Nektek fontos az advent? A várakozás, a készülődés? Már ilyenkor ünnepi pompába öltöztetitek az otthonotokat, vagy inkább csak a lelketeket? Felelős szerkesztőnk elmeséli, náluk hogy megy ez.
– Akkor most nem kell segíteni, anya?
– Dehogynem, csak előbb megpucolom az ablakokat.
– Ne már, azt nincs kedvem kivárni.
– Pedig egyedül nem tudom felrakni a füzéreket, azokat pedig nem tesszük piszkos ablakra.
– De anya, ki látja?
– Kisfiam, gyűlölök ablakot pucolni, de olyan adventünk még nem volt, hogy ne ragyogott volna a ház. Esetleg elmehetnél addig a kertészetbe olyan kis cukorsüvegfenyőért, amit annyira szerettünk tavaly. Milyen jó volt úgy hazajönni, hogy ott strázsált az ajtó mellett.
– Úgyse fog tetszeni, ha én választok, ezt rád hagynám.
– Jó, akkor addig légy szíves törd meg a diót!
– Miért?
– Mert kell a sütibe.
– Milyen sütibe?
– A sütőtökös pitébe.
– Most komolyan, még sütni is akarsz?
– Nincsen advent süti nélkül, tudhatnád.
– De nem az van, hogy karácsonyig visszafogjuk magunkat?
– Kivéve a vasárnapokat. Kell az illat a gyertya mellé. Apropó gyertya, szaladj már el, vegyél négy ezüstöt. Pont láttam múlt héten.
– Miért nem vetted meg?
– Mert az volt a tervem, hogy csinálok egy új koszorút aranyban, de arra nem lesz időm, úgyhogy a régire kellene négy új gyertya. Ezüst.
– Addig készen leszel az ablakokkal?
– Persze!
◊
– Jobban lendítsd, így nem tudom elkapni!
– Oké, akkor cseréljünk, te dobod, én kapom el. Megvan!
– Bekapcsoljuk?
– Nem majd csak este. Addig még ki kell vasalnom a csillagos függönyöket is.
– Picit túltolod. Még 4 hét van karácsonyig.
– Ez jutott neked. Egy karácsonymániás anya. És várni az ünnepet, készülődni, az is jó, nem?
– Neked legyen mondva…
– Most csak a fények, az első gyertya, egy kis süti, kopogtató az ajtón. Mikulásra kirakom a ’XMAS’ betűket is, jön a második gyertyagyújtás, aztán megfejeljük az egészet a rénszarvasos ágyneműkkel, a fenyőágas konyharuhákkal, a karácsonyi párnákkal; a negyedik gyertyánál meg már az összes angyalka és mikulásvirág is szolgálatban lesz. Tudod, hogy imádom! Néha egészen úgy tűnsz, mintha te is szeretnéd…
– Mondjuk úgy, a magam módján. De azért az hiányozna, ha nem lenne az üstökös a szobám ablakán.
– …
– Most pityeregsz, anya?
– Csak picit… Születésed óta vigyáz rád ünnepekkor az üstökös.
– Jó, hát azért na, bírom én is ezt az egész izét. Vallj színt, idén is lesz új dísz?
– Csak három.
– Eddig…
– Amelyik a mi fánkért sóvárog, azt nem hagyhatom ott…
– Hát persze. És minden évben sóvárog vagy húsz. Viszont finom a pite.
– Ennek örülök.
– Te nem eszel?
– Azon gondolkodom, nem kéne a tujákra is fényfűzér?
– Anyaaaaaaaaaaa!
– Jóvanna. Gyere, gyújtsuk meg a gyertyát.
– Remélem, énekelni nem akarsz?
– Pedig, nem rossz ötlet…
– Azért tudd, hol a határ! De elismerem, klasszul felpimpelted a házat.
– Megnézzük kívülről?
– Meg.
◊
– Na???
– Tényleg szép, na.
– Menjünk egy kört, hogy megnézzük a szomszédokét is?
– Felesleges, a mi házunk a legszebb, ez biztos. Csomagolsz pitét? Vinnék a haveroknak. Ha már advent van…
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
