Beke Zsuzsa 25 éve dolgozik a Richter Gyógyszergyárnál kormányzati kapcsolatok és kommunikációs vezetőként, teszi mindezt három gyermek édesanyjaként. Talán ezért is támogatja kiemelten azt, hogy a nők találják meg a saját útjukat. Vállalják fel a történetüket és merjenek lépni, ha van egy jó ötletük, úgy érzik, hogy nincsenek a helyükön a munkájukban vagy a magánéletükben. Beke Zsuzsával is találkozhattok a Női Váltó Fesztiválon egy olyan kerekasztalban, ahova női példaképeket hívtunk. Olyanokat, akik maguk vagy mások sorsán fordítottak.
– Nem sokkal a szeptemberi iskolakezdés után beszélgettünk, amikor 9 hét szünetet kellett megoldani a szülőknek nyáron. Muszáj megkérdeznem: ti hogyan oldottátok ezt meg? Senkinek sincs annyi szabadsága, amit ilyenkor ki lehetne venni.
– Elég nagy rutinom van abban, hogy úgy dolgozom, hogy közben ott vannak a gyerekek is. A lányom 5 éves múlt, a nagyobbak 26 és 30 évesek. Szerencsém van, mert a lányom olyan óvodába jár, amely csak két hétre zár be augusztusban.
Éppen ekkor volt a Richterben gyárleállás, így nekem akkor kellett kivennem a szabadságomat, amikor az óvoda sem üzemelt.
– A kislányodat 48 évesen szülted. Vezetői pozícióból elmenni babázni nem lehetett egyszerű. Hogyan oldottátok meg ezt a helyzetet?
– Először nagyon meglepődtek a főnökeim, a Richter vezérigazgatója és az igazgatótanács akkori elnöke Bogsch Erik és a mostani vezérigazgató Orbán Gábor. Az azért nem megszokott, hogy valaki 48 évesen, két felnőtt gyerek után még szül egy harmadikat. A kezdeti meglepettség után azt mondták, hogy mindenben támogatnak.
Egyet kértek tőlem, hogy ne tűnjek el a munkából, hanem ameddig csak lehet, legyek elérhető. Nagy szerencsém volt a várandóssággal, még a 36. hétben járva is képes voltam rá, hogy előadást tartsak több száz embernek egy nagy Richter rendezvényen. Szinte az irodából mentem szülni.
Volt egy kiváló helyettesem, akit tudatosan felkészítettük a HR-el arra, hogy amíg én nem tudok bent lenni az irodában napi szinten, addig neki kell vinnie operatív szinten a vezetést. Erre kapott külön személyes coachingot végig, gyakorlatilag kilenc hónapon keresztül. Mindent megtettünk azért, hogy ő vezetőként is felkészült legyen erre a szerepre és ez remekül működött.
Aztán amikor megszületett a lányom, a kolléganőm hetente többször kijött a lakásomra és ott egyeztettük a fontosabb ügyeket. Viszonylag gyorsan megpróbáltam legalább egyszer-kétszer bemenni az irodába, majd amikor éppen visszatértem volna, jött a Covid és kihirdették az első karantént. Így aztán mindenki otthon ült, és velem együtt onnan dolgozott.
– Vezetőként talán még élesebben lehet érezni azt, hogy milyen nehéz az egyensúlyt megtartani a karrier és a magánélet között. Pedig úton-útfélen ezt hallani: legyél egyensúlyban! Szerinted létezik egyáltalán munka-magánélet egyensúly? Vagy valamelyik oldalra mindig kibillen az a bizonyos mérleg?
– Szerintem ezt nem lehet jól csinálni. Nálam például gyakorlatilag az „énidő” egy nem létező fogalom, főleg amióta a legkisebb gyermekem is megszületett.
Azt gondolom, hogy a legtöbb nő a magára fordított időből vesz el, ahogy én is. Az énidőből csak azt tartom meg, ami a létezésemhez szükséges, például, hogy tudjak sportolni. De minden olyat, ami egyébként szerintem egy felnőtt nőnek az életében jó ha jelen van, azok nálam kimaradnak.
Egyszer az egyik irányba billen a mérleg, aztán a másikba. De nagyon sok múlik a munkáltatón is. A Richter ebből a szempontból jó munkáltató. Itt olyan a vállalati kultúra, hogy nem várják el, hogy például beteg gyerek mellől gyere be dolgozni, van lehetőség home office-ra is.
Nem gondolom, hogy léteznek csodanők, akik többek az átlagnál. Szerintem rengeteg energiát bele kell tenni abba, hogy az a rendszer, ami arról szól, hogy anyaként és munkavállalóként is helyt tudjunk állni, működjön.
Nem nehezebb ez felsővezetőként, mint mondjuk orvosként, heti három ügyelettel, de még sorolhatnám azt, hogy hány olyan hivatás van, ami szintén teljes embert igényel.
Nem szeretem azt, amikor kiemeljük a női vezetőket. Vezetőnek lenni nem gondolnám, hogy sokkal nehezebb, mint bármilyen más munkakörben vagy éppen sokgyerekes anyaként helytállni. Sok lemondással jár, kevés alvással és nagyon strukturáltan kell élni az életet.
– Az október 15-i Női Váltó Fesztiválon a kerekasztalotokban olyan nőkkel fogunk beszélgetni, akik megváltoztatták a maguk vagy éppen mások életét. Gyerekekét, nőkét egyaránt. Hogyan látod, mennyire tudnak vagy mernek a nők kilépni egy rossz helyzetből?
– Éppen azért viszünk több programot, például a Főnix Közösség programját, ahol nagyon erős női megújulásokat mutatunk be, mert azt látjuk, hogy a legtöbb nő nem mer lépni, nem mer változtatni. Gyakran meg se próbálják. Ez egyébként korántsem annyira nem specifikus dolog.
A magyar társadalomra jellemző, hogy az emberek nagyon nehezen váltanak. Nehezen hagyják ott a munkahelyüket, vagy jönnek ki egy rossz párkapcsolatból. Ez sajnos a nőkre fokozottan jellemző, mert nincs meg talán az az önbizalom, ami alapot teremtene ahhoz, hogy lépjenek.
Ezek a történetek pont arról szólnak, hogy adjunk egyfajta inspirációt, bátorítást nekik ahhoz, hogy rálépjenek a változás útjára. Hit kell hozzá önmagunkban, önszeretet, és bizony ezek azok a dolgok, amelyekben a magyar nők jelentős hányada nem áll túl jól. Ez nem az ő hibájuk, de akkor is így van.
– A Főnix-díjazottaknál tulajdonképpen ilyen történeteket mutattok meg.
– Igen, ennek a programnak az a lényege, hogy inspiráló történeteket mutatunk meg olyan nőkről, akik teljesen lehetetlen helyzetekből tudtak felállni és újrakezdeni.
– Gyógyszergyártó cég vagytok, muszáj kicsit beszéljünk a női egészségről. Az egyik nemzetközi kutatásotok azt vizsgálta, hogy mennyire foglalkoznak a nők az egészségükkel, a jól létükkel. Az eredményen is az látszott, hogy sokszor fel sem tesszük magunkat arra a bizonyos listára, ami rólunk szólna.
– Van egy Women’s Wellbeing index kutatásunk, amelyet európai országokban végzünk el. Ez nem csak az egészséggel kapcsolatos: vizsgálta a nők szociális beágyazódottságát, az érzelmi, emocionális jólétét, tehát a pszichés vonatkozásokat is.
Egy családon belül az egészséggel kapcsolatos döntéshozatal egyértelműen a nők kezében van. Az, hogy mikor menjünk orvoshoz, a patikába, ezt mind a nők döntik el, miközben a magyar nők jellemzően nem annyira a saját, hanem inkább a család, a férj és a gyerekek az egészségével vannak elfoglalva.
Magyarországon hajlamosak a nők az utolsó helyre sorolni magukat, ráadásul önértékelésben is elmaradnak európai társaiktól.
– Minden szinten aktuális tehát a fesztiválunk jelmondata: Most én jövök! És ha már önérvényesítés: most indul a Richter Anna Díj pályázat. Kik jelentkezhetnek?
– A Richter Anna Díjjal próbáljuk azokat a nőket inspirálni, akik elkötelezettséget éreznek magukban: innovatívak és elég bátrak ahhoz, hogy összerakjanak egy csapatot, és valamilyen projektet megalkossanak, olyat, amit utána meg is lehet valósítani.
Az oktatás és az egészségügy területén évről-évre több száz színvonalas pályázat érkezik. Annyi az elvárás, hogy a projekt teameket nők vezessék. Mi így ösztönözzük az oktatásban, egészségügyben dolgozó nőket arra, hogy ha van egy jó ötletük, akkor ne fogják vissza magukat, hanem pályázzanak.
Egyébként az egyik nyertesről, az otthonápolásról videókat készítő Széni-Dégi Fanniról ti is írtatok a Női Váltóban. Érdemes tehát figyelni a kiírást, mert a 2025 éves pályázat októberben indul.
Fotók: Beke Zsuzsa
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
