Az én apukám annyira szeret engem! Néha elvisz magához, nem rendszeresen, ezért sose tudom előre, de mindig örülök neki, amikor jön. Általában csak egy délutánra, mert sokat dolgozik, de van, amikor ott is alhatok. Szeretek ott aludni, megkaptam a féltestvérem régi ágyát. Novella.
Biztos szeretne többet is velem lenni, mert én is szeretnék többet ott lenni. Apuci nagyon szorgalmas. Hétvégén is be kell mennie a munkahelyére, amikor végre két napra megyek hozzá.
Azt mondta, hogy annyira fontos ember, hogy nem tudják nélkülözni, és amúgy is muszáj dolgozni. Így nem tud velem játszani, pedig biztosan szeretne, mert nagyon szeret engem.
Olyankor a mostani barátnőjével vagyok ott, Ancsival. Ancsi is nagyon kedves. Beszélget velem, és megkérdezi, hogy éhes vagyok-e, egyszer elvitt fagyizni is. Ketten mentünk, mert apukám segített a szomszédnak behordani a fát, mert olyan rendes a szomszéd bácsival is. A szomszéd bácsi is rendes volt, mert adott apunak pálinkát.
Játszani annyira nem tudok ott, mert nincsenek játékaim nála. Apukám azt mondta, hogy nem is kell játék. Nem baj, nálam szokott lenni a telefon, és tévé is van.
Egyszer elvitt biciklizni. Az nagyon jó volt. Apukámnak nagyon szép biciklije van, nemrég vette. Mesélte, hogy nagyon drága volt, mert márkás. Nekem nincs biciklim, úgyhogy bérelt nekem meg Ancsinak is egyet, hogy tudjunk utána menni. Szép helyeken mentünk, de nagyon elfáradtam, mert sokat mentünk, és nem szoktam biciklizni, és a bicikli is kicsit nagy volt nekem. De azért jó volt, hogy elvitt magával.
Húsvétkor festettem apucinak egy tojást. Piros volt fehér virágokkal, és nagyon szép lett. Szépen felöltöztem az ünneplőmbe, és vártam, hogy jöjjön értem.
Álltam az ajtóban tíz órakor a szép tojással a kezemben, a hajam is szépen meg volt fésülve, mert azt ígérte, hogy tízkor már itt lesz.
De aztán elmúlt tíz óra és tizenegy is, a tojásról elkezdett olvadni a festék, és csupa piros lett a kezem, a ruhámat is összekentem. Anyu mérges lett az apucira, pedig én tudtam, hogy apuci biztos akar jönni, csak dugó van, vagy lerobbant az autója, mint a múltkor, és nem tehet róla, de jönni fog.
Anyu bevitt a fürdőszobába, és lemosta kezem. Le akarta venni rólam az ünneplőt, de nem engedtem, kiabáltam és sírtam, hogy biztos mindjárt itt lesz apuci, mert megígérte. De aztán nem jött mégsem. Felhívtam a telefonját, de nem vette fel.
Majd jövőre még szebbet, festek, akkor biztosan eljön.
Sokára találkoztunk megint, mert Ancsival nyaralni voltak Görögországban. Apuci mondta, hogy neki is kell pihenni, és én örültem, hogy pihent, mert szeretem.
Megmutatták a képeket is a strandról, az nagyon tetszett, mert még soha nem láttam a tengert igaziból, és hozott nekem egy nagy csokit is. A tojást már nem tudtam elvinni, mert tönkrement addigra, de inkább nem mondtam apucinak, mert nem akartam, hogy szomorú legyen.
Akkor bevitt magával a munkahelyére, mert az Ancsi nem ért rá. Nagyon érdekes apukám munkahelye, sok izgalmas dolgot látok ott, csak csöndben kell lennem, hogy ne zavarjak senkit, és azt is megmondták, hogy ne nyúljak semmihez.
Sajnos ez nem sikerült, mert rossz vagyok, és elvettem egy papírt, hogy rajzoljak apukámnak egy kutyát. De apuci kiabált, és ráütött a kezemre, hogy az egy fontos papír volt, én meg összefirkáltam, és azt is mondta, hogy az anyu nem tanított meg rá, hogy fogadjak szót. Kicsit sírtam, pedig szép kutya lett.
De utána megtanultam, hogy ne vegyek el papírokat, és megpróbáltam mindent jól csinálni, mert akkor legalább az apukámmal lehetek.
Aztán inkább nem is szóltam, hogy éhes vagyok, és a kulacsom is ott maradt a lakásában, nehogy megint rossz legyek.
Más gyereknek nem is ilyen jó, mint nekem, hogy beengedik ilyen felnőttes helyre. Aztán végül hazafelé úgyis kaptam kakaós csigát meg rágót, mert apukám nagyon kedves, és akkor már nem volt mérges.
Ennek nagyon örültem, és nem is voltam már éhes, csak szomjas. De nem akartam nyavalyogni, mert apukám azt mondta, hogy a lányok nyavalygósak, de én nem, és zavarni se akartam, mert hazafele egész úton telefonált valami nénivel.
Aztán este vele aludhattam, mert az Ancsi nem volt ott, és apukám simogatott, de ez a mi titkunk, azt mondta, ne mondjam el anyunak.
Furcsa volt, mert anyukám nem így simogat és a nagyi se, de apuci megmondta, hogy ez csak azért van, mert ő szeret igazán. És ha én is szeretem, akkor ezt nem mondom el senkinek, és innen ő tudni fogja, hogy szeretem.
És én nagyon szeretem. Hallottam, hogy anyukám mondta neki, amikor kezdődött az iskola, hogy többet kellene fizetnie, hogy járhassak a zongorára, mert ő azt már nem tudja kifizetni, de apuci megmondta, hogy anya fordítva ül a lovon, nem apuci dolga mindent kifizetni.
Anyu dolgozzon többet, legyen olyan szorgalmas, mint apuci, és akkor neki is olyan sok pénze lesz meg szép autója, mint apukámnak, és nem kellene mástól kéregetnie. Ha igazán szeretne engem, akkor megtenné értem anyu is, és ő is többet keresne. Ebből is látszik, hogy apuci sokkal jobban szeret.
Egyszer még cipőt is vett nekem, olyan szép világoskék vászonból, nagyon kell rá vigyázni, így csak akkor veszem fel, amikor hozzá megyek. Vele úgysem megyünk játszótérre, és nem lesz koszos.
Anyu csak sima cipőket szokott venni, mert az iskolában szaladgálok az udvaron, és olyan kell, ami kibírja. Örültem, hogy lett egy szép, lányos cipőm is. Kár, hogy az iskolában nem tudom megmutatni.
A szülinapomra meg egy fodros, rózsaszín ruhát küldött apuci. Nem jött el a zsúromra, de aznap felhívott, és mondta, hogy boldog szülinapot, Kisvakarcs. Ennek nagyon örültem, mert én szoktam hívni, ő csak ritkán.
Sajnos nem lett jó a méret, kicsi rám a fodros ruha, de inkább nem mondtam neki, tudom, hogy szeretetből adta, és drága is volt.
Nagyon szeretem az apukámat, és nagyon várom, hogy megint jöjjön értem!
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
