Van, hogy egy film elkészítésével a rendező az életével játszik. Vannak filmek, amelyek egyben bátor kiállások, segélykiáltások, vagy fegyverek a szabadságért és az emberi jogokért vívott harcban. A 8. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon olyan bátor nők alkotásait is láthatjuk, akik nem félnek megdöbbentő és veszélyes témákat megmutatni a világnak.
Január 22. és 30. között közel 50 filmmel és 200 vetítéssel érkezik a 8. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, amelynek mottója idén a bátorság: bátor ellenállók, útkeresők, álmodozók, mesélik el történetüket. Nemcsak Budapesten, hanem országszerte 10 nagyvárosban is vetítik az alkotásokat. Köztük azt a hét filmet, amelyeket joggal nevezhetünk a bátor nők szekciójának, hiszen készítőik egytől egyig sokat – nem ritkán az életüket – kockáztatták, hogy a világ elé tárják történetüket és az igazságot.
„Cselekedni bátorság. Filmet készíteni ott, ahol nemcsak a filmkészítés, hanem az alapvető emberi jogok, az emberi méltóság, a szabadság, és egyáltalán az igazság kimondása az örök hatalmi érdekek miatt akadályokba ütközik, bátorság” – mondja Sós Ágnes, a fesztivál alapító-igazgatója.
„Manapság nap mint nap azt halljuk, hogy “én személy szerint egyetértek önnel, de nem tehetek semmit, mert elveszítem az egzisztenciám”. Igen, elveszíthetjük, így hát megalkuszunk, egyre többen megalkusznak. Mert mindenkit meg lehet fenyegetni, sakkban lehet tartani, függővé lehet tenni. Csak azokat nem, akik bátrak, végérvényesen azok. Akik hisznek önmagukban, hisznek abban, hogy találnak más utakat. Bátornak lenni minden veszély, akár végzetes veszély, ellenére is az egyik legfontosabb érték számukra.
A fesztivál női bátorságról szóló versenyfilmjeit nézve megdöbbentő témákkal szembesülünk. Sorsokkal, amelyeket elképzelni sem tudunk, küzdelmekkel, amelyekhez csak a valóban kivételes nőknek van ereje. Van köztük olyan film, amelynek alkotói az életükkel játszottak, amikor elkészítették, más alkotásokban a szereplők azok, akiknek élete nagy bátorságról tanúskodik.” – emelte ki Sós Ágnes.
Otthon halál várja
Ellenzéki iráni politikai aktivistaként arra ösztönzi nőtársait Masih Alinejad újságíró, emberjogi aktivista, influenszer – a Légy a hangunk! című film hőse -, hogy mondjanak nemet a hidzsáb viselésére. Masih szókimondása miatt tíz éve kénytelen külföldön, a családjától távol élni, visszatérésével a hazájába saját halálos ítéletét írná alá.
Mozgalma és tevékenysége, hatmillió követőt számláló Instagram oldala rengeteg iráni nőnek, anyának és családjaiknak jelenti az egyetlen megnyilvánulási lehetőséget az elnyomással szemben, abban a pokoli rezsimben, ahol akár egy nőnapi virágosztásért is több tíz év börtön jár az „elkövetőknek”.
Gyász helyett börtön
A Menj tovább! című film például El Salvadorban, a világ egyik legveszélyesebb országában készült, ahol nőnek lenni kegyetlen büntetés. Itt van a világ legszigorúbb abortusztörvénye: a terhességmegszakítás semmilyen esetben sem megengedett. Az állam többéves börtönbüntetéssel fenyegeti az illegális abortusznál segédkező egészségügyi dolgozókat, akik minden spontán vetéléshez, halva születéshez rendőrt hívnak. Így történt Teodora Vásquezzel is, akit újszülött gyermeke elvesztése után harminc év börtönbüntetésre ítéltek. Ő azonban még a legrosszabb körülmények, a megbélyegzés és a pszichés nyomás ellenére is képes volt talpra állni és sorstársaival összefogni.
Az élni akarás mindent legyőz
A Tükör című film két főhőse, Ritu és Faraha barátsága a külön-külön átélt közös élményen, az életüket megváltoztató legnagyobb traumán alapszik: mindkettőjük arca súlyosan roncsolódott az őket ért savas támadás során. Sorsukban nincsenek egyedül: Indiában évente 250-300 nő szenved el hasonló támadást. A két nő különböző módon igyekszik feldolgozni az ellenük elkövetett brutális támadást. Egyikük függetlenségre törekszik és a sorstársaikat összefogó mozgalom arca lesz, míg másikuk az anyaságban szeretne kiteljesedni, és nem adja fel a reményt, hogy férjet találjon. Ami közös bennük, az a mindent átható élni akarás és életszeretet.
Ivanna jégbezárt élete
Ivanna szenvedélyes és erős nő, aki a sarkvidéki nomád törzs, a nyenyecek monoton hétköznapjait éli. Az orosz tundra sivárságában eteti öt gyermekét, hallgatja a popzenét a rádióban, és rénszarvasokkal vontatja tovább az öt négyzetméteres “lakást”, azaz bádogkabinjukat, ha jön a vihar. Távol élő alkoholista férjére nem számíthat. Ivanna egy városi lakásról, egy szabadabb és jobb életről álmodik – de a jeges valóságból nem könnyű kitörni.
Femokrácia
Hogyan egyezteti össze egy politikus, aki történetesen nő, a munkáját a gyerekneveléssel? Hogyan tartja egy kézben a háztartást és a karrierjét? Ha ezeket sikerült is megszerveznie, hogyan jut a szexista és hataloméhes férfi politikusok között szóhoz – a saját pártjában és a parlamentben? Hogyan és milyen témákat karol fel? Kaphat-e egy nő egyáltalán a politikában pozíciót? Lehet-e egy nő miniszter? A Bundestag elnöke? Esetleg kancellár? Az, hogy a politika élvonalában nők is szerepelnek, nem mindig volt olyan egyértelmű, mint manapság. A második világháború utáni Németországban sem volt ez másként. Az akkor még fiatal és tapasztalatlannak számító, mára már veterán politikus nagyasszonyok taposták ki az utat Németország első női kancellárja, a nemrég leköszönt Angela Merkel előtt, de a világ és Magyarország politikusnői is sokat köszönhetnek nekik.
A fesztivál részletes programja és részletes információk: www.bidf.hu
Képek: www.bidf.hu
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
