„A magány üressége fojtogató” Rakonczay Gábor 73 napja úton, napokon belül partot ér

Nőiváltó
március 6, 2025
Rovat: Ez van!

Az extrém sportoló, Rakonczay Gábor 42 nevű hajójával az Atlanti-óceán kelet-nyugat irányú átevezésére vállalkozott. 65 nap volt a terv, 72 napja van úton. 72 hosszú napja. ,,A magány üressége csendben burkolja a tájat. Egy-egy hullám harsogása tudja csak túlkiabálni ezt a fojtogató űrt. A parthoz közeledve az egyedüllét zavaróan jelen van. Itt van ez az elszigetelt érzés… ” – írta Gábor az egyik legutóbbi bejegyzésében. De már közeledik.

Rakonczay Gábor december 23-án hajnalban indult el a portugáliai Lagos városából, és már túl van 4807 kilométeren. Az útnak egy pici kabinnal rendelkező, speciális kenuval vágott neki. A hajót eredetileg Fa Nándor tervezte és építette, majd Rakonczay a 2012-es 77 napos óceán-átkelés tapasztalatai alapján átépítette, új kabinnal, tőkesúllyal, kormányrendszerrel és a legmodernebb technikai eszközökkel szerelte fel. A hajót tavaly januárban egy 1400 kilométeres úton már tesztelte, amikor Portugáliából a Kanári-szigetcsoporthoz evezett. Az út erősen igénybe veszi fizikailag, egyik ujja eltört és sok helyen teljsen leázott a bőr róla. Emellett a magány és a viharok átvészelése okozza a legnagyobb kihívást.

Gábor gondolatait az út során végig olvashatjátok a közösségi média oldalán.

,,A vízkészletből pár napja elkezdtem a tartalékot használni, ami a kikötésig pont ki fog tartani… Viszont, hogy a hajó stabilitása ne változzon lényegesen, muszáj lett pár üres flakonba sós vizet tennem, majd bepakoltam őket a tőkesúly fészek előtti megüresedett rekeszbe. Ez a vízvonal alatt van és kevésbé hagyja táncolni a hajót, amikor rendszer nélkül érkeznek a hullámok.

A víznél nagyobb helyzet a kaja. A reggeli müzli adagból már csak kettő van. A többiről meg jobb ha nem beszélünk. Még az amúgy kibonthatatlan gélek is elkezdtek szétfolyni a +40 fokos melegben…

De nemcsak a kaja dobja be a törülközőt. A kezemen levő körmeim végén a világos rész elkezdett felfelé terjedni pár napja. Van amelyik a felénél jár és napról napra jobban leuralja a normál részt. Az még nem látszik mi célból, de civil körülmények közt már nem lenne szalonképes. A lábaimon viszont stabilak, pedig onnan hajlamosak leázni” – írta Rakonczay Gábor a 69. napon, amikor még bő 400 kilométer volt vissza a kikötőig.

De talán a vége a legnehezebb. Erről Gábor a következő napokban írt.

,,- Ismét egy esős forró nap, ami ismét 61 kilométerre lett elég. A világ ismétli önmagát, ha a jelenből kicsúszok eséllyel felismerjem működésem…

A magány üressége csendben burkolja a tájat. Egy-egy hullám harsogása tudja csak túlkiabálni ezt a fojtogató űrt. A parthoz közeledve az egyedüllét zavaróan jelen van. Kétezer kilométerrel visszább nem lehetett ezt így érzékelni. Most meg itt van ez az elszigetelt érzés…

Győzködöm magam, hogy ez már nem sok. De ez még sok. A táv vége sosem olyan, mint az eleje. Az egyén sosincs abban az állapotban, mint az elején.

Pedig menni kell, mert itt nem lehet maradni.

A jelek jönnek erősen. A kifehéredett körmök után a vizeletem is megvadult és elérte a rostos őszilé kategóriát. Víz van bennem, de ami kijön az a csoda, hogy még folyni tud. Már csak távoli elfelejtett rokona lehet a folyadéknak és mikor a szapolyból beöntöm az óceán kristálytiszta vízébe, látom nem érti hova került.

A fejemben annyira a 65 nap lehetett berakva, hogy most elengedte a gyeplőt. Én meg nézegethetem, ahogy széthullik fizikailag a rendszer.

Még 305 kilométer, de látom, hogy a hajnal előtti sötétség a következő napokat még be fogja burkolni.”

,,… mielőtt teljesen besötétedne, egy madár érkezik és többszöri kísérletből sikerül rá szállnia a Starlink lapjára. Behelyezkedik szélirányba és egyensúlyozik a naplemente által meghúzott erősebb hullámzásban.

Fél kettőkor végzek és bemegyek a kabinba pihenni, ő még mindig ott billeg elől. Bentről nézem. Fehér fejű tollas barátom épp tollászkodik. Tőlem be is jöhetne. De inkább onnan nézelődik a pozíciófény vakító világosságában.

Reggel a nap nehezen jön elő, viszont hetek óta most nincs előtte felhő.

Talán ma esni sem fog. Közeledünk…

Még egy Ultrabalatonnyi táv, és látszik a sziget. A mai nagyobb távval van esély a nyolcadikára. Meglátjuk.” – írta Gábor a bejegyzésében. Már csak karnyújtásnyira a cél, s ha minden körülmény úgy akarja a 42 hosszú hetek után 8-án partot ér.

Rakonczay Gábor átkelése az Atlanti-óceánon kelet-nyugat irányban a sportoló bejelentése szerint az utolsó ilyen nagy, vizes kalandja. Mindennapjait és partot érését itt tudjátok követni.

Fotók: Rakonczay Expedíciók Facebook oldal

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?