Tíz évadnyi nevetés, tíz évadnyi izgalom, tíz évadnyi igaz barátság – ezt mind jelentette a Jóbarátok sorozat. Egy teljes generáció ismételgeti még mindig Rachel, Ross, Monica, Chandler, Joey és Phoebe poénjait. A 90-es évek kedvenc sitcomjának popkulturális jelentősége és hatása a mai napig tagadhatatlan. Épp ezért féltünk a reunion-tól. Okkal? Fekete Judit válaszol.
A Jóbarátok talán az egyik legmeghatározóbb sorozat volt a 90-es években, popkulturális jelentőségét még azok sem firtatják, akik a sitcom műfajáért egyébként nem rajonganak. A tíz évadot megélt ikonikus sorozat őrületes számokkal büszkélkedhet, csak hogy párat említsünk:
- átlag 25 millió néző hetente
- 236 rész
- 10 évad
- a sorozatot több, mint 100 milliárdszor nézték meg.
Ettől függetlenül, vagy talán pont ezért, a rajongóknak talán kissé összeszorulhatott a gyomra a hírre, miszerint újra itt a Jóbarátok. Hisz ki akarná, hogy a legkedvesebb sorozata végül valami kínossal és vállalhatatlannal érjen véget. A beharangozóban említett show műsor és a majd benne szereplő szupersztárok nevei kicsit azt az érzetet kelthették, mintha erre lenne szüksége, mintha így kellene feléleszteni a produkciót. Pedig az 1994-ben kezdődő vígjáték pontosan úgy ért véget 2004-ben, hogy az tökéletesen kerek egész legyen.
A búcsú képeivel nyit a Jóbarátok: Újra együtt!
A műsor igen hatásosan a búcsúval kezdődik, a sorozat utolsó jelenetével, majd 17 év után újra találkoznak a stúdióban, a legendás lakás díszletében. Sorban megérkeznek, meglepettség, ölelés, elérzékenyülés, az újra találkozás örömkönnyei. Tudom, hogy kissé cinikus vagyok (már megint), de ez a jelenet csodálatosan hatásvadászra sikerült, hiszen pontosan tudjuk, sőt később többször meg is említik a színészek, hogy azóta többször is találkoztak, beszélnek, és hellyel-közzel tartják is a kapcsolatot, ráadásul magához a műsorhoz is szükséges számtalan találkozó. Ezért hiába néztem az újra találkozás megható pillanatait, nem tudtam elérzékenyülni, pedig abban jó vagyok. Folyton az jutott eszembe, hogy milyen erőszakosan próbálnak hatni rám.
Aztán elindult a nosztalgiavonat és megkönnyebbültem, mert végül a szirupos kezdetből egy ügyesen szerkesztett, szórakoztató és kedves összefoglalása volt a tíz évadnak, melynek James Corden, az angol televíziós műsorvezető és színész volt a műsorvezetője, akinek naná, hogy jól állt a könnyed Jóbarátok-show.
Ha pedig kissé félretettem a cinizmusom és nem foglalkoztam például azzal, Matthew Parry miért volt annyira szótlan és furcsa, a közepére egészen jól éreztem magam. Volt minden, sztorizgatás a sorozat születéséről, megszólaltak az alkotók, bepillanthattunk kicsit a műsorkészítés rejtelmeibe, hogy milyen volt a casting, vagy a forgatás. A két alkotó, David Crane és Marta Kauffmann rendkívül szimpatikus volt és azon kívül, hogy mennyit számított a színészek közti tökéletes kémia, már azt is értjük, mitől működött ennyire a sorozat. Kellett hozzá ez a két fantasztikus szakember, akiknek van humora, nem is akármilyen.
Bepillanthatunk a kulisszák mögé
Érdekes volt látni, hogy az élő felvételek mennyiben segítették a szerzőket a történet alakításában, a közönség minden egyes rezdülését figyelve monitorozták folyamatosan a fogadtatást, és ha nem sült el jól egy poén, gyors ötletelés következett, és máris változtattak. Kicsit láthattuk, amit persze eddig is tudhattunk, hogy micsoda elsöprő sikere volt a sorozatnak akkoriban, kapunk egy blokkot is, amiben a világ különböző pontjain mesélnek a rajongók arról, mit adott nekik a Jóbarátok.
Bevallom, tökéletesen érzékeltem, hogy mire megy ki a játék, engem sem ejtettek a fejemre, keményen próbáltak az érzelmeimre hatni. Sikerrel. Engem elsodort ez az érzelmi cunami, mellettem volt bekészítve a papírzsepi és nem féltem használni.
Aztán volt némi sztorizgatás is, a színészek meséltek az egyes jelenetek bakijairól, láthattunk számtalan tényleg nagyon vicces jelenetet (és te jó ég, még mindig ugyanúgy tudok nevetni rajtuk!), volt közös szövegkönyv felolvasás, kvíz, beköszöntek a régi szereplők, mint Janice és Günther, vagy láthattunk vendégsztárokat is, mint Tom Selleck, vagy Reese Whitherspoon.
Kaptunk egy kis divatbemutatót az ikonikus jelmezekből, olyan sztárok bemutatóival, mint Cindy Crawford, Justin Bieber, vagy Cara Delevingne.
Meg kell említenem Joeyt, azaz Matt LeBlancot, ő volt talán a leghelyesebb és legtermészetesebb és persze Ross, vagyis David Schwimmer, őket nézve egy percre elhittem, hogy nem változott semmi és ők még mindig a mi barátaink.
Az idő múlik. De kié nem?
Az egyetlen, amit masszívan hiányoltam az egész műsor alatt, az a valódi kérdések és valódi történetek voltak. Jó lett volna hallani, kivel mi újság. De úgy igazából. Hogy milyen volt a sikerrel vagy anélkül, hogy hogyan lehetett a Jóbarátok nélkül élni. Kinek hogyan alakult a karrierje, mit adott vagy vett el a népszerű sorozat.
Sajnos még a felszínt sem kapirgálta Corden, de be tudhatom ezt annak, hogy ez nem dokumentum filmnek készült, hanem vállaltan is szórakoztató show műsornak. Annak pedig kiváló volt.
Még valami. Amikor elkezdtem megírni ezt a cikket, elhatároztam, hogy nem megyek bele abba, hogy milyenek a régi kedvenceink most, ennyi évvel később. Nem akarok foglalkozni a ráncokkal, vagy épp azok hiányával, a pocakokkal és ősz hajszálakkal. Nem lenne méltó, nem érdemlik meg.
Nekem és azt hiszem minden rajongó nevében beszélhetek, a Jóbarátok számtalan nevetős percet okozott, rengeteg szórakozást, szóval én azt mondom, ünnepnek, gesztusnak és lezárásnak szinte hibátlan volt. Ez a csapat barátnak még mindig tökéletes.
Kiemelt kép: HBO Pressroom.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
