Barion Pixel Skip to content

Homokba dugjuk a fejünket, miközben minden tizedik gyereket molesztálnak

Visszafogott statisztikák szerint ma minden tizedik gyermek ellen követnek el szexuális bántalmazást. Ez jelenleg minimum egymillió túlélőt jelent, mégis kevés a témában elérhető kiadvány, felnőtteknek szóló önsegítő könyv pedig egy sem érhető el magyar nyelven. Ezen változtatna Cserháti Éva író, aktivista, aki szülinapjára csak annyit kér: fogjunk össze, és közösségi adományozással tegyük lehetővé, hogy magyarul is megjelenhessen ilyen olvasmány. Mert szükségünk van rá.

Egyetértek vele. Mindig is szerencsés kívülállóként tekintettem magamra: nemhogy nem vagyok érintett, de még az ismerőseimet sem érte soha szexuális abúzus. Hát, tévedtem – a számok ugyanis nagyon mást mutatnak. Merthogy még a legvisszafogottabb statisztika szerint is minden tizedik gyereket ért (vagy fog érni) szexuális abúzus, és akkor a felnőttkorban elszenvedett visszaélésről még nem is beszéltünk.

– Mit gondolsz, mi történne, ha bármiféle bűntény harmincezer magyar gyermek áldozatot szedne? – teszi fel a költői kérdést Cserháti Éva író, aktivista, aki maga is túlélő.

– Egy 2014-ben publikált EU-s statisztika szerint ugyanis (a felmérést 2012-ben végezték) a nők 5 százaléka vallott arról, hogy szexuális erőszakot élt át 15 éves kora előtt. Ez hozzávetőlegesen 30 ezer gyerek, de ez a szám valószínűleg sokkal nagyobb, hiszen nagyon sok eset marad rejtve. Ma, még a legvisszafogottabb statisztika is azt mutatja, hogy a gyerekek tíz százaléka ellen követnek el szexuális erőszakot Magyarországon. Ha bármilyen más erőszak érné ekkora arányban a gyerekeinket, legalábbis forradalom törne ki.

Hogy mégsem látunk dühös felvonulókat az utcán, annak elég egyszerű és szomorú oka van: a társadalom még most is inkább úgy dönt, homokba dugja a fejét, csak ne kelljen szembenéznie a rendszerszintű problémával.

Cserháti Éva. Fotó: Brigitta Zoutman.

Hallgasd meg, higgy neki!

Éva tizennégy volt, amikor az őt ért bántalmazás elkezdődött. És harmincéves, amikor olyan terapeutához került, aki nevet adott a vele történteknek: Éva gyerekkori szexuális abúzus áldozata volt.

– Gyakori tévhit, hogy az áldozatok nem tudnak vagy nem akarnak beszélni arról, ami történt. Pedig dehogynem: az áldozat valahogy mindig jelez, segítséget kér. De ha nem kap, csak elutasítást, ha hitetlenkedő arcokat lát maga körül, egy idő után nem próbálkozik tovább – magyarázza. – Jeleztem én is, hogy mi történt, de a felnőttek reakciójából arra következtettem, ilyesmi előfordul. Nem mondtam hát többet. (Ma már nem hallgat, de a bántalmazó kilétéről és a bántalmazás módjáról nem szeretné beszélni – a szerk.)

Rendszerszintű problémáról van szó, ami felett a társadalom szemet huny. Egészen egyszerűen nem hiszünk a statisztikáknak. Persze, hiszen, ha elismernénk, hogy ez komoly probléma, akkor tenni kellene ellene valamit. Tenni kellene intézményi szinten, az iskolákban, a munkahelyen, a családban. Reformmal és komoly anyagi ráfordítással.

De nincs felkészülve az sem, akinek segítenie kellene – és itt nemcsak a hozzátartozókról, barátokról beszélünk, de a rendőrségről, tanárokról, pszichológusokról, törvényhozókról is.

– A kilencvenes évek elején jártunk, mikor elkezdődött az engem ért hosszú éveken át tartó abúzus. Azóta sok minden változott, például hat évvel ezelőtt törvénybe iktatták, hogy a gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszak nem évülhet el soha. Valamivel felkészültebbek a rendőrök is, egyre több terapeuta foglalkozik túlélőkkel. Látni a javulást, de az igen lassú.

Menedék a túlélőknek

Ahhoz, hogy valós eredményt lássunk, legalábbis szigorúbban kellene szankcionálni az elkövetett erőszakot. Ehhez persze hinni kellene az áldozatnak – és vissza is értünk oda, ahonnan elindultunk.

Éva tapasztalata szerint nem kifejezetten magyar jelenség az ilyen mértékű szexuális visszaélés. Progresszív, nyugati országokban nagyobb arányban van jelen a statisztika szerint, de ez nem azt jelenti, hogy ott több ilyen bűntény történik, egyszerűen csak több eset lát napvilágot. És más kérdés az is, hogy az adott társadalom hogyan segít az áldozatoknak. Jó példa például az Izlandról származó, úgynevezett Barnahus, ahol szexuális erőszakot átélő gyerekek kaphatnak menedéket. Magyarországon 2016-ban, Szombathelyen nyílt Barnahus.

– Nagy segítség a túlélőnek az is, ha meghallgatják, vagy ha kézbe tud fogni egy önsegítő könyvet. Idegen nyelven rengeteg ilyen könyvet lehet olvasni, és bár a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) számos kiadványt jelentetett már meg, de önsegítő könyv magyar nyelven ebben a témában még nem érhető el.

Teremtő harag

Az elkövető halott. Bocsánatot soha nem kért. Éva sok évnyi terápiával dolgozta fel a történteket, emellett aktivistaként segít sorstársainak. – Március 19-én leszek 46 éves. Az azt megelőző 46 napban rendszeresen jógázom, futok, naplót vezetek. És adománygyűjtést indítottam, hogy végre magyar nyelven is elérhető legyen egy önsegítő könyv: ha összejön a kitűzött összeg, a NANE segítségével megjelenhet nálunk is a kötet. Nem tekintek erre az időszakra terápiaként – lezártam már magamban, ami történt. De, mint aktivista, fejlődöm. Mert még mindig sok harag van bennem, amiért a társadalom magára hagyja az áldozatokat.

Fotó: Freepik.

De melyik is ez a könyv? – Sok túlélő barátom van, ők adták a kezembe Wendy Maltz írását. A szexuál- és klinikai pszichológus A szexuális gyógyulás útja – Önsegítő könyv szexuális bántalmazás túlélőinek címmel írt könyve csodálatos. Először nem is akartam elolvasni, úgy voltam vele, lezártam a történteket, nincs már ezzel dolgom. De belelapoztam és beszippantott. Kis túlzással élve: egy szuszra olvastam ki – meséli nevetve.

– Remek könyv, annyira érti a túlélőket! Nem tép fel fájó sebeket, de segíti a gyógyulást, szelíden vezet végig az úton, úgy támogat, hogy hagyja, a saját tempódban dolgozd fel a történteket. Olyan jó lenne, ha ezt a remek könyvet magyarul is elérhetővé tehetnénk, ha bármelyik könyvesboltban, könyvtárban levehetné a polcról az érintett!

Az aktivizmusnak köszönhetően Éva haragja teremtő erejű: ha újra és újra felhívjuk a figyelmet a problémára, ha mind többet beszélünk róla, ha a közbeszéd részévé tesszük, segítünk. És százezreknek segítene az önsegítő könyv is.

Hogyan segíthetsz?

A könyv egyébként nemcsak a túlélőnek segít , de egész fejezetet szentel a partnernek is. Éva szerint – és ezt állítja a könyv is – az áldozat párja is közvetetten a bántalmazás áldozata. A könyv segít, hogy jól segíthessen a társ, hogy helyreálljon a bizalom, a szexualitás a kapcsolatban.

Jobb esetben a környezet hisz az áldozatnak, de ez még nem jelenti azt, hogy jól tud segíteni, bármennyire is szeretne. Elfogadással és türelemmel, szeretettel segíthetünk a legtöbbet. Biztassuk, kérjen szakmai segítséget, hallgassuk meg, ha beszélni szeretne, éreztessük vele, ami történt, nem az ő, hanem az elkövető hibája.

– Mindenkinek más segít a gyógyulásban. Engem felszabadított a tudat: nem vagyok egyedül. Segített, amikor a sokadik terapeutánál értő fülekre találtam, amikor kimondatott, hogy ez másokkal is megtörténik, nem vagyok valamiféle „freak”. És ami történt, az nem az én hibám, az elkövető a bűnös meg a társadalom, ami magamra hagyott. Ma is nagyon sokat segítenek a sorstársak. Összekapaszkodhatunk.

Cserháti Éva krimiíró, műfordító. Hat évig volt a NANE, Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület segélyvonalas önkéntese. 2013-ban a Global Fund for Women segítségével útjára indította a MUSZÁJ Munkacsoportot (Munkacsoport a Gyerekkori Szexuális Abúzus Áldozatainak Jogaiért), amelynek célja, hogy magyar nyelven nyújtson információt a gyerekkori szexuális bántalmazás felnőtt túlélőinek. Szenvedélyesen szeret futni, jógázni.

Ha szeretnéd, hogy az áldozatok magyarul elérhető könyvet foghassanak kézbe, itt tudsz adakozni.

Nyitókép: Freepik. 

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely