Különben elvesszük a gyereket! – gyámhatósági történetek II. rész

– A tárgyalások arról szóltak, hogy az apa szidalmazott. Ezt szintén nem tudták az ügyintézők kezelni, sem leállítani, így csak újabb zaklatásoknak tettek ki. Ahogy a mediálással is, amire köteleztek.

– A családsegítő nem is keresett ebben az időszakban, majd egy év múlva megszüntették a védelembevételt. Azon kívül, hogy nekem egy csomó stressz és idő volt az eljárás, semmilyen segítséget nem kaptam, a „konfliktus” maradt. Az apának előírtak indulatkezelési tréninget, amit nem teljesített, következmény: semmi.

– A gyermekelhelyezési perben igazságügyi szakértő mondta ki, hogy az apa súlyosan ellenem neveli a gyerekeket, ami rendkívül káros a számukra, tanúk bizonyították, hogy engem fizikailag is bántalmazott, a per alatt is történt súlyos testi sértés a gyerekek szeme láttára gyerekátadás során, ennek ellenére sok kapcsolattartást kapott az apa.

– Az egyik gyámhatósági tárgyaláson az apa az ügyintéző füle hallatára mondta, hogy mi van, ha eltűnik Kubába a gyerekekkel. Én akkor nagyon megijedtem, és kérdeztem az ügyintézőt, hogy most akkor én hogy adjam át a gyerekeket a hétvégén? Erre az volt a válasz, hogy „csak nem”.

– Hát köszönöm szépen, ha meg mégis, akkor majd mindenki vonogatja a vállát, meg tárogatja a kezét, hogy ki gondolta volna. Nekik persze mindegy, nekem viszont nem – összegzett az elkeseredett anya.

Sok az elkeserítő példa

– A bíróság évekkel ezelőtt kifejezetten sok ottalvós kapcsolattartást ítélt meg az apának, annak ellenére, hogy bizonyított volt az ellennevelése és az agressziója. Az évek alatt rengeteg probléma volt emiatt, ebben érdemi intézkedés a hatóság részéről nem történt. Végül az apa súlyosan visszaélt a kapcsolattartással – mesélte el egy szintén érintett édesanya.

– A kamasz gyereket magánál tartotta a kapcsolattartási idő lejárta után is, arra kényszerítette, hogy hazudjon nekem a telefonba, hogy ott akar maradni, tőle elvette a saját telefonját, hogy ne tudjon velem az ellenőrzése nélkül beszélni, majd bezárta, fenyegette, gyötörte. 

– Engem az apa írásban fenyegetett és zsarolt. Amikor a rendőrséghez fordultam, hogy a jogerős bírósági ítélet ellenére nem hozta vissza a gyereket, megmondták, hogy nem csinálnak semmit, menjek a bíróságra, holott kötelesek ilyen esetben intézkedni, és betartatni az ítéletet.

– A helyi rendőröket ismerte az apa, ezért sem csináltak semmit. Később sikerült a gyereket megszöktetni, aki sokkos állapotban került haza, és megmondta, hogy soha többet nem megy az apjához. Ezt jeleztem a gyámhatóság felé, rendőrségi feljelentést is tettem – árulta el a szülő.

– Akkut pszichológiai, pszichiátriai segítség ilyen esetre lényegében nem létezik, pedig szükség lett volna rá. A rendőrség szerint nem történt semmi, de nem is nyomoztak, semmit nem csináltak.

– A gyámhatóság ezután védelembe vette a gyereket szülők közti konfliktusra hivatkozva, ami nevetséges azután, hogy az apa súlyosan visszaélt a kapcsolattartással, a gyereket veszélyeztette, és annyi törvényt megsértett, hogy felsorolni is nehéz. De erről tudomást sem akartak venni. Szerintük csak veszekszünk.

– A tárgyaláson és a határozatban fenyegettek, hogy amennyiben nem működöm együtt, kiemelik a családból a gyereket. A fiamat külön hallgatták meg, aki nyilvánvalóan nem tudja megvédeni magát hatósági személlyel szemben. Az ügyintéző azzal fenyegette az amúgy is súlyosan traumatizált gyereket, hogy bilincsben fogja elvinni a rendőr, ha nem jelenik meg az apai láthatáson – mondta még el az anya.

– Kértem a kapcsolattartás megvonását, mert a gyerek nem volt hajlandó többet odamenni. A kapcsolattartási ügyben részben elismerte ugyanaz a gyámhatóság a veszélyeztetést, és felügyelt kapcsolattartásra változtatta, amire kötelezték a gyereket és engem is, hogy ezt oldjam meg valahogy.

– A fiam 16 éves, kijelentette a hatóságok előtt, hogy semmilyen módon nem akar találkozni az apával, és nem fog megjelenni sehol, ahol ott van az apja, én meg nem fogom erővel odarángatni, mert ellentétes a gyerek érdekeivel, különben is nagyobb nálam, nem is lehetne. – hangsúlyozta az anya.

– Természetesen egyből megvádoltak azzal, hogy ellen nevelem a gyereket, annak ellenére, hogy a konkrét eset előtt hosszú éveken át ment kapcsolattartásra, és a szakértő korábban éppen az apa ellen nevelését állapította meg.

– Azóta folyamatosak a bírósági végrehajtási eljárások, mert egy 16 éves, önálló akarattal rendelkező gyereket kényszerláthatásra akarnak kötelezni súlyos veszélyeztetés után is. Ez mégis mitől védi meg a gyereket? – teszi fel a kérdést az elcsigázott édesanya.

– A védelembevételi határozat után más nem történt, néha beszélgetnem kellett a családsegítővel. Köteleztek egy sor dologra, pl. hogy a gyereket hordjam pszichiáterhez, a legközelebbi 90 km-re van. Hogy ezt hogy oldom meg, nem érdekelt senkit.

Szóval nem nagyon értem, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, azon kívül, hogy fenyegettek minket, rabolták az időmet, és semmitől nem védtek meg.

A sornak nincs vége

– Évekkel korábban magam fordultam a gyámhatósághoz az apa bántalmazó viselkedése miatt. Az apa kábítószerhasználata is bebizonyosodott, fél év elterelést kapott emiatt, és felügyelt kapcsolattartást, amire a gyermekeim nem akartak elmenni – mesélte el egy sokadik érintett.

– Amikor a központban vigasztalhatatlanul zokogtak, nem hagytam ott őket.

Ezúttal miattam hosszabbították meg a védelembevételt, mert a gyámhatóság szemében én „súlyos elidegenítéssel” bántalmazom a gyermekeimet.

A tavaly decemberi végzésben csak nekem írtak elő feladatokat, szerintük apuka tökéletes az elterelés után.

– Előírtak nekem pszichológusi megsegítést is. A gyámhatóságnál lévő pszichológushoz nem akartam menni, mivel nem bízom bennük, és félek, hogy hamis véleményt írnának rólam. Korábban a gyámhatóság és a családsegítő központ is megfenyegetett azzal, hogy kiemelik a gyerekeket a családból, mert nem működöm együtt velük…

– Hogyan is tehetném, ha segítségért fordulok hozzájuk, és az a vége, hogy én vagyok a bántalmazó fél? – tette fel a kérdést az anya.

A probléma világos

A történetek teljességgel tipikusak, nem egyediek, számtalan hasonlóról számolnak be az áldozatok, akik világosan látják, hogy mi a probléma a rendszerrel, és a „hatósági szakemberek” hozzáállásával.

Hogy lehet, hogy ez csak a hatóságoknak nem tűnik fel, és meg sem próbálnak változtatni a rosszul berögződött gyakorlaton?

S hiába a jogvédő szervezetek kampánya, amely évről évre felhívja a figyelmet a rendszer tipikus hibáira, semmilyen változásra való hajlam nem mutatkozik.

A fenti történetek is rámutatnak alapvető hiányosságokra. Melyek ezek?

1. Kezdhetnék az emberi tényezővel: az ügyintézők (és a bírók) nincsenek kiképezve a bántalmazó kapcsolatok felismerésére, kezelésére, nincsenek tisztában a bántalmazók működésével, pedig viselkedésük jellegzetes, szakavatott szem hamar felismeri a tipikus dinamikákat. (A PATENT Egyesület tart ebben a témában felvilágosító képzést, ha erre felkérik). Mivel a hatóság fel sem ismeri, hogy valójában mitől vagy kitől kellene megvédeni a gyermeket, mennyi esély van a hatékony védelemre?
   

2. Emberi tényezőhöz tartozik az a tény is, hogy ezekben a szakmákban elengedhetetlen lenne a magas fokú empátia és alaposabb pszichológiai képzés. Az ügyfelek által tapasztalt bánásmód súlyos hiányosságokra utal e téren is. A sokszor lekezelő, hatalmaskodó hangnemről nem is beszélve. Sok ügyfél panaszkodik arról, hogy ha nem ügyvéddel ment, jogtalanul próbáltak nyilatkozatokat kicsikarni tőlük, egyáltalán nem vették komolyan az anya bántalmazásról, fenyegetésről szóló beszámolóit, jogos aggodalmait.
   

3. Az egy idealizált, utópisztikus elképzelés, hogy minden szülő jót akar a gyerekének, és mindkét szülőre feltétlen szüksége van a gyereknek. Ezzel a retorikával gyakran élnek a hatóságok. Nem. A gyerekeknek csak gondoskodó és szerető szülőkre van szüksége, így a bántalmazó (legyen az testi vagy lelki bántalmazás) bármilyen közelsége nem szolgálja az érdekeit. Egy bántalmazó soha nem fog megváltozni, így hiába szüneteltetik a kapcsolattartást egy időre, később sem lesznek biztonságban a gyerekek. A bántalmazó minden alkalmat ki fog használni a további rombolásra, ha az anyát nem éri el, akkor a gyereken keresztül. Ezért is káros a kényszerláthatás intézménye.
   

4. Ha már felismerték, hogy probléma van egy családban, és közbe kell lépni, akkor mi történik. A történetek alapján a védelembevétel gyakran kimerül a papírhalmozásban és a fenyegetőzésben. Felháborító és egyben aggasztó, hogy ahelyett, hogy védelmet nyújtanának a bántalmazóval szemben, a bántalmazottat és a gyermeket fenyegetik, büntetik, tálcán kínálják újabb bántalmazásokra. Kifejezetten ellehetetlenítik, hogy az anya megvédje a gyermekeit. Szakmaiatlan az az elképzelés, hogy a bántalmazott készítse fel a traumatizált gyermeket, hogy a bántalmazóhoz mennie kell, sőt akarjon, örömmel…  Egy ilyen családban a gyermek egyedüli bizalmasa az anya maradt, akiben minden hite van, aki a védelmet nyújtja, és a hatóság arra akarja kényszeríteni az anyát, hogy még ő is árulja el a gyereket azzal, hogy a bántalmazóhoz kényszeríti, mert pl nem akar büntetést kapni, vagy fél, hogy elveszik tőle a gyereket. 

Így a bántalmazottak senkihez sem fordulhatnak, magukat kell valahogyan megvédeni. Sokan megpróbálnak messzebb költözni, de valódi védelem nincs, főleg a hatóságok elől. Teljesen magukra maradnak.

Mindez a változás csak akkor lenne igazán hatékony, ha ehhez végre létrejönne a megfelelő törvényi háttér.

Jelenleg ugyanis a törvények, az eljárási szabályok, a gyámhatósági és a bírói gyakorlat is akadálya annak, hogy a veszélyben lévő gyerekek valódi védelmet kapjanak. Ehhez lett volna iránymutató az Isztambuli Egyezmény, amit Magyarország kormánya továbbra sem írt alá. (Erről és a törvényi háttérről későbbi részben részletesen is írunk.)

nyitókép: AdobeStock

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.