Mit nem tudtál elérni a gyámhivatalban? Hol voltak a szakmai határaid?
Alapvetően rengeteg kreatív energiával megáldott ember vagyok, ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy én feszengtem a hatósági munkavégzéstől. Jó helyeken, jó emberekkel dolgoztam együtt, de az biztos, hogy szűk volt az a tér nekem. Kinőttem a gyámhivatalt. Ott csak hatósági kereteken belül tudtam segíteni és az nem egy módszertan, hanem jogszabályok végrehajtása, betartása és betartatása. Nem voltak adottak a körülmények ahhoz, hogy azokkal az eszközökkel, amelyekkel én mind rendelkezem, problémát vagy konfliktust kezeljek.
Mindenhonnan hallani, hogy mindazon felül, hogy szigorú határok vannak, túlterhelt is a rendszer. Igaz ez?
Abszolút. Brutálisan. Az egyik legtúlterheltebb pesti kerületben egy ügyintézőre 300 körüli ügy jutott, amikor én még ott dolgoztam. Minden ügy határidős lenne és jönnek a panaszok, de nem tudsz vele mit csinálni. Felülről van megnyomorítva az egész, létszámhiány is van és nincsen presztízse a szakmának.
Kevés pénzért, lélektépázó területen, ráadásul túlterhelten ki akar dolgozni? Az alapellátásban még rosszabb e téren is a helyzet, borzalmasan alulfizetett terület a gyermekjóléti ellátórendszer. Elmaradott munkakörülmények között, magas esetszámmal, éhbérért gondoznak családot a kollégák, emiatt kiégnek. Ezeken a területeken magas a fluktuáció és sajnos megfigyelhető, hogy hígul a szakma.
Észre kellene vennie a döntéshozóknak, hogy magánemberként komoly anyagi gondokkal küzdő szociális munkások, nem tudnak „jól” segíteni, családot gondozni. Volt olyan, hogy azon gondolkozott egy családgondozó kolléga, hogy tud-e magának téli cipőt venni. És ő gondoz nehéz anyagi helyzetben lévő családokat.
Akkor, ha jól értem ez is egyfajta katalizátorként működött. Mi történt, amikor kiléptél?
Valójában elsődlegesen szakmai szempontok játszottak szerepet, a rendszer hibái, az ötletem és kisgyermekes anyalétem volt a fő katalizátor és persze hajtott a kíváncsiságom és a szabadságvágyam. Az anyagi szempont másodlagos volt. Több, mint két éve csinálom ezt a tevékenységet. Megismerkedtem egy ügyvédnővel, akivel elkezdtünk együtt dolgozni, aztán a vele való együttműködést váltotta fel a teljesen önálló irány. Ő a családjogi helyzetekben behozta a büntetős szemléletet, ami nekem nem fért bele. Azóta is van ügyvédi együttműködésem, de új alapokon nyugszik, amelyben megmaradt a függetlenségem. Nekem fontos a hasonló a szemlélet, értékrend és ez most megvan. Természetesen ezen túlmenően vagyok én és a szolgáltatásaim teljesen önállóan. Nyár közepén létrehoztam a saját facebook oldalamat is, Gyemekvedőtanácsadó néven fut. Ez a típusú gyermekvédelmi tanácsadás, amit nyújtok – egy saját, kidolgozott módszertannal -, azt gondolom, hogy hiánypótló és tudomásom szerint nincsen belőle másik. Ez a tudás, ami mostanra a birtokomban van, eléggé speciális, és összetett. A gyermekvédelmi jogi és gyermeknevelési ismereteim mellett, mediációs technikák, az asszertív kommunikáció és a resztoratív módszerek alkalmazásával segítek családoknak, szülőknek kamaszoknak és akár közösségeknek is konfliktust kezelni.
Hogy lehet megtanulni azt, hogy ezeket a mélyen megérintő ügyeket ne vidd át a magánéletbe érzelmileg?
Nyilván nekem is volt olyan ügyem még a gyámhivatali időkből, amelyek jobban megérintettek, de én ezeket megtanultam helyén kezelni, és valószínűleg pontosan ezt is jelenti a hivatástudat, hogy én ebbe nem gyengülhetek bele, mert úgy tudok segíteni, ha erős vagyok. Tehát, hogy ennek megvan a lelki magyarázata, hogy ezt hogy lehet jól csinálni, hogyan célszerű, mert ha nem így csinálod, akkor szerintem ne csináld, mert te is tönkremész benne. A másik nagyon fontos dolog talán pedig az, hogy én magam boldog házasságban, szerető családi körben élek.
Abban, hogy ki mit hoz a családból, mennyiben különbözik két budapesti kerület vagy az ország két fele?
Igazából a gyermekvédelem mindenkit érint, és a saját bőrünkön tapasztaljuk meg. Intézményi szinten tapasztalják meg a gyerekeink egymás között is azáltal, hogy mondjuk a te gyermekedet érheti bármilyen atrocitás egy olyan gyerektől, ahol otthon nincs rendben minden. Pedig egyébként felsővezető az apuka, anyukának meg saját szépségszalonja van… Amikor a hivatalban dolgoztam, mindig feltettem egy-két kérdést a kollégának, aki mondjuk Sopronban ült. Hogy náluk mi újság van, hogy vannak a dolgok, és érzed a kommunikáción, hogy milyen törésvonal van.
Micsoda különbség van Nyugat-Magyarország és egy szabolcsi település között. Mit jelent ott a gyermekvédelem, mit jelent a túloldalon a gyermekvédelem. Az egyik helyen olyan ügyek vannak, hogy az apa úgy adja vissza kapcsolattartásról a gyereket vasárnap, hogy nem mosta meg a haját. A másik helyen pedig bemegyek egy 28 négyzetméteres lakásba, a földön mindenhol cigarettacsikkek vannak, négy felnőtt férfi alsónadrágban, félmeztelenül ül a kanapén és dohányzik, úgy, hogy a gyerekek föl-alá rohangálnak tanítási időben, délelőtt 10 órakor…
A váltások közepette hogy gondolod, ebben a vállalkozásodban komfortosan érzed magad?
Én a vállalkozásomban nagyon megtaláltam a helyemet. Azt érzem, valós teret és lehetőséget biztosít a fejlődésre, a megújulásra és a vállalkozáson belüli váltásra is akár, új szolgáltatások beépítésével. Nyilván szakmailag ez az út kellett hozzá, hogy az legyek aki. Nekem két évig Facebook oldalam sem volt, honlapom máig nincs. Az első időkben, mint a népmese, szájhagyomány útján terjedt a hírem. Abban, ahogyan jelenleg segítek, megtalálom azt a fajta lelki harmóniát, amitől jobban érzem magam este, amikor lefekszem aludni: adtam át értéket és valósan segítek családoknak, a szülőkön keresztül pedig a gyermekeknek.
Fotók: Kinisch Szabina
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
