Lassan kialakul az új Parlament összetétele, és bár még nagy az eufória, de sokan hisszük, hogy jobb, szabadabb és a nőknek is élhetőbb világ lesz ezután Magyarországon. Ám azt is sokan tudjuk, hogy az ilyen változások nem a semmiből jönnek. A nők húszezer éve könyörögnek a megfelelő képviseletükért, a nőbarát társadalmakért, a biztonságukért, illetve a nemek közti egyenlőtlenségek lebontásáért. Igen, tudom, ha lassan is, de haladunk.
Murinai Angéla írása.
Ma már jobb, mint száz éve (viszont szerintem rosszabb, mint a nyolcvanas években). Ha azonban megnézzük, hol gyorsabb a fejlődés e téren, akkor azt látjuk, hogy mindig azokban az országokban, ahol a nők nagyobb számban vesznek részt a politikában.
Ahol nem férfiak jóindulatára kell apellálni azért, hogy a nők érdekei számon legyenek tartva, hanem elégséges képviselet gondoskodik a női szempontok terítéken tartásáról, ott nagyobb eséllyel fognak ezek a kérdések teret nyerni.
Sajnos az olyan mélyen patriarchális társadalmakban, mint a magyar, gyakran még a nők is azt gondolják, hogy a közéleti női kvóta valami méltatlan kiváltság, amit a nők nem érdemelnek.
A legtöbb ellenérv abból indul ki, hogy egy ideális világban mindenki képesség alapján jutna pozícióhoz. Ez az elképzelés önmagában persze nem problémás. A gond csak az vele, hogy nem ideális világban élünk, hanem egy olyan társadalomban, ahol a hozzáférés lehetősége eleve torz.
Vajon mit számít egy nőgyűlölő országban a hozzáértés, ha két, nagyjából hasonló kvalitású ember között kell választani, akik közül egyik nő, a másik férfi? És mi van, ha annak, aki választ, fogalma sincs, melyik jelentkező a jobb, éppen csak úgy szocializálódott, hogy szerinte a politika (a vezetés, a bármi) nem nőknek való? Fogja érdekelni a hozzáértés? Tényleg?
Továbbá, ha csak a magyar parlament 144 képviselői helyét befelezem, akkor valaki tényleg azt merészeli feltételezni, hogy nincs az országban hetvenkét alkalmas nő, aki ott elmelengetné a valagát (én kérek elnézést)? És azok között, akik éppen most búcsúznak a magyar patkótól, vajon hány igazán alkalmas férfi volt? És milyen módon alapozták, mélyítették azt a bizalmatlanságot, ami a női politikusokat övezi azzal például, hogy a legmocskosabb ügyeiket nőkkel vitették el?
Maga Magyar Péter is akkor vált ismertté, amikor felháborodott azon, hogy a férfiak között lemeccselt kegyelmi ügyet két nő nyakába varrták. De itt nem csupán erre a nagyon jellemző ügyre gondolok, hanem például a Varga Judit által jóváhagyott, bántalmazókat támogató gyerekelhelyezési törvényre, a Hoffmann Rózsa féle vállalhatatlan oktatási intézkedésekre, Schmidt Máriára, Selmeczy Gabriellára is gondolok, akiket arra tartott a (férfi) hatalom, hogy demonstrálja velük a nők lojalitását, és hogy kimondasson, végrehajtasson velük szégyenteljes dolgokat.
Ezek után az kész csoda, hogy egyáltalán most ennyi nő bejutott a Parlamentbe. Gyanítom, ebben ott van az, hogy az ellenfelük rendre férfi volt, így hát a magyar férfiak is inkább szavaztak egy Tiszás nőre, mint egy Fideszes férfira.
Egy ilyen társadalomban beszél bárki is képességek szerinti elosztásról, meg igazságosságról?
A valódi egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanolyan feltételekkel ugyanarra a rajtvonalra állítunk, hanem azt, hogy figyelembe vesszük, ki honnan indul. Ha egy csoport évszázadokon keresztül strukturális hátrányban volt, akkor pusztán az azonos feltételek deklarálása nem szünteti meg ezt a hátrányt.
A női kvóta ebből a szempontból nem kivételezés, hanem korrekció. Egy eszköz arra, hogy az egyensúlyhiányt ne konzerváljuk és ne termeljük tovább.
És ha valaki még ezt sem akarná érteni, akkor hadd mondjak néhány analógiát, melyek ugyanerre a logikára épülnek:
Ne építsünk rámpát a közintézmények elé. Járjon az színházba, orvosi rendelőbe, iskolába, aki fel tud menni a lépcsőn.
Nem kell ösztöndíj a hátrányos helyzetű diákoknak, hiszen az egyetem mindenki előtt nyitva áll. Aki elég tehetséges, majd bejut.
Ne legyen külön terhesgondozás, hiszen az egészségügyi rendszer mindenki számára adott. Ha valaki elég erős és felkészült, végigviszi a terhességet külön támogatás nélkül is.
Ne legyenek munkahelyi kvóták a fogyatékossággal élőknek. Aki alkalmas, majd felveszik. Az persze lényegtelen, hogy a munkahelyek jelentős része eleve úgy van kialakítva, hogy számukra hozzáférhetetlen.
Ne legyen külön felzárkóztató program a másképpen működő gyerekeknek. A tananyag adott, az iskola ugyanaz. Aki képes „alkalmas”, az úgyis teljesít.
Valahogy ezekben a helyzetekben mindenki érzi, hogy az esélyegyenlőség sokkal több annál, mint, hogy mindenkinek rendelkezésére áll ugyanaz. Ellenben ha a nők politikai szerepvállalását akarnánk segíteni az egyenlőség törvényesítésével, valahogy mindig rendben van rátermettséggel érvelni.
Mintha nem számítanának az előítéletek, a kapcsolati hálók, a kiválasztási mechanizmusok, amiket a férfiak állítanak fel, és amelyek a nulladik percben megszűrik a jelentkezőket.
Amikor valaki azt mondja, hogy képesség alapján kerüljenek be a nők, illetve feltételezi, hogy képesség alapján bekerülhetnek, valójában egy olyan rendszerben bízik, amely eddig sem, sohasem működött így.
A politikai és gazdasági elit férfiakból áll, és messze nem azért, mert ők a legalkalmasabbak. A kiválasztás soha nem volt nem semleges, és mindig is hálózatokon, lojalitáson, szokásokon és hatalmi struktúrákon keresztül működött.
Aki azt várja, hogy ugyanazok a szereplők, akiknek eddig nem volt érdekük ezen változtatni, most majd maguktól képességalapúvá teszik a rendszert, az figyelmen kívül hagyja a hatalom működésének alapvető logikáját.
Érdemes azt is látni, hogy ez a képességet követelő érv mindig olyankor hangzik el, amikor a nők előretöréséről van szó, miközben ugyanezek a hangok nem hőbörögnek amiatt, ha a döntéshozó pozíciókban tömegesen ülnek középszerű vagy kifejezetten alkalmatlan férfiak.
A vállalatok felsővezetésében, a parlamentben, a politikában nem a kivételes tehetségű férfiak alkotják a többséget, hanem egy nagyon is vegyes képességű csoport, amelyet a rendszer mégis legitimnek tekinti. A kvóta bevezetése nem azt jelenti, hogy alkalmatlan (vagy a mostaninál alkalmatlanabb) emberek kerülnek pozícióba. Azt jelenti, hogy egy olyan mezőnyből választunk, amelyet eddig mesterségesen szűkítettek.
A nők jelenléte nem a színvonal csökkenését hozza, hanem a merítési bázis bővülését. Ha a társadalom fele eddig alulreprezentált volt, akkor a kvóta ennek az aránynak a helyreállítását célozza.
Az igazságosságon túl van egy másik szempont is, amely miatt sürgető a női kvóta bevezetése. A döntéshozatal ezeken a fórumokon mindig tapasztalatok és nézőpontok találkozása. Egy homogén csoport más problémákat lát, más megoldásokat tart elképzelhetőnek, mint egy sokszínű.
Amikor a nők hiányoznak a döntéshozatalból, azzal együtt hiányoznak azok az élethelyzetek, tapasztalatok, tudások, szempontok is, amit csak ők ismernek. A kvóta ezt a hiányt igyekszik csökkenteni.
A nők, akiket beültetünk a parlamentbe, behozzák azokat a szempontokat, melyeket a férfiak talán nem is látnak, illetve nem úgy látnak, ahogyan a nők. Ezzel a döntést befolyásoló érvek, szempontok is tágulnak, vagyis ami majd megszületik döntés szintjén, az feltehetően a társadalom szélesebb rétegeinek lesz megfelelő.
Kvóták nélkül élni természetesen ideális lenne, hiszen az azt jelentené, hogy a nemek közötti egyenlőség működik. Csakhogy ez most, ebben a társadalmi rendben nem tud megvalósulni. Maximum közelebb kerülhetünk hozzá, ha néhány évtizeden át kvótával kötelezzük a férfiközpontú szervezeteket arra, hogy két alkalmas közül a nőt válasszák. Közben pedig bízunk abban, hogy a társadalmunk alakul, fejlődik, és a tömeg lassan természetesnek kezdi látni a nőket is ezekben a pozíciókban.
A női kvóta ilyen értelemben egy átmeneti beavatkozás, amely addig szükséges, amíg a rendszer magától nem termeli ki az igényt a kiegyensúlyozott részvételre.
Amíg viszont a képesség követelése csak a nők kiszorítására szolgál, addig nehéz azt állítani, hogy valóban ez az igazságos mérce.
Nyitókép: Freepik
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Ez a cikk is érdekelhet:
