A világjárvány alatt sem pihennek, sőt többet dolgoznak, mint valaha. Tevékenységükkel hozzájárulnak nemcsak az éppen tomboló vírus megfékezéséhez, de kutatásaiknak köszönhetően még többet tudunk az iszkémiás stroke és a ritka vesebetegségek gyógyításáról. Dr. Bagoly Zsuzsa és dr. Csuka Dorottya kapta a L’Oréal és az UNESCO közös, kutatónők munkáját elismerő díját.
Tavaly ősszel olyan történt, ami fél évszázada nem: a kémiai Nobel-díjat két nő vehette át. Nem azért kellett 50 évnek eltelnie, mert a nők nem veszik ki a részüket a tudományos életből. Sőt! Csakhogy a kutatók között még mindig csak 30 százalék az arányuk a férfiakhoz képest. Hogy ez az arány javuljon, világszerte több kezdeményezés indult, többek között a L’Oréal – UNESCO A nőkért és a tudományért díj, ami nemzetközi elismerést az elmúlt 18 évben 49 magyar kutatónő kapott meg, tavaly év végén dr. Bagoly Zsuzsa és dr. Csuka Dorottya.
Segíteni az embereken
– Nemrég felhívott egy háziorvos, hogy gyanítja, a lánya ritka vesebetegségben szenved, ami bizonyítása még egy sor vizsgálatot igényel, de olvasott a kutatási munkámról, ez pedig új reményt adott, hogy közelebb kerüljenek a baj gyógyításához – mondja dr. Csuka Dorottya ritka, aki örökletes veseelégtelenségeket kutat. Lassan tíz éve dolgozik szakterületén, de már egészen fiatalon elhatározta, munkájával az emberek életét szeretné jobbítani.
– Emlékszem, állandóan kérdezgettem a szüleimet, melyik ismerősnek milyen betegsége van és azt hogyan lehetne meggyógyítani – meséli Dorottya, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinika Kutatólaboratóriumának molekuláris genetika kutatócsoport vezetője.
– Sokáig kacérkodtam az orvosi hivatással, a gimnáziumban biológiára és kémiára specializálódtam, végül a kutatás mellett döntöttem. Már az első egyetemi órák óta tudtam, humán témával szeretnék foglalkozni, szerettem volna, ha a kutatási eredményeim közvetlenül hasznosulnak a betegellátásban, -kezelésben. A laborban, ahol most is dolgozom, az immunrendszer egy alrendszerével, a komplementrendszerrel foglalkozunk. Leegyszerűsítve: e kevéssé ismert rendszer valamely génbeli mutációja megváltoztatja az immunrendszeri folyamatokat, és vezet több autoimmun vagy gyulladásos betegség kialakulásához. A kutatások segítenek, hogy megelőzzünk egy-egy életveszélyes állapotot, maradandó károsodást. A laborban nemcsak vesebetegségekkel, de más, örökletes és ritka betegségekkel is foglalkozunk.
Összefogás nélkül nem megy
Dr. Bagoly Zsuzsa esetében sem volt kérdés már kamaszkorban sem: életét a kutatásnak, és ezáltal a gyógyításnak szenteli. Több mint tíz éve foglalkozik az egyik leggyakoribb, mégis kevéssé kutatott egészségügyi problémával, az iszkémiás stroke-kal. A véralvadás és a trombózis témakörével már az egyetemi évek alatt foglalkozott, korán bekapcsolódott a tudományos diákköri kutatásokba, negyedéves korában pedig lehetőséget kapott, hogy a Marie Curie-ösztöndíj keretein belül Olaszországban kutathasson egy évet. Most a Debreceni Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetében, mint adjunktus dolgozik.
A korona éveA járvány mindkét kutatónő életét megváltoztatta. Nemcsak saját bőrükön tapasztalták a félelmet, az aggodalmat szeretteikért, de munkájukat is befolyásolta. Például azzal, hogy a betegség kutatásában mindketten részt vettek, emellett pedig szakterületükön is vizsgálták, miként hat a koronavírus a vesebetegségekre, illetve hogyan befolyásolja a stroke-on átesett betegek kimenetelét. – Bizonyítást nyert, amit eddig is sejtettünk: a COVID–19 hatására súlyosan sérül a komplement-rendszer, ugyanis túlaktiválódik, és ez különösen azoknál a betegeknél figyelhető meg, akiknél veseérintettséggel is jár a fertőzés. Súlyosbítja a helyzetet, növeli a halálozás esélyét – magyarázza Dorottya. Hasonló a helyzet a véralvadási rendszer és a stroke esetében is. A koronavírus-fertőzés aktiválja a véralvadási rendszert, és ezáltal jelentősen megnő a vérrögök kialakulásának rizikója: vérrögök keletkezhetnek a visszerekben, de akár az agyi ütőerekben is, amely stroke-hoz vezet. A koronavírussal fertőzöttek esetében a stroke sokkal súlyosabb formában jelentkezik, és sajnos rosszabb a betegség kimenetele is, kisebb a felépülés esélye. |
– Igaz, hogy tömegeket érint a stroke, mégis kevéssé ismerjük, hogyan kezelhetnénk eredményesen. Oka ennek, hogy nem egyszerűen kutatható, hogy mely gyógymód lesz hatékony: a legpontosabb képet úgy kapjuk, ha a betegtől szinte a stroke kialakulásának pillanatában veszünk vért – ehhez szervezett logisztika szükséges. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt tíz évben jól működő kollaborációs csapatot építettünk ki itt, a Hajdúságban. Mindehhez az alapot a debreceni Neurológiai Klinika munkatársaival kialakított együttműködés adja, de nemzetközi kutatókkal is gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk – mondja Zsuzsa, aki a szakterületen eltöltött évek során számos díjat megkapott már.
Lehetne 50–50?
– Tavasszal egy online konferencián vettem részt. Szembetűnő volt, hogy a sok-sok kis „ablakban” egyetlen nő látszott csak – én. Habár a saját bőrömön nem érzékelem a hátrányos megkülönböztetést, tudom, hogy aki nőként kutatónak készül, nehezített pályán mozog.Nem feltétlen a direkt diszkrimináció miatt, sokkal összetettebb társadalmi probléma ez – mondja Zsuzsa.
– Az összetett női szerepkörök, no meg a még ma is élő, teljesen hamis sztereotípia miatt, miszerint a nők a természettudományban nem érhetnek el olyan jó eredményeket, mint férfitársaik, úgy érzem, a diáklányokat még jobban kell ösztönözni. Biztatni kell őket, hogy induljanak el ezen a pályán, higgyenek magukban, álljanak ki a sikereikért.
Ha el is indulnak a pályán, sajnos sokan lemorzsolódnak, jellemzően a családalapítás után. – Idén lettem tagja a Magyar Tudományos Akadémiával szorosan együttműködő Fiatal Kutatók Akadémiájának – veszi át a szót Dorottya. – Ebben a szervezetben többek között azon is dolgozunk és keresünk megoldást, hogy megkönnyítsük a gyerekvállalás után a kutatók visszatérését a szakterületükre. De említhetném még a Nők a Tudományban Egyesület által szervezett Lányok Napját is. Ez utóbbi különösen fontos kezdeményezés, hiszen az egészen fiatal, iskolás lányokat csábítja tudományos pályára.
– Azt gondolom, teljesen felesleges a kutató nemét nézni, nem az a lényeg, hanem az eredmény, amit letesz az asztalra. Mindannyiunk érdekét szolgálná, ha a 30 százalékos nemi arány 50–50 százalékra ugrana – teszi hozzá Zsuzsa.
És hogy milyen a következő kutatói generáció? Lelkesek, ambiciózusak, terhelhetőek és szorgalmasak – mindkét kutató csak szuperlatívuszokban beszél az utánpótlásról. Ezért is fontos ez a díj: motiválja a fiatalabb generációt, nem csak a már díjazottak munkáját értékeli. Megmutatja az utánuk jövőknek is, hogy a természettudományos munkában mindkét nemnek egyforma szerepet kell adni – csak így haladhat előre a világ.
Nyitókép: Balról Dr. Bagoly Zsuzsa (Fotó: L’oreal), jobbról dr. Csuka Dorottya (Fotó: Kiss Balázs)
