Amikor szavak verik a testet – a testgyalázás traumája

Kondibérlet karácsonyra, férjtől kapott fogyókúrás könyv és állandó megjegyzések a gömbölyded alakra. Levélírónk házassága tönkre is ment amiatt, hogy két gyermek után már nem tudott lefogyni. A testgyalázás a bántalmazás alattomos formája, amely lassan, csendben gyilkolva teszi tönkre az énképünket, és egy életen át nyomot hagy a lelkünkön.

„Miután megszülettek a gyerekek, megváltozott a testem. Nehezen tudtam visszafogyni, leginkább sehogyse. Ha leadtam három kilót, öt jött vissza helyette. A férjem eleinte megjegyzéseket tett rám, de aztán segíteni próbált; kondibérletet kaptam születésnapomra, fogyókúrás recepteket küldözgetett, emlékeztetett a régi alakomra, elővette az esküvői képeket és folyton dicsérte akkori kinézetemet. Próbált motiválni, de valahogy nem működtem jól… minél jobban akartam fogyni, annál jobban híztam, bármit is tettem, bárhogyan is edzettem. Aztán már ő is lejárt velem a konditerembe, hogy segítsen, de amíg a férjem egyre jobban nézett ki, én szinte semmit nem változtam. Hetente mértük a súlyt és a centiket, olyankor pedig büszkén maga mellé húzott, és a tükör előtt bátorított, hogyha nála működik, nálam is fog. Inspirálni akart az eredményeivel, de én egyre elkeseredettebb lettem. Aztán elkezdődtek a pánikrohamok. Nem bírta kezelni, így elváltunk. Ma már nagyobbak a lányok… mindig úgy jönnek haza a láthatásról, hogy fintorogva néznek rám, és azt mondják, hogy az apjuknak igaza van, mert ha ilyen kövérek lesznek, mint én, senkinek nem fognak kelleni. A volt férjem azóta új családot alapított, én a válás óta egyedül élek. Valóban nem mutatok jó példát” – írta meg emlékeit olvasónk. 

Nekünk nőknek kilenc hónap várandósság alatt kell feldolgoznunk, hogy asszonyból anyák leszünk. Eközben örömmel nézzük testünk változásait. Aztán a szülés csodáját megélve, kezünkben tartva gyermekünket az ő táplálása és gondozása lesz az elsődleges feladatunk, de eljön a pillanat, amikor a tükör előtt elhaladva magunkra csodálkozunk, hogyan alakult át a testünk.

Nem kis feladat mindezzel megbirkózni viszonylag rövid idő alatt.

Tényleg támogató segítség egy kondibérlet?

Igen, ha azt nem előzi meg a szülés után megváltozott testre tett negatív megjegyzés, és ha mi akarjuk azt a kondibérletet.

A fenti esetben azonban a támogatásnak tűnő bérlet és receptek valójában bújtatott testgyalázások, főleg, hogy kizárólag a szülés előtti alakra kapott dicséretet a levél írója. Lehet inverz módon is bántani valakit úgy, hogy a segítségnek tűnő tettek valójában kontraproduktív módon rombolnak. Erre utalnak az ebből fakadó önbántalmazó szavak (például a „nem mutatok jó példát”), amelyek valószínűleg nem égtek volna be, ha támogató módon, pozitív énképmegerősítéssel segít a férj.

Az nem segítség, ha másokhoz mérve kicsinyelnek le minket

Nem könnyű jól segíteni, de ha az a célunk, akkor érdemes empatikusan és asszertíven kommunikálni úgy, hogy minden szavunkkal szem előtt tartsuk a másik érzéseit. Ugyanez igaz a cselekedetekre is: mindig arra kell figyelni, hogy a másikban milyen érzéseket keltenek tetteink. Így lehet jól segíteni.

Levélírónk – hívjuk őt Eszternek – segítségnek, inspirálásnak és motiválásnak élte meg férje akcióit, viszont kívülről, a bántás szemüvegén keresztül nézve ez olyan eseménysor, ami nemhogy segített volna, de egyre mélyebbre taposta az anyukát.

A bántalmazás szempontjából is nehéz megfogni az olyan ártásokat, amelyek jó szándéknak vannak beállítva. De ha megnézzük Eszter lelkiállapotát, hogy magát hibásnak, rossznak tartja, akkor visszafele nézve a folyamatot, egyértelműen beazonosíthatjuk, hogy a szégyenérzete folytatólagos bántás eredménye.

A másik szülő becsmérlése, mint bántalmazási eszköz

Gyakori jelenség, hogy a bántalmazásra hajlamos emberek negatívan beszélnek a másik szülőről. Még károsabb ez akkor, amikor a közös gyerekek előtt minősítgetik egymást a szülők, mert azzal elveszik tőlük a biztonság érzetét.

A gyerekeknek a szülők istenszerű lények, elsődleges nemi minták. Amikor a másik szülő testalkatára, képességeire, tulajdonságaira teszünk a gyerekek előtt megjegyzést, akkor megkérdőjeleződik bennük a szülő értékessége.

Eszter lányai esetében nagy valószínűséggel az egyedüllét és a túlsúly közé egyenlőségjel fog kerülni, ráadásul feltehetően a testképhez fogják viszonyítani saját életük sikereit is.A bántás lélektani hatása szempontjából majdnem mindegy, hogy testre, képességekre vagy tulajdonságokra tesznek leértékelő megjegyzést, mert azt a gyalázott ember ugyanúgy megsínyli, de ebben az esetben ezek mindenképpen a gyerekek tiszteletét és elsődleges mintáját is rombolják. Olyan értékeket tagadnak meg az utódok életében, amit egyébként érzékelnének, ha a másik „istenszerű” szülő nem ócsárolná Eszter testalkatát, amivel elveszi a fókuszt az anya más értékes jellemzőiről is. Nem túlzás azt mondani, hogy az ex-férj megvakítja a saját lányait, megalapozva azt a hamis értékrendet, amely azokat a férfiakat szolgálja, akik a nőket tárgyként kezelik.

A pánikroham

Fontos tudni, hogy a pánik mögött szorongás, a szorongás mögött pedig félelem áll.

Eszter talán félt férje elvesztésétől, a család szétszakadásától – ezt nem tudjuk pontosan, de sejthetjük abból, hogy a férj ugyanolyan testű nőt akart, mint a szülés előtt, ami valljuk be: lehetetlen. Azt viszont talán kijelenthetjük, hogy cserben hagyni valakit a félelmében úgy, hogy annak alapjait mi vetettük meg, semmiképpen nem mondható méltó emberi cselekedetnek.

A pánikrohamok megjelenése már a nagy fokú, félelem alapú szorongás manifesztálódása, és ilyenkor mindig nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt a gyökérpontot, amin elindult a folyamat. Ha azt megtaláljuk, a pánikrohamok enyhülni fognak.

Hadd tegyek ide egy személyes megjegyzést

Tízéves korom körül a környezetemben valaki viccesnek találta, hogy a nevem becézését Hajniból Hájnivá alakítsa pusztán azért, mert nem nyurga kisgyerek voltam. Mindenki röhögött a „poénon”.

Most negyvenöt éves vagyok, és 35 éve kísért az ebből adódó testképzavar. Visszanézve a régi képeket, nem voltam kövér. De akkor ezt elhittem, és ez a hit olyan mélyen belém ivódott, hogy a tudatalattim a mai napig Hájninak hív. Nem tudom leküzdeni, de megtanultam élni vele.

Mindegy, hogy poénnak vagy segítségnyújtásnak van álcázva a testgyalázás, attól még az, ami: énképünk megsértése és rombolása.

Őszintén bízom benne, hogy Eszter idővel felismeri, hogy az ex-férje véleménye csak egy a sok közül, és mihamarabb ráeszmél teste szépségére, amiből életek születtek. És akkor nem kell majd tizenéves képeket nosztalgiával nézegetnie, hogy miért nem látta meg már akkor azt a szépséget, amit ma lát. Mert egyébként pár év múlva a mostani képeit fogja ugyanezzel a nosztalgiával nézni.

Soha senkinek semmi joga nincs ahhoz, hogy mások testét becsmérelje, gyalázza. Mert azok a testek történeteket hordoznak, örömöket és tragédiákat éltek meg, betegségeket éltek túl, életeket adtak, rászorulókat ápoltak – mindnek megvan a maga története. A testek hordozzák a lelket, így aki testet gyaláz, az a benne élő lelket is gyalázza.

Fotó: Freepik

Ebben a cikksorozatban nem kisebb dologra vállalkozunk, mint tisztázni a bántalmazás természetét, eloszlatni a bántalmazással kapcsolatos tévhiteket, megmutatni, hogy bárkiből lehet áldozat, hiszen az erőszak csak egy emberen múlik: az erőszaktevőn. Ezért az erőszak természetének ismerete és helyes beazonosítása életmentő. De mutatunk kiutat is, és végső soron megmutatjuk, hogy az áldozatból lett túlélő hogyan válhat igazán élővé azáltal, hogy visszaszerzi uralmát a saját élete felett.

Meséld el te is a történetedet, hogy Takács Hajnal segíthessen!

Kattints a linkre vagy küldj levelet a noivalto@gmail.com címre, hogy minél több valódi történet megértésében és feldolgozásában segíthessen a szakértő.

 

Vélemény, hozzászólás?