Kiss Nóra a II. kerület polgármesterének kulturális tanácsadójaként a női témák és a kulturális élet összekapcsolásán dolgozik. Hisz abban, hogy a valódi változás apró lépésekből, közös élményekből és erős közösségekből épül fel.
Minisztériumból múzeumba, onnan pedig a 2. kerületi önkormányzathoz vezetett az útja. Kiss Nóra mindig a kultúra és az emberek összekapcsolásán dolgozott. Ma a II. kerületben nemcsak a Margit-negyed pezsgő kulturális életét segíti, hanem a „védett tér” megteremtését is, ahol kényes társadalmi kérdésekről lehet nyíltan beszélni.
Szerinte a közösségépítés egyik legerősebb eszköze a kultúra, a női ügyek pedig nem különálló témák, hanem mindannyiunk életét meghatározó társadalmi kérdések.
Ösztönből tudatos hídépítő
Amikor arról kérdeztem Nórát, honnan ered ez a „közösség-összekötő” misszió, egyértelműen az édesanyját említi.
– Az anyukám pont ilyen volt: összekapcsolt embereket, figyelt másokra, segített, ahol tudott – meséli.
Ez az odafigyelés és empátia Nórában is megvolt, és később vált tudatos küldetéssé. A pálya elején még nem volt nyilvánvaló, hogy ami izgatja: a genderkérdések, a közösségszervezés és a kultúra hogyan fonódik össze az életében. A II. kerületben azonban mindhárom területet egyszerre tudja erősíteni, és ez adja munkájának legnagyobb izgalmát.
– Sokszor elég egy pici lépés, ami átlendíti az embert a holtponton. Ha látom, mi ez, kötelességem segíteni – mutat rá.
Védett tér a nyílt beszélgetéshez
2020-ban, nőnapon jelentették be a Védett Tér beszélgetéssorozatot. Néhány nap múlva azonban a világ karanténba zárult, így az első alkalom – a „Karantén anyák” – online térbe költözött.
– Ez nem gittegylet, ahol csak nők ülnek a fonóban. Olyan közeg, ahol bárki meghallgathatja, miben vagyunk, közérthetően, szakemberekkel és művészekkel. A beszélgetésekben mindig volt egy művész, egy szakember és egy, a téma mindennapjait jól ismerő résztvevő, például szociális munkás vagy bölcsődei dolgozó. Ez a felállás nemcsak a tabuk ledöntését segítette, hanem azt is, hogy a hallgatók saját élethelyzeteikben felismerjék: nincsenek egyedül.
„Nincs olyan, hogy csak nőket érintő téma”
Amikor arról kérdeztem Nórát, hogyan látja a nők helyzetét ma Magyarországon, határozottan fogalmazott: a női ügyek valójában társadalmi ügyek.
Bár személyesen sokáig nem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést, a téma mélyebb megismerése után már látja, hogy a diszkrimináció sokszor apró, hétköznapi helyzetekben jelenik meg: például amikor a házimunkában a férj „segít”, mintha az nem közös feladat lenne.
– A nők egyenlősége nem függ a gazdasági körülményeiktől, a diszkrimináció mindenkit érinthet. Gyakran van az, hogy az ember egy megbeszélésen mond valamit, de az ő hangja „nem elég mély” ahhoz, hogy azt komolyan vegyék. Nagyon sok ilyen picinek tűnő, de a nők életét végtelenül megnehezítő példa van. Ez nyilván abból adódik, hogy maga a közélet is férfiakkal teli és kevés női témát lehet behozni. – avat be Nóra.
Amerikai tapasztalatok: a mentorprogram ereje
A Women of Toledo vezetője, Nina Corder Nóra régi mentora és ma már barátja. Többször is járt náluk ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, legutóbb közösségszervezői programban. Az ottani „speed mentoring” különösen megragadta: rövid, célzott beszélgetések, ahol a mentor és a mentorált azonnal megtalálhatja a közös pontokat.
– Ha nincs, aki folytassa az utadat egy közösségben, akkor nem tettél érte igazán – vallja Nóra, aki szerint Magyarországon is egyre több az ilyen lehetőség, és ez alapjaiban változtathatja meg a közösségek működését.
A kultúra, ami közösséget kovácsol
Amikor arról kérdeztem Nórát, hogyan kapcsolja össze a kultúra a közösségeket, a Margit-negyed példáját hozta: a helyi színházak, galériák, közösségi terek nem versenyeznek, hanem erősítik egymást.
– A kultúra nem nehezedik rád, mindenki maga döntheti el, milyen mélyen kapcsolódik hozzá. Ezért tud különböző gondolkodású embereket is összehozni. Azt láttuk, hogy a Margit-negyed felpezsdült és nagyon organikusan alakul: lett ott egy közösség, akik fölismerték, hogy közösen sokkal több mindent tudnak elérni. Azonban kultúrának nem csak az az ereje, hogy a közös élmény összekovácsol, hanem az is, hogy más-más nézőpontokat mutat meg, így könnyebben megérthetjük egymást és tudatosabban kapcsolódunk egymáshoz.
Ugyanis legyinteni a másikra és felcímkézni a legkönnyebb és a legegyszerűbb – a másik elfogadása „macerás dolog”, energiát, empátiát igényel, hogy valóban odaforduljunk egymáshoz. Ebben a folyamatban lehet segítség a kultúra, mint közvetítő.
A nők éve – apró lépésekből nagy változás
2025 a nők éve a II. kerületben. Az apró lépések itt valódi változást indítottak el: több lett a női közterületi elnevezés, amelyről a lakosság szavazhatott (Nemes Nagy Ágnes korzó, Szabó Magda sétány, Solt Ottilia tér), van apasági szabadság az önkormányzatnál, és figyelnek a bértranszparenciára is.
– A nőnap nem egy szál virágról szól, hanem arról, hogy láthatóvá tegyük a hiányokat és elkezdjük pótolni őket. Tudod, ha 5 évvel ezelőtt felmerült volna, hogy 2025 a nők éve lesz, akkor mindenki kacagott volna egy nagyot, és tessék, elértük: ez az év a nők éve a kerületben és nagyon sok terünk van még – hangsúlyozza Nóra.
A program része egy közösségi gyűlés is, ahol véletlenszerűen kiválasztott kerületi nők mondhatják el, hogyan éreznék magukat jobban a lakóhelyükön, mitől lenne élhetőbb a kerület.
– Nyilván ez nemcsak önkormányzati szintű problémákat fog felvetni, de az egyáltalán nem baj, ha ezzel képben vagyunk. És majd lesz külön egy olyan csoport, amelyben férfiak lesznek. Ezek után el kell kezdeni azon dolgozni, hogy azokat a javaslatokat, amiket a nők összeállítanak, hogyan tudjuk beépíteni a döntéshozatali mechanizmusokba. Azt gondolom, hogy nagyon szép dolog lenne, hogyha szépen fokozatosan olyan költségvetést tudnánk előkészíteni, ami nemi alapú. – mutat rá Kiss Nóra.
A kultúra nem luxus
Folyamatosan dolgoznak a a Marczibányi István Kulturális és Közösségfejlesztési Alap-programon (MIKKA), amelynek az a célja, hogy a helyi közösségek pályázhassanak saját művészeti projektekre, és ne vesszenek el a kultúrafinanszírozás réseiben, ne tűnjenek el generációk. Nóra szerint a kultúra alapjog kellene, hogy legyen, nem luxus.
– A kultúra ellenállóvá tesz, ez a közösség egyik legfontosabb építőköve. Magyarországon a kultúrafinanszírozás, fogalmazzunk úgy, hogy átalakult, és ez minden kulturális területet érint: a filmektől a színházon át, a könnyűzenétől a komolyzenéig.
Az önkormányzatnak a kultúra nem kötelezően ellátandó feladata, de muszáj tenni valamit, hogy az értéket adó kulturális közösségek ne vesszenek el. Ezért jött létre a MIKKA.
„Egy vezető nemcsak kiszolgál, értéket is képvisel”
Nóra hisz abban, hogy egy közösségi vezető feladata nem csupán az igények kiszolgálása, hanem értékek mentén való irányadás is.
– Mindenki felelős a saját környezetéért, a közösségéért – vallja, és biztos benne, hogy még sok izgalmas kezdeményezés vár a II. kerületre, ahol a kultúra és a közösségépítés kéz a kézben jár.
Nyitókép: Gordon Eszter
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
