy esemény. Az lenne a nagy esemény, ha minden Liziért, és minden áldozatért újra megmozdulna az ország, és nem csendesedne el egészen addig, amíg a hatóságok végre tisztességgel és elkötelezetten végeznék munkájukat az áldozatok védelme és igazsága érdekében.
Kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
