Hogy nehéz volt az elmúlt egy év, senkinek sem kell bizonygatni. Ahogy azt sem, hogy rengeteg többletteher hárult a nőkre. Most mégis álljunk meg egy pillanatra. Legyen ez a nőnap más. Osszuk meg az elismerést mindenkivel, aki megérdemli! Apák, férfiak, nagymamák, nagypapák, kistestvérek, nagytestvérek, egyedülállók, házasságban élők, tanárok, orvosok, nővérek, és még sorolhatnánk…mindannyiótoknak jár a csoki!
Nőként cikket írni a nőnapról, egy leginkább női oldalra, az pont olyan, mintha vennék magamnak egy csokor tulipánt, egy szelet süteményt, és miután elérzékenyültem önnön nagyszerűségemtől, feltörölgetem a kibuggyanó könnyeket, és elégedetten nyugtázom, hogy mennyire jó, hogy vagyok!
Persze szólhatnék most a férfiakhoz is, elmondhatnám, hogy mennyire fontos, hogy megbecsüljenek minket. Hisz mégiscsak, nőnek lenni ma, Magyarországon közel sem könnyű, helyt állni minden szerepben, ott a háztartás, a gyerekek, a munka, a főzés, számtalan gond és teher, mind fizikai, mind lelki értelemben véve, hogy a mélyebb problémákról ne is beszéljünk, mint a kettős mérce karrier fronton, vagy a kiszolgáltatottság, rossz beidegződések a nemi szerepek terén. Meg azt is elmondhatnám, hogy hogy bár ez csak egyetlen nap az évben, de az év minden napján szeretnénk a megbecsülést, odafigyelést.
No de ki nem?
És azt hiszem, máris megérkeztem ahhoz a gondolathoz, amitől kissé rendhagyó lesz az idei nőnapi köszöntő, de nézzétek el nekem, ez az egész év eltér a szokványostól, hát miért ne dukálhatna hozzá egy szokatlan nőnapi köszöntés?
Mit szólnátok, ha idén nemcsak a nőket köszöntenénk, hanem mindannyiunkat?
Idén megosztom a nőnapi csokim a férfiakkal, a nagyszülőkkel, a tinikkel és a kisgyerekekkel. Idén nincsenek kőbe vésett szerepek, ebben az évben mindenki arra hajt, hogy túléljen, hogy túlessen ezen a félelmetes és kiszámíthatatlan időszakon.
Szóval egy kocka csoki a nőknek, akik egyszerre kell, hogy főzzenek, tanuljanak a gyerekekkel, dolgozzanak és ellássák az idős nagyszülőket. Akik, miközben pénzt keresnek, kétismeretlenes egyenletek megoldásában segítenek és XV. Lajos francia király életéről kérdezgetik az ásítozó kisiskolást. (Az ásítozás nyilván teljesen jogos.)
Egy kocka csoki a férfiaknak, mert amíg talán a felesége épp egy kórházban tölti a tizenvalahanyadik ügyeleti óráját, addig valakinek otthon is tartani kell a frontot, süt, főz, és matek példákat old meg az iskolással. Miközben persze dolgozik, naná! Apropó, elképesztő ételfotókat látok mostanában, amelyeket a home office-ban dolgozó apukák villantanak, boldogság, hogy a főzés végre bárkié lehet!
Aztán egy kocka csoki a nagyszülőknek, akik hónapok óta fegyelmezetten várják, hogy végre újra megölelhessék az unokákat, hogy visszakapják az egyik legfontosabb dolgot, ami energiával tölti őket.
Mindenképp megy a csoki a szegény kis tiniknek, akik ahelyett, hogy a legizgalmasabb éveiket élnék, helyette egy szobában ücsörögve várják, hogy ismét együtt lehessenek, csavaroghassanak, bulizhassanak és örülhessenek az életnek. Nekem is van tinim, látom, milyen nehéz ez nekik, és őrült büszke vagyok a fegyelmezettségükre.
És persze ott vannak a kicsik, akik a társas lét helyett csak a játszótérig jutnak, szigorúan fertőtlenített kislapátokkal körülvéve.
Remélem, kapnak ölelést azok a nők és férfiak, akik egyedül nevelik a gyermekeiket. Elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehet nekik most, amikor ennyire elkél a segítség.
Elmesélek egy nagyon rövid történetet, ami tavaly rádöbbentett arra, mennyire fontos, hogy figyeljünk egymásra, mert soha nem lehet tudni, mi van a felszín alatt, és arra, hogy milyen nehéz lehet most egyedül.
A járvány első hullámában, amikor hirtelen átálltunk online oktatásra, a kisebbik gyerekem egyik osztálytársa teljesen eltűnt az éterből. Nem jelentkezett be az órákra, nem reagált a levelekre. Majd két hét múlva az édesanya kétségbeesetten írta, hogy óriási lemaradásban vannak a feladatokkal, segítsünk. Rengetegen nekiestek, kioktatták a nőt, megmondták a tutit, miért csak most, bezzeg ők, kellett volna jobban figyelni, és a többi. Semmi különös, csak ahogy manapság szokás.
Aztán kiderült, mi volt az oka a lemaradásnak. Az édesanya egyébként nővér egy kórházban, aki a hirtelen járvány okozta őrületben szinte megszakítás nélkül dolgozott, míg a kisfiára más vigyázott. Nem tudtak hirtelen reagálni az új online oktatásra, mert miközben a legtöbben matekot tanultak otthon a gyerekkel, kicsit döcögve, nehézkesen, de mégiscsak megoldották valahogy, addig ő infúziót kötött be.
Szóval nem egy kocka csoki, hanem egy egész tábla az egyedülálló szülőknek, nőknek, férfiaknak egyaránt.
Amikor ezt a cikket írom, épp kihirdették az újabb szigorításokat, leállnak az iskolák, a szolgáltatók, ismét kezdődik a home office, bezárnak a boltok. Nem lesz céges virágosztás a kollégák közt, az iskolában a gyerekek nem visznek tulipánt a tanár néninek. De az a jó hírem nektek, hogy csoki lesz. Szóval szerintem törjük sokfelé, és legyen az idei Nőnap mindenkié.
Fotó: Freepik.
