Művészetének nem „csak” az a lényege, hogy végtelenül zseniálisan és ízlésesen mutatja meg a női testet, hanem abban is segít, hogy az előtte álló modell őszintén el tudja fogadni magát. Ehhez pedig sokszor a lelkeket is látnia kell…
Greta May írása.
Nagypapa Kodak gépével kezdte a fotózást, középiskolában beleszeretett a geológiába, az ELTE elvégzése után pedig idővel hosszú évekre a földtani veszélyhelyzetekben mélyült el szakértőként. Ekkor került újra a kezébe a fényképezőgép. Először azért, hogy a helyszínekről készítsen képeket – aztán jött a művészi aktfotózás, ami a mai napig a szenvedélye.
Oszvald Tamás terápiás fotózásainak nem „csak” az a lényege, hogy végtelenül zseniálisan és ízlésesen mutatja meg a női testet, hanem abban is segít, hogy az előtte álló modell őszintén el tudja fogadni magát.
Sok középkorú, vagy akár idősebb modellje akad, akik örömmel, felszabadultan élik meg a nőiességüket, és ezt sugározva állnak az objektív elé. Mások viszont úgy keresik fel, hogy már előre mentegetőznek a kinézetük, az általuk csúnyának vélt testrészeik miatt. Nekik azt szokta mondani, hogy az ő modelljeit senki nem szidhatja, ne tegyék hát ezt magukkal…
Nyüszítettem belül
– Gyakori, hogy egy nagyobb trauma után keres meg valaki, és sikerélményt, erőt szeretne nyerni a képekből.
– Mások a gátlásaikon kívánnak túllépni, hogy feljebb léphessenek az önértékelés lépcsőjén.
– Egy kedves ismerősöm felesége terápiás céllal kérte, hogy takart aktok készüljenek róla. (A takart akt olyan kép, amin a kebel, a vénuszdomb egy inggel vagy épp árnyékokkal takarva van – de az igazi aktokon sem látszik soha például, hogy mi van a combok között.) Ez a hölgy a közös munka végén árulta el nekem, hogy fotózás közben szinte nyüszített magában a szégyenlőssége miatt. Mire azt válaszoltam neki: hallottam… De legyőzte a félelmeit, és végül imádta a róla készült képeket, sőt, újakat szeretne – mesélte Oszvald Tamás.
Prűdséggel ölik meg a művészetet!
Tamás szerint a művészi aktfotózás műfajának sokat árt a társadalmunkra jellemző prűdség és álszentség. Egyrészről ömlik a szenny az internetről, másrészről épp az igényes tartalmakat cenzúrázzák a közösségi oldalakon.
– Sajnos a feminizmus rossz értelmezésével, a patriarchális, maszkulin gondolkodással, az álszeméremmel pont a művészetet ölik meg manapság. Nagyon sok modellemnek azért nem látszik az arca a képeken, mert a mai világunkban nem vállalható fel következmény nélkül, hogy a nő megmutatja a testét. – avat be Tamás.
– A másik komoly gond, amikor a társként jelenlévő férfi reagálja le verbális bántalmazással, féltékenységi jelenettel, ha a párja szép fotókat készíttet magáról. Volt olyan hölgy, aki a képei láttán azt kérdezte: Én vagyok ez a gyönyörű nő? Aztán elsírta magát örömében. Amikor azonban hazaért és büszkén mutatta a párjának a fotókat, az leordította, amiért levetkőzött más előtt. – mondja Tamás.
– Szerencsére sokszor épp a férjektől kapok pozitív visszajelzéseket, hálásak, amiért szépnek ábrázolom a feleségüket.
Az előítéletek miatt mégis sok olyan kuncsaftja van, aki nem szeretné, hogy felismerhető legyen a képeken – ilyenkor első a diszkréció, a modell kiléte örökre titok marad.
Mások bátrabbak ennél, ezért velük másféle egyezség születik: az elkészült fotók közös szelektálása után mindketten arra használják a képeket, amire szeretnék. – avat be a művész.
Tamás olyan művészeti oldalakra teszi fel az alkotásait, mint például a fotóvilág.hu, s a közönség részéről igen nagy elismerésekkel büszkélkedhet. Az egyik óriási portálon például 22 ezren nézték meg rövid idő alatt egy ötven feletti modelljéről készült fotóját, a kalapos nőt.
Az 50 évesnek nem a 20 évessel kell versenyeznie!
Tamás azt mondja, a munka során nemcsak a modell testét kell látnia, hanem a lelkét is, ezért már fotózás előtt legalább egyszer találkoznak, ha van rá lehetőség.
Szerinte a geológiában és a fotográfiában is alapvető fontosságú az intuíció és a képi látás. Ahogyan a földben el kell képzelni, hogy milyen a rendszer, ami lent van, milyen nyersanyagot tartalmazhat a földtani közeg, úgy a fotózás közben is el kell képzelnie, hogy a modell milyen környezetben lesz igazán jó.
– A szépség mindig az egész emberről szól, kívülről, belülről. A lényeg, hogy bármilyen korúak vagyunk, figyeljünk magunkra, de ez nemcsak a külsőségekre vonatkozik. A körülményeink és a genetikánk megszabja, hogyan öregszünk, de a ráncok önmagukban nem gátjai a szépségnek. A kisugárzáson múlik – állítja a fotós.
– Van, akinél a ráncokat észre sem veszem, és van, akin már két szarkaláb zavar. Egy ötvenévesnek nem a húsz évessel kell versenyeznie, hanem a saját testét kell úgy szeretnie és gondoznia, hogy szép legyen.
Munkája során rengeteg meztelen testet lát, így plasztikai beavatkozások eredményeivel is találkozik. Szerinte ezzel sincs semmi baj, ha mértékkel történik, a lényeg azonban az önelfogadás. Volt olyan, hogy egy négy gyerekes anyuka a „szétszopott melle és csumpi haja” miatt mentegetőzve lépett be hozzá, végül mégis olyan fantasztikus fotósorozat készült a hölgyről, hogy idővel hivatalos modellkedésbe kezdett.
Egy kivándorlás és két válás…
Sokszor a jól sikerült képek nem csupán a modelleknek nyújtanak kapaszkodót, de magának a fotósnak is. Tamás életében többször előfordult olyan időszak, amikor a művészet iránti szenvedélye jelentette a kiutat.
Amikor 2011-ben elvált az első feleségétől, költözéskor ott kellett hagynia a műtermét, s ezzel a fotózás abbamaradt. Két évvel később a Magyar Bányászat és Földtani Hivatal főosztályvezető-helyetteseként a szakmai kiábrándultságtól hajtva felmondott, telepakolt egy 30 kilós bőröndöt, és az akkori barátnőjével kiköltözött Új-Zélandba.
A számításaik azonban nem jöttek be külföldön, így hazatérve újra fel kellett építenie az életét. A második válását követően, 2019-ben végül újra visszatért a fotózáshoz, s a lakásában lévő műteremben fogadja a modelleket.
Férfi a gép mögött
– Fotósként és férfiként is nagyon szeretem a nőket, s olyan társat szeretnék, akivel az értelmi, érzelmi és érzéki összhangot is megtaláljuk egymásban. Sajnos még mindig él az a tévhit, hogy a fotós viszonyt kezd az aktmodelljével, ez pedig nemcsak a modellek életét keseríti meg, hanem a művészét is.
Sokan féltékenyek a munkám miatt, más hölgyeket pedig az bizonytalanít el, hogy gyönyörű nőket látok meztelenül. Így elég nehéz ismerkedni. – mondja Tamás.
A fotóművészet azonban olyan szenvedély, amiből Tamás már senki kedvéért nem enged – őt ezzel együtt kell elfogadni. Bár legnagyobb szomorúságára a geológiától el kellett búcsúznia, nemcsak a fotózás során jut sikerélményekhez. 2017 óta hódol a lövészetnek, és ezen a téren is több kitűnő eredménnyel büszkélkedhet:
2023-ban például európai bajnoki második helyezést szerzett légpisztollyal.
Félünk az emberi test látványától?
Bár fotósként rengeteg pozitív visszajelzést kap, mint mondja, kiállításokban erősen hiány mutatkozik. Pedig a közönség részéről nagyon is lenne igény az igényes művészi aktok megtekintésére. Jó bizonyíték erre A nő címmel rendezett 2010-es tárlat a Duna Plázában, amelyen ő is jelen volt a munkáival, s amely akkora látogatottságnak örvendett, hogy hetekkel meg kellett hosszabbítani.
Tamás azonban a világban dúló álszentség ellenére is rendületlenül megy tovább, hogy lázadást, szépséget és művészetet csempésszen azok mindennapjaiba, akik ki mernek lépni a komfortzónájukból és nem félnek az emberi test látványától.
Ha pedig meghívják valahová kiállítani, örömmel igent mond. Mint mondja, bízik benne, hogy egyszer talán egy jobb világban már egy modelljének sem kell eltitkolnia, milyen népszerű és igényes aktfotókon szerepel, hanem nyugodtan és büszkén kiálthatja világgá: ezen a fotón ez a szép nő én vagyok…
Fotók: Oszvald Tamás
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
