Ez már a negyedik karanténunk egy éven belül. Megint nem élvezem és nagyon nem hiányzott a bezártság érzése. A koronavírus réme itt lebeg felettünk folyamatosan. Valami furcsa de ja vu-m van. Nem szeretem ezt az érzést, összeránt a félelem, hogy mi van, ha…
Bezárt a bölcsi. 10 napig nincs ovis csoport. Valahol az egész oviban csak egy csoport működik amolyan ügyeletes rendszerben. Karanténban az osztály, sőt az egész évfolyam. Köhög a gyerek, lázas is. Egymás után olvasom a posztokat a facebookon. És mindenki csak írja, csak írja, hogy tegnap a szomszéd, ma az unokahúg, holnap ők. A fertőzöttséget mutató görbe a vadászati világkiállítás vége óta úgy szárnyal, mint a SpaceX űrhajói, csak ez nem fog 20 másodperc után lezuhanni. Elnézve a szomszédos országok adatait, a határ a csillagos ég lesz.
Mi történt egy év alatt, amiért most nem kell maszk, amiért most nem védjük az időseket, a gyerekeket, a dolgozó felnőtteket? Annyira jó arány ez az átlagosan 63 százalékos átoltottság?
Nem vagyok virológus, de ha nekem valaki azt mondaná, hogy egy teremben kilencen vannak, előzőleg mindenkit összezártak néhány bárányhimlős gyerekkel, közülük öten már gyerekként átestek a betegségen, tehát valószínűleg (!) védettek, és mivel én is átestem, menjek nyugodtan. Hát, az hót’ biztos, hogy nem mennék be tizediknek.
Élünk, mintha nem lenne holnap. Vagyis nem lenne Covid-19. Mintaországként állunk Európa előtt és egymás nyakán állunk a boltban az akciós áruknál, tömött metrón utazunk, kuponnapokat tartunk és 600 ezer embert engedünk be kitömött állatokat nézegetni zárt térbe. Ezt harsogja a minden bokor mögül támadó kormányzati kommunikáció is: az oltás működik. És Magyarország is. Tényleg? A magyar genom ilyen csudálatos lenne?
Csak minket nem ér utol az a flancos vírus? Nem féltjük az ovis korú gyerekeinket, akik a leginkább veszélyeztetettek, hiszen az ő korcsoportjukban 0 százalékos az átoltottság? De a 18 év alattiaknál is csak 36 százalék.
Lehet, hogy van közöttük védett, aki már átesett a fertőzésen, de sosem tudhatjuk. Hadd ne mondjam, mi történik most Romániában, ahol nagyságrendileg ugyanilyen arányú az átoltottság. Ezt harsogja a rádió egész nap: minden negyedik percben egy ember. Minden negyedik percben…
Igazán csak most kéne néhány épeszű döntéshozó, aki nem a választási győzelemre hajt a populista intézkedésekkel, hanem azt nézi, hogy mi van az emberekkel. Akik nem szégyellenék bevallani azt, hogy nem mi nyertük az oltási versenyt, és igenis szükség van szigorításra. Olyan nagy kérés lenne, hogy ismét mindenki viseljen maszkot? Hogy zárt térben legyen távolságtartás? Hogy védjük meg az időseket és a gyerekeket? Ha másért nem, azért, hogy ne roppanjon bele ismét az alapjaiban romos egészségügy a negyedik hullámba…
Az idei tanévben a gyerek összesen három hetet járt oktatási intézménybe. A többiben köhögött, lázas volt és épp, hogy lábra bírt állni. Az én szabadságaimnak és idegrendszeremnek sem tett jót a tavaszi másfél hónap home-ovi, a nyári 11 hét szünet és az őszi 4 hét betegség.
Arról meg, hogy előttünk az őszi és a téli szünet, már ne is beszéljünk! Ehhez pont négyszer annyi szabadságra lenne szükség, mint amennyi jár. De mindezzel együtt úgy gondolom, elég volt a 30 ezer halott, elég volt látni, ahogy egy kis ovistárs félárva lesz. Nem szeretném, hogy bárki is elveszítse a szeretteit csak azért, mert a döntést meghozóknak és a magyarok kiváltságos helyzetét sulykolóknak népszerűségi törekvései vannak.
Szeretném viszont, ha valóban tesztelnének, sokat, még többet. Ha kiderülne, hogy az oltottak közül hányak kerülnek kórházba, intenzívre, ne adj ég, a legrosszabb sorsra. És nagyon szeretném, ha valóban vigyáznánk a legsérülékenyebbekre. Azokra, akik nem kaptak oltást.
Fotók: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
