Mit ne mondj egy bántalmazottnak?

Ha valaki már kilépett a bántalmazó kapcsolatból, annak hatásai évekig, vagy akár egész életen át kísérthetik. Ők sem igényelnek más bánásmódot, mint a nem bántalmazottak, hiszen az élet tisztelete és a másik ember megbecsülése alapvetés kéne, hogy legyen. Viszont egy új, egészségesnek induló párkapcsolatban óriási nehézséget okozhat, ha az új partner nincs teljesen tisztában választottja múltjával, és nem rendelkezik ismerettel a bántalmazás következményeivel.

Bármennyire igaz is, hogy valaki felépült a bántalmazásból és mentális egészségében is megerősödött,  attól a traumás emlék még megmarad. Ezen emlékek következtében bizonyos hívójelekre zsigeri reakciók aktiválódhatnak, és ilyenkor sok esetben  csak annyit tapasztalunk, hogy nem értjük partnerünk viselkedését. 

Nem feltétlenül kell ismernünk a bántalmazás minden apró részletét, de a visszajelzésekre figyelve kitapasztalhatjuk, hogy körülbelül mikor és mivel nyomjuk meg a traumakapcsolót.

Például, ha párunkat a főztjére hivatkozva érte verbális bántalmazás, akkor ezt tetten érhetjük, amikor sót kérünk az ételhez, és ő összerezzen, vagy aggódva kétségbe esik. Ha nem mondja el, akkor nem tudhatjuk, hogy korábban a becsmérlésén túl tettleg is bántalmazták-e, vagy félelemkeltően léptek-e fel vele szemben. Ugyanígy csak sejtéseink lehetnek egy korábban szexuális erőszakot elszenvedővel, amikor intim helyzetben bizonyos pózokat vagy módokat elutasít. Nem tudhatjuk pontosan, mi és hogyan történt, de érzékelhetjük a reakciókból, hogy sérült területre érkeztünk, és ilyenkor szükséges a ráfigyelő, megértő és elfogadó magatartás.

Hogyan kezeljük a helyzetet?

Egy jó terapeuta sokat tud segíteni, és fontos is megtalálni az „igazit”. Ne szégyelljük, ha valakivel nem tudunk jól együttműködi. Ilyenkor menjünk nyugodtan tovább addig, amíg meg nem találjuk azt az embert, akivel biztonságban érezzük magunkat, és akitől érezhető segítséget kapunk. Viszont, ha egykor bántalmazott partnerünk nem érzi késznek magát a terápiára, akkor ne erőltessük. Mi is nagyon sokat tehetünk a gyógyulásáért azzal, ha a biztonságos, megtartó kapcsolatot hozzunk létre.

Mit ne?

• Sose erőltesd, hogy beszéljen az őt ért traumáról!
• Soha ne fojtsd belé a szót, ha beszélni kezd róla!
• Sose kényszerítsd olyan helyzetbe vagy beszédtémába, ami láthatóan rosszul érinti!
• Sose kérdőjelezd meg az érzéseit és az érzékelését!

Miért?

A traumákról nagyon nehéz beszélni, és általánosságban igaz, hogy amikor már ki tudjuk mondani a történetünket, akkor léptünk a gyógyulás útjára. De addig hosszú út vezet, rengeteg belső vívódással, önmegkérdőjelezéssel, bizonytalansággal és félelemmel telve.

Ha nem hagyjuk, hogy partnerünk a saját tempójában nyíljon meg, akkor erőszakot teszünk rajta mi is.

Az érzések kifejezésére mindenkinek joga van, és azoknak jogosságát senki nem kérdőjelezheti meg, hiszen mindenki máshogy éli meg az életet, más impulzusok érték, máshogy nevelkedett – ő egy másik ember, másik történettel.

Mit igen?

Amikor megérett elmondani a történetét, akkor hallgasd meg ítélkezés nélkül. Igyekezz szem előtt tartani, hogy neki átélni nehezebb volt, mint neked meghallgatni. Ne feledd, hogy a bizalmával tisztel meg. Ne hibáztasd, és tudd: a lélek gyógyulása akkor kezdődik, amikor meghallgatnak. Mindenképpen értőn, figyelemmel hallgasd – és bármilyen nehéz is hallgatni, hidd el, hogy elmondani és átélni még nehezebb.

Nagyon fontos tudni, hogy a legtöbb áldozat valóságérzetét már korábban megkérdőjelezte bántalmazója, és ezzel együtt az igazságát is elvette. Ezért amikor az érzéseiről beszél, rá figyelj, mert épp egy kaput nyit meg neked önmagához. Például, ha teszel vagy mondasz valamit, ami őt bántja, de te azt nem bántó szándékkal tetted, akkor sose a saját szándékod hangsúlyozd, hanem figyelj őrá, hogy milyen érzésekről számol be. Ezzel bizalmi légkört teremtsz, jobban megértheted, segíted abban, hogy biztonságban érezze magát melletted, és visszavegye uralmát meglopott élete felett.

Mit ne?

• Sose mondd, hogy neki az a baja, hogy bántalmazták!
• Sose mondd, hogy azért nem megy valami köztetek, mert mást bosszul meg rajtad!
• Sose kényszerítsd, hogy felejtse el, vagy lépjen túl a történetén!
• Sose mondd, hogy bocsásson meg a bántalmazónak!

Miért?

A bántalmazott hordozza a bántalmazás terheit és következményeit, így ilyen értelemben valóban az ő baja – de nem az ő hibája, és nem az ő tetteinek a következménye! Ezt más osztotta ki rá, és ő kényszerül együtt élni vele. Ha azt mondod, hogy az az ő baja, hogy bántalmazták, azzal az áldozatot hibáztatod – és hidd el, így is fogja érezni.

Az egykor bántalmazott nem hülye; pontosan tudja, hogy nem te tettél rajta erőszakot, de akkor is benyomod a traumakapcsolót, és ő aszerint fog reagálni rá. A teste, lelke emlékezni kezd, és az agyműködése ugyanazt a folyamatot indítja be, mint a trauma elszenvedése idején. Az agy ugyanis nem felejt, a test emlékszik. Minél hosszabb ideig tartott a bántalmazás, annál mélyebb ösvények épültek ki az agyi szinapszisokban, és bizony sok időt vesz igénybe, mire az új agyi áramkörök kiépülnek, és az áldozat tudatosan tudja kezelni az életét. Ehhez azonban neki kell elvégezni a munkát, méghozzá egy olyan dologért kell megdolgoznia, amit sose kellett volna, ha nem bántják. 

Ha bántalmazó kapcsolatból szabadult a párod, sose feledd, hogy időre van szüksége, keményen dolgozik belül, hogy képes legyen egy jól működő párkapcsolatra, de ehhez neked megértőnek és türelmesnek kell lenned. Ha erre nem vagy kész, akkor inkább bele se kezdj, mert újabb csalódást okozhatsz, és még mélyebbre lökheted a szakadékban. Abban viszont biztos lehetsz, hogyha kitartó vagy és megértő, akkor a legédesebb gyümölcsöt fogod megkapni; egy olyan társat, aki pontosan látja a különbséget a jó és a rossz kapcsolat között, és pont ezért is fog megbecsülni téged.

A felejtés kényszerítése csak a tudat alá söpri a krízis következményeit, a túllépést pedig nem lehet erőltetni. Ha a megbocsájtásra ösztönzöd, azzal azt kéred, hogy ismerje el, hogy vele ezt meg lehetett tenni, hogy ő bántható. Ez szintén az áldozatra teszi a terhet a bántalmazó helyett, márpedig a bántás mindig az elkövető döntése és felelőssége.

Mit igen?

Állj mellette értő tanúként, aki morális állásfoglalásával az ő felépülése mellett van. Tudd, hogy komoly harcot vív, és az ő vágya is egy olyan méltó élet, aminek a reményét valaki egyszer összetörte. Nem ő a hibás a reakcióiért, hanem a trauma, amit neki okoztak.

Kérdezd meg, hogyan tudnád könnyebbé tenni az életét, de ne akarj erőszakosan segíteni.

Fogadd el, hogy a partnered története az övé, de ő nem azonos a történetével – és ezt kezeld is így.

Sok ember feladja a párkapcsolatát, amikor olyan borzalmakkal szembesül, amit párja szenvedett el. Nem bírják elhordozni, pedig az elszenvedő sokkal nehezebb helyzetben van náluk. Az egykori bántalmazott ilyen elhagyásnál még mélyebben traumatizálódik, és akár fel is adhatja azt a reményt, ami miatt új kapcsolatba merészkedett. Viszont azok, akik emberséggel, türelemmel és szeretettel viszonyulnak hozzájuk, olyan embert kapnak társul, aki mellett az élet szépsége felértékelődik, és akikkel igazi, odaadó boldogságot élhetnek meg.

Nyitófotó: Freepik.