A reziliencia, vagyis a lelki ellenállóképesség abban segít minket, hogy az erőteljes, akár sokkszerű traumákhoz (kirúgás, válás, baleset, vállalkozóként nehéz üzleti helyzetek), sikeresen alkalmazkodjunk. Azért fontos, hogy gyorsan vissza tudjuk nyerni eredeti, jó lelki állapotunkat egy nehéz élethelyzet átélése után.
Reziliensnek lenni – ezt halljuk már úton-útfélen. Hogy mit jelent ez a mindennapokban és miét fontos ez, arról Lepés Mariannával beszélgettem, akinek már két könyve is megjelent a témában. Első könyve a Citromfacsaró – 25 kérdés, amit sohasem késő feltenni magadnak, második könyve pedig A visszapattanás művészete – Hogyan legyél REZILIENS vállalkozóként és vezetőként, amikor az élet nehézségek elé állít?
Mindkét könyv foglalkozik a rezilienciával, Marianna pedig törekszik is arra, hogy minél több embert megismertessen azzal, hogyan fejlődhetünk ebben a tekintetben.
– Adódik a kérdés, mi pontosan a reziliencia?
– A reziliencia a rugalmas visszapattanás képessége. A pszichológiában azt a tulajdonságot, vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát bármilyen nehéz helyzet, testi, vagy lelki szenvedés átélése után.
Képzeljük el, hogy különböző tárgyakat dobunk egy falnak: amikor egy gumilabdát dobunk a falnak, az rugalmasan visszapattan. Nem sérül, nem megy tönkre, rövid idő alatt visszanyeri az eredeti, ütközés előtti állapotát. Ha egy tojást dobunk a falnak, az összetörik. A gyurma felkenődik ugyan a falra, de némi munkával visszaformázható, újra használható lesz.
A saját reziliencia-szintünkön az múlik, hogy hogyan viselkedünk egy jelentős trauma (falnak ütközés) esetén: összetörünk, mint egy tojás, szétkenődünk, mint a gyurma, vagy visszapattanunk.
Reziliencia mindig is létezett, nem új találmány – ahogy a „burnout” , vagyis kiégés is csak a közelmúltban lett nevesítve, pedig mindig velünk volt – de felgyorsult világunkhoz és az ebből következő hatásokhoz egyre nehezebb adaptálódni.
Szerencsére ahogy a fogalom egyre szélesebb körben válik ismertté, úgy sokan törekednek tudatosan arra is, hogy fokozni tudják a lelki rugalmasságukat, hiszen egyre tudatosabbak vagyunk az egyéni jóllétünkkel kapcsolatban is.
– Mit tehetek azért, hogy rugalmasabb legyen a változásokhoz a hozzáállásom? legyek?
– Sokan – tévesen! – azt hiszik, hogy a reziliens embereket nem éri nehézség. Ez nem igy van: ők is ugyanúgy találkoznak nehézségekkel, viszont (magasabb reziliencia- szintjüknek köszönhetően) jobban tudják kezelni ezeket- nem roppannak bele, nem sérülnek annyira akkor sem, ha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy tervezték.
A reziliencia fejleszthető – számos tanulmány készült a rezilienciával kapcsolatban, és jól látszik, hogy
a rugalmasság tulajdonképpen képességcsokor, aminek (az adott helyzetnek megfelelő) különböző aspektusait használjuk.
Ahhoz tehát, hogy „visszapattanjunk”, többféle képességünket kell használnunk. Én a Monika Gruhl-féle 7 védőfaktorra támaszkodom, számomra ezek jól leírják azokat a tényezőket, amelyek jó, ha a „szerszámosládánkban” vannak. A tesztem is ezeket vizsgálja – így egész pontosan tudható, hogy melyek a gyenge pontjaink és miben vagyunk már elég erősek.
Mi a reziliencia előnye a mindennapokban? Annak is hasznos lehet, aki nem vállalkozó?
– A rugalmasság nem a vállalkozók sajátja – viszont az üzleti életben egyértelműen forintosítható következményei vannak.
Viszont nincs olyan élethelyzet, ahol ne vennénk hasznát: hiszen bárhol érhet minket nehézség.
Szülőként, partnerként, barátként, jöhetnek változások a munkánkban, a lakóhelyünkön, egy közösségben, az egészségünk kapcsán. Soha, sehol, senki nem akar rosszabb helyzetbe kerülni, mint amiben éppen van – de ritkán vagyunk annyira tudatosak, hogy komplexen kezeljük a nehéz helyzeteket.
Elég lehet akár csak rápillantani a 7 védőfaktorra és végigfuttatni gondolatban, hogy most épp melyik tényező húzhatna ki a bajból, melyiknek van a legnagyobb ereje. Hiszen van, amikor türelmesnek kell lenni, máskor viszont a proaktivitás lesz a megoldás.
Amiben fejlődni érdemes, az éppen az, hogy ne megszokás alapon oldjuk meg a kihívásainkat – hanem hatékonyan.
Rugalmasság – vállalkozóként
– Akár egyéni vállalkozóról van szó, akár nagyobb szervezetről – az üzleti tevékenység jellege miatt általában jóval több emberre vagyunk hatással, mint a magánéletünkben. Ezért persze a döntéseinknek is nagyobb a hatóköre. Ráadásul vállalkozónak – és vezetőnek – lenni roppant magányos szerepkör. Gyakran nincs kivel megbeszélni a dolgokat, nincs olyan ember, akivel érdemben tudunk megoldásokon dolgozni.
Gyakran csak azt vesszük komolyan, aminek pénzben kifejezhető értéke van, de a nehézségeknek rengeteg nem pénzbeli hatása is van, amelyekre fontos figyelni:
az érzelmi életünk, a magánéletünk, az egészségünk, az időbeosztásunk, az életminőségünk mind-mind sérülhetnek, de hajlamosak vagyunk ezeknek a jelentőségét elbagatellizálni – egész addig, amíg valami óriási törés nem történik az adott területen.
Erre szoktam mondani, hogy mindenki elmegy a falig – bár nem lenne kötelező… cselekedhetnénk még időben.
– Van egy teszted a témában, mit árulnak el az értékek? Az alacsony százalék a gyenge pont, ami fejlesztésre szorul?
A teszt 7 védőfaktort vizsgál, azt a hét tényezőt, ami kihúzhat minket a csávából: optimizmus, elfogadás, megoldásorientáltság, önszabályozás képessége, felelősségvállalás, a kapcsolatok kialakításának a képessége és a jövő megformálásának a képessége.
Ezekre eltérő mértékben és módon van szükségünk különböző helyzetekben – de van egy erős mintázat, amire támaszkodunk. Ez részben genetika, részben a környezetünk hatása, részben azonban egyéni hozzáállás.
Azt tapasztalom, hogy ha csupán a megszokott módszerekhez és megoldási módokhoz folyamodunk, akkor komoly lehetőségeket hagyunk ki, nehezebben jövünk ki a válsághelyzetekből, könnyebben sérülünk – ugyanakkor az is igaz, hogy az új megoldások beemelése gyakran kényelmetlenséggel jár.
De nem tudunk fejlődni és előre lépni sem, ha ezekkel nem vagyunk tisztában. Sokszor információhiány, más alkalmakkor ellenállás, súlyosabb esetben ezek kombinációja okozza a nehézséget.
A teszt egyértelműen megmutatja, hogy mik azok a területek, ahol előre tudunk lépni. Ha eddig is elboldogultunk, az nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk a ki nem használt képességeinkre, hanem azt, hogy nagyszerűen kompenzálunk máshol.
A reziliencia összességében nagyon pozitív és előremutató képességcsokor – mégis sokan úgy értelmezik, hogy akkor reziliensek, ha mindent kibírnak, szó nélkül tűrik a nehézségeket. Ilyenkor (rugalmasnak gondolva magukat) összeszorított foggal tűrnek, azon a ponton is túl, ahol már tartósan sérülnek.
Sérül az önértékelésük, az önbecsülésük, a hitrendszerük negatív aspektusai erősödnek fel, és így tovább. Végső soron rámehet az egészsége, a kapcsolatai, a nyugalma- tulajdonképpen bármi, ami számára fontos.
A reziliencia, ne feledjük „visszanyerni az eredeti állapotot tartós sérülés nélkül”. Ez pedig sosem árt a mindennapokban – senkinek sem. Éppen ezért hoztam létre egy kifejezetten reziliencia-fókuszú mentorprogramot, a Golyóállót – ennek keretében atomjaira szedjük a reziliencia építőköveit (amiben benne vannak a védőfaktorok is), és úgy építjük újra, hogy biztos alapokon álljon a rugalmasságunk.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
Nyitókép: freepik
