Ha valaki, akkor Kovács Zsuzsi igazán imádta a munkáját, és a világ minden kincséért ott nem hagyta volna az állását. Ma mégis önálló vállalkozó, a nagy sikerű Dunakeszi Kispiac szervezője, mellette szappanokat és tündéreket készít, alkotó és mentálhigiénés műhelyt vezet, sőt idén a panzióüzemeltetésbe is belekóstol. S hogy hogyan is történt mindez?
Több szempontból különleges volt a Kovács Zsuzsival történt beszélgetésem. Nemcsak amiatt, mert kiderült, életünk több területén is hasonló cipőben járunk, de azért is, mert azon ritka karrierváltók közé tartozik, akik imádták a munkájukat.
– Húsz évet töltöttem egy multinál HR-esként. Pályakezdőként kerültem oda, végigjártam minden stációt, HR-generalistaként a toborzástól az elbocsátásig minden területen dolgoztam. Nagyon szerettem a munkám, mert változatos volt, érdekes, kihívásokkal teli. Ottragadtam és eszembe sem jutott váltani. Az első gyerekem születése után rohantam vissza dolgozni, és csak tíz év múlva érkezett a következő gyermekem. Mire az ő születése után visszatértem, addigra megváltozott a légkör. Egy új generáció érkezett, akik egészen mások voltak, mint a régi kollégáim.
Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb lett a szakmai alázat, ezzel együtt pedig egyre több a kompromisszum, amit az elgépiesedő folyamatok is erősítettek. Amikor ismét várandós lettem, éreztem, hogy ide nem szeretnék már visszatérni – emlékezett vissza Zsuzsi.
„Megnyíltak előttem a kapuk”
– A várandóssággal együtt, közel négy évem volt kitalálni, hogy mihez fogjak, és elkezdeni megvalósítani a terveimet. Mindenképpen emberekkel szerettem volna foglalkozni, kézenfekvő volt, hogy Bach-virágterápia tanácsadóként és coachként dolgozzam. A terveimet azonban kissé felülírta az élet.
– A középső kisfiam Waldorf óvodába ment, ahol az anyukáktól megtanultam szappant főzni és a gyapjúval bánni. Mindkettő szerelem volt első látásra, óriási elhívást éreztem. Családfakutatásokból utólag kiderült, hogy a családom anyai ágon az 1700-as években szappanfőzéssel foglalkozott, nem véletlenül lett édesanyám neve Szappanos Rozália.
Amint elhatároztam, hogy én is nyitok egy műhelyt, megnyíltak előttem a kapuk és a lehetőségek.
Mint kés a vajban, úgy haladtam, és hamarosan létrejött a Tükör-képek önismereti és kézműves alkotóműhely, és a saját szappanom, a gyermekeimről elnevezett Noriga – folytatta a történetét.
Háromgyermekes édesanyává válva Zsuzsi belépett a Dunakeszi Nagycsaládos Egyesületbe, és önkéntesként vállalta a havi vásárok megszervezését.
Elkezdtem nevelgetni és egyszer csak megnőtt
– Saját magunk között adtuk-vettük a termékeinket. Ez nem egy hagyományos értelemben vett vásár volt: előre összegyűjtöttem a rendeléseket, és havonta egyszer, zárt körben csak az átadás- átvétel történt. Mégis egyre több külsős érdeklődött, hogy jöhetnének-e ők is, és maguk a termelők is azt mondták, szívesen árusítanának nagyobb közösségnek – mesélte.
– Hét évvel ezelőtt, június 9-én jött világra a Dunakeszi Kispiac azzal, hogy eldöntöttem, belevágok a szervezésbe és nevet adtam neki.
Zsuzsi nem tett más, mint az addigi rendelési űrlapot nyilvánossá tette, és létrehozott az eseménynek egy Facebook-csoportot a városi lakosság részére. Pillanatok alatt nagyon népszerű lett: olyan sok vásárló érkezett, hogy keresni kellett még termelőket.
– Elkezdtem nevelgetni ezt a tényleg kicsi Kispiacot, és egyszer csak megnőtt. Teljesen ösztönösen csináltam mindent: amiről azt gondoltam, hogy jó a vásárlóknak, jó a termelőknek, azt bevezettem.
Intuitív ember vagyok, bízom az ösztöneimben, mellette pedig igyekszem meghallani az igényeket, megfelelni az elvárásoknak, teljesíteni a kéréseket. Így lett az átadós rendszerből helyben vásárlós – magyarázta Zsuzsi. – Aztán a dunakeszi önkormányzat elnyert egy pályázatot piacépítésére. Felkértek, hogy dolgozzam ki a szakmai tervet, és lakjuk be a Kispiaccal az új helyet. Rengeteg tervem van a jövőre nézve! – sorolja Zsuzsi.
Szerencsés embernek érzi magát, mert a férjével remekül kiegészítik egymást. Zsuzsi a lelkes, lendületes és tevékeny ember, párja az elemző gondolkodású, alapos és elmélyülő. A Kispiac rendelős felületét is férje készítette.
Megengedem a jólétnek, hogy bejöjjön
A vállalkozói lét nem könnyű, sok a bizonytalanság, de Zsuzsi hiszi azt, hogy ha több lábon állnak, akkor minden sokkal könnyebb. Főleg, ha közben az ember szereti is mindazt, amit csinál.
– A Kispiac tölti ki most a munkaidőm legnagyobb részét. – mondja. De ott van mellette az alkotóműhelyem, a szappanok és a Tündérposta, amellyel az általam készített gyapjútündéreket lehet ajándékba küldeni, akár névtelenül is, a Jótündér aláírásával.
Az időm egy részében konzultációkat is vállalok, segítek azoknak, akik hozzám fordulnak önismereti vagy munkahelyi elakadások kapcsán.
A coaching gyakorlati eszköztára és a Bach-virágterápia szelíd gyógyító rendszere fantasztikusan kiegészítik egymást.
Ha ez még mind nem lenne elég, 2020-ban átvették az édesanyjáról elnevezett badacsonyi panziót és belevágnak valami teljesen újba, a vendéglátásba.
– Nagyon erős hitem van azzal kapcsolatban, hogy minden okkal történik velünk. A nehézségek végső sorban megerősítenek, az akadályok megoldható feladatok, a tanulást pedig soha nem szabad abbahagyni – mondja.
– Egyfajta alázat van bennem, amivel elfogadom mindazt, amit a sors nekem szánt. Figyelek rá, hogy áramlásban maradjak.
Nem aggódom az anyagiak miatt, tudom, hogy a tisztesség mindig kifizetődik. Az emberektől nem hasznot remélek, hanem szolgálni szeretném őket.
Most egy városnyi embert látunk el élelmiszerrel, és ez annyira felemelő, hogy folyamatos hálát érzek a szívemben. Temérdek megoldandó kérdés és helyzet áll előttem, nap mint nap, most is, de ha mindenen rágódnék, már régen megőrültem volna. Bízom magamban, és megengedem a javaknak meg a jól-létnek, hogy bejöjjenek hozzám.
Kimelt kép. Kovács Zsuzsa
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
