Elvált anya. Mintha skarlátbetűvel beleégetnék a homlokodba, hogy te kevesebb vagy, mint a társadalmi norma. Törteli Eszter coach írása.
Értéktelen vagy, biztosan te tehetsz róla, hogy lelépett a férjed, mert házisárkány vagy, elüldözted, vagy megvontad tőle a házastársi kötelezettségedet, hát nem is csoda, hogy vége lett! Meg ugye-ugye ott van rajtad szülés után az a pár kiló felesleg, amit miért nem is adsz le? Hiszen így nem vagy tökéletes, márpedig egy nő legyen mindig tökéletes!
Néhányan lesajnáló pillantásokkal méregetnek, mások inkább hozzád sem szólnak. Hiszen egyedülálló nő lettél, azaz veszélyes lehetsz más férfiakra, netán férjekre.
Közben ott ülsz a kis szobádban az albérletben, és minden nap imát mormolsz, nehogy betegek legyenek a gyerekek, minden köhintésüknél összerezzensz, mert
kell az a rohadt munka, hogy ki tudj fizetni mindent, nem mehetsz táppénzre már megint.
Egyszerre vagy anya, és persze apa is, mert szögelsz, mosogatógépet szerelsz, ha kell, kereket cserélsz, intézed a kis családod összes tennivalóját.
Összepakolod a gyerekeket a sulira, anya kell ez, kell az, taxizol, rohangálsz, edzésre hordasz mindenkit, főzöl, háztartást vezetsz, lelki segélyt nyújtasz a gyerekeknek mert beszólt a padtárs megint.
Szervezed a gyerekzsúrt, amit a jóég tudja miből fizetsz ki, nem baj, most nem lesz játszóház, otthon lesztek, mirelit pizza és zacskós keksz is megteszi. Csak ne nézne rád olyan csalódottan a gyerek.
Megérti, tudja, felfogja, de attól még fáj neki, hogy nem telik arra, amire eddig.
Egyensúlyozol folyton, mintha vízben lévő cölöpökön lépkednél. Bármikor beleeshetsz, ezt tudod jól te is. Este hulla fáradtan beesel az ágyba, de még nem akarsz aludni, mert hová lesz az énidő?
Mikor foglalkozol magaddal is egy kicsit?
Kibontasz egy üveg bort, lassan szürcsölöd, aztán jön a lelkiismeret-furdalás keserű hangja, bentről, mélyről, hogy na-na, nem szabad ennyit sem innod, mert mit fog szólni hozzá anyukád. Anyukád, akivel alig beszélsz az elmúlt időkben, hisz miden alkalommal elmondja, hogy „nálunk nem volt divat a válás, ki kellett volna tartanod, legalább amíg a gyerekek felnőnek! Szegény gyerekek, most mi lesz velük?”
Ha még egyszer valaki ezt mondja, sírógörcsöt fogsz kapni.
Senki nem érti a helyzetedet, mert senki sincs a bőrödben. Akármilyen közegből jöttél is, már felfogod, érted azt, amit már régen kellett volna:
a gyerekeknek nem jó a háborús övezet, ha egész nap anya és apa veszekedését hallgatják, ha a szülők boldogtalanok, csak azért, hogy mások azt lássák, családban nőnek fel.
De minden nap, amikor a gyerekek szemébe nézel, egy kicsit meghalsz újra. Hiányzik apa. Érthető valahol.
Belül neked is fáj, magadat okolod, hogy miattad van ez az egész. Te hagytad ott.
Kapod közben a jótanácsokat. Más férfi sem lesz tökéletes, minek jöttél el, másoknál is ez van, mégis kibírják.
Kibírják. Ezt a szót használják egy házasságra.
És ez így teljesen rendben van. Miért nem lehet megbocsájtani azt a pár apró félrelépést? Hogy egész nap ordít veled, megaláz, földhöz veri a vacsorát, hát mások is így élnek, mégsem mennek el!
Pedig te belül érzed, hogy jól döntöttél, de a világ csak fújja azt a bizonyos társadalmi lufit, ahol mindenkinek meg kell felelni.
Legyen ház, hát nehogy már albérletben lakj! Legyen gyereked- akkor is, ha te még várni szerettél volna, hiszen már benne vagy a korban, öreg anyuka leszel! Legyen férjed, mindegy milyen, csak ki lehessen rakni a családi képeket mindenhová, nem baj, ha kicsit agresszív, majd lenyugszik melletted.
Aztán olyan lesz minden, mint az aranyalma, ami kívül csodaszép, belülről azonban rohad az egész.
Csak sajnos senki nem érti. Mert nem látnak bele az életedbe. Senki nincs a helyzetedben, a helyedben. Mégis mindenki bele akar beszélni. Mert addig sem kell a saját életükkel foglalkozni.
Miközben kavarognak a gondolatok, egyszerre nyílik az ajtó, és megjelenik két kis tekintet, egy zsáknyi plüssel. Hozzád bújnak, megölelnek, és mosolyogva alszol el. Csak hallgatod a szuszogásukat.
Már nem gondolsz mások véleményére, nem érdekel hogy nem lesz idén külföldi nyaralás, csak az itt és most van. Az ölelő kis karok, amik letörlik minden fájdalmadat és sebtapaszok lesznek az összetört szíveden.
És már nem is félsz semmitől, mert tudod, hogy az otthon ott van, ahol ti együtt lehettek. Nyugalomban, szeretetben.
A szerző író, coach, könyvét és írásait itt találod meg:
Kiemelt kép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
