Te, aki milliókat tudsz jó kedvre hangolni meg szórakoztatni, tudsz te röhögni úgy igazán?
Hogyne tudnék? Erre még ráadásul példa is van. Asszem, a YouTube-on vannak olyan izék, ahol én halálosan.. Néha én úgy tudok nevetni, hogy… Mondjuk, régen nevettem mostanában, ez tény. Hogy nem tudom abbahagyni. Szóval tényleg, egyszerűen fáj már, ahogy nevetek olyankor.
Van egy sztorim. Egy Pasik-forgatás. Szerintem a Bajor mondott valami jót. Mindannyian marhára röhögtünk. Majd egyszer, egy ponton a Gálvölgyi, aki nagyon ismer téged, leült a kanapéra: Na, innentől hosszú lesz. Elhelyezkedett kényelmesen. Te meg úgy átmentél sírógörcsbe, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Igen, mert fájt, annyira röhögtem. Ez olyan, mint a félelem-bátorság. Ugyanaz a mozgatórugója. A sírásnak és a nevetésnek is ugyanaz. Azt mondom, hogy máshogy kell megítélnünk az ellentéteket az életben. Érted? A sírás-nevetésnek az ellentéte, az mi? Az a nyugalom. Asszem. Vagy az unalom.
Na, az igen. Azt azért még megvárnám, míg te unatkozol egyszer.
Sokan gondolják, hogy unatkozom, amikor pihenek. Mert teljesen le tudok ereszteni, és csak úgy bambulok magam elé. Akkor nagyon jól érzem magam. Csak elvagyok.
A lányod 2 éves korában is tudta már ezt.
Igen, ő is ugyanezt csinálja. Az igaz.
Milyen a viszonyotok?
Azt gondolom, hogy elszakíthatatlan. Ez lehet jó, meg lehet rossz is. Arra kell nagyon vigyázni, hogy egyszerre robbanunk föl, vagy egyszerre hűlünk ki. Ez nagyon nehéz dolog néha, mert ahelyett, hogy lehűtenénk egymást, robbanásig tudjuk vinni a helyzetet. De olyanra nemigen volt példa, hogy tovább húztuk volna a veszekedést néhány óránál.
Azért tulajdonképpen nagyon-nagyon sok évig küzdöttetek ezért.
Hát hogyne. Nem volt ez könnyű. Ő egy különleges lény. Annyi mindenhez ért. Képzőművészet, zene… Különös lény az én lányom. És nagyon tehetséges.
Azt hiszem, borzasztó nehéz lehet egy olyan anyával élni, amilyen én vagyok. Szeretni és közben küzdeni. És megtalálni a saját helyét ebben a világban, emberek előtt. Ez azért nehéz dolog. Egyet soha nem adott fel, hogy engem szeressen.
Mikor kiállt a nyilvánosság elé, mindig az merült föl, hogy ő az én lányom és nem a saját nevén hívták sokáig. Ő ezzel küzdött és nagyon nagyszerűen helyre is rakta. És nem fordította ezt ellenünk. És tudom, hogy neki az a fontos, hogy ő engem szeressen. Érted?
Értem. Azért van egy korosztály, ahol nem a te lányod, hanem te vagy az ő anyja. (Tarján Zsófia a Honeybeast együttes frontasszonya. „Mellesleg” grafikus, festő, kutyatulajdonos és szemlélődő.)
Hála a jó istennek. Ennek nagyon örülök.
A telefonodon rajta van az összes dala. Mert békében vagy a digitális világgal.
Rajta van, persze. Meg a képei. Ő csinálta mind az öt lemezükre a borítót. Annyira büszke vagyok rá… Ha lehet, akkor a zenészeknek most még nehezebb, mint nekünk.
Zsófinak van hova nyúlnia.
Igen, most megint a képzőművészet van előtérben.
Te erős vagy?
Hmm… Hát… Néha. Igen. Nem fizikailag.
Jó, hát nem is úgy értettem, hogy be tudsz-e vinni egy kredencet a lakásba.
Még az is lehet, hogy be tudom vinni a kredencet a lakásba, ha nagyon összeszedem magam.
Szerintem, ha ránézel a kredencre, bemegy az. (nagyon röhögünk)
Megijed és beszalad.
Néha elgondolkodom, hogy neked mondjuk nem hiányzott egy világkarrier?
– Jaj, dehogy. Nem. Én ide születtem, nekem ez már így lett lejátszva. Ezt már megbocsátottam magamnak, hogy én ide születtem.
A Hernádi pont folyamatosan aktualizálódó előadásain te magad hozod szóba a korodat.
Persze. Igen. Mert ez egy fontos dolog, az embernek föl kell arra készülni, hogy éppen hol tart és mi vár rá. Muszáj tudni. Nagy marhaság lenne, ha nem fogadnám el a koromat. Ettől én még persze járok kozmetikushoz, fodrászhoz és festem a hajam. Ez természetes. Az életem velejárója ebben a pillanatban. De kell tudnom, hogy hány éves vagyok és… miért festem a hajam. Pedig az ősz haj jól áll nekem. Majd, ha egészen ősz lesz, akkor lehet, hogy megpróbálom lenöveszteni.
Tisztában vagy vele, hogy nagy valószínűséggel te vagy ma, sőt, már nagyon régóta az egyetlen női clown nálunk?
Nem tudom, hogy egyetlen-e… Nem, azt, hogy egyetlen, azt nem mondanám, és most nem fogok más neveket mondani. De van bennem clownság. Igen.
Civil számára elképzelhetetlen az átjárhatóság Hernádi Judit, a clown és Hernádi Judit, a „tökfőzeléket főzök ebédre” között.
Pedig ugyanaz az ember vagyok. Csak szükségem van mindkettőre. Szeretem, ha mindkettő van. Szeretem azt csinálni, amit tudok, és szeretem azt csinálni, amit kevésbé tudok. Pl. a tökfőzelékfőzést. Azt kevésbé tudom, de azért azt is szeretem csinálni, mert valamit enni kell.
