Létezik olyan illat, amellyel győztesek lehetünk egy randin vagy egy fontos üzleti tárgyaláson? Miért rajonganak Libanonban a rózsáért és miért gyűlölik azt Iránban? Milyen a naplemente illata és mit csinál pontosan egy profi illatkreátor? Ezeket a kérdéseket segített megválaszolni nekünk az első magyar parfümőrnő, a Párizsban élő édesanya, Minya Viktória, aki arról is mesélt, hogyan dolgozik home office-ban és mit változtatott a munkáján a járvány.
Amikor felvettem a kapcsolatot a Párizsban élő Minya Viktóriával, ezer kérdés cikázott a fejemben, elvégre az illatok világa titokzatos és megfoghatatlan. Sokan csak ábrándoznak arról, hogy követik az álmaikat, de ő meg is valósította őket: az éveken át tartó tanulás meghozta gyümölcsét, és az első magyar női parfümőr díjnyertes illatával, a Hedonisttal az egész világot meghódította. Ma pedig már nem csupán hazánkban, hanem Sanghajtól Los Angelesig kínálják a luxus parfümüzletek az általa tervezett kreációkat.
Vándorcirkusz helyett parfümház
– Kisgyermekkorom óta rajongok a művészetekért, így talán nem meglepő, hogy igyekeztem minél többet belekóstolni az évek során, énekeltem és színészkedtem is. Azt hiszem, egy időben a szüleim már a kétségbeesés szélén táncoltak, mert azt hitték, hogy végül egy vándorcirkuszban találom meg a számításaimat, de aztán kötöttünk egy megállapodást: a diploma megszerzése után azt csinálok majd, amit akarok. Így is lett. Sokáig csak körvonalakban láttam magam előtt a jövőt, de abban biztos voltam, hogy valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami megadja számomra a teljességet és boldoggá tesz. Az utolsó egyetemi évem Franciaországban, Grasseban ért, mely nem csupán festői szépségéről híres, hanem a modern parfümgyártás bölcsőjének is számít. Nem csoda, hogy hamar elrabolta a szívemet a szakma, és többé nem volt kérdés számomra, hogy parfümőr leszek.
A sikernek nincsen neme
A döntés persze csupán egy dolog, de Minya Viktória nem adta fel az álmai eléréséért vívott harcot, pedig az út során néha ő is elbizonytalanodott, hogy érdemes-e tovább küzdenie. Ráadásul nem mondhatjuk, hogy könnyű dolga volt, mivel egy férfiak uralta szakmában nőként, ugyanakkor külföldiként kellett megállnia a helyét. Mégis szerényen jegyzi meg, hogy számára az az igazi siker, hogy már évek óta azt csinálhatja, amit igazán szeret és amiből meg tud élni. Pedig nem mindig volt ez így…
– Mielőtt beindult a parfümőr pályafutásom, egy rövid időre belekóstoltam a HR szakmába, ami finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet – mesélte mosolyogva Viktória, aki így teljes lelki békével vághatott bele álmai megvalósításába. – A karrierem ott kezdődött, amikor az iskola elvégzése után egy amerikai ékszerész felkért, hogy készítsek számára egy valóban egyedi illatkompozíciót, a közös munkát pedig siker koronázta és utána sorra jöttek a megrendelések. Idővel persze a magam útját akartam járni, az én elképzeléseim szerint, ezért megalapítottam a saját márkámat. Nem volt könnyű magyarként és nőként érvényesülni egy idegen országban, egy férfiak dominálta szakmában, de végig tudtam és hittem benne, hogy a sikernek nincs neme.
Ezer próba kudarcát csak a szenvedély gyűri le
Nagyon kíváncsivá tett, hogy létezik-e valamiféle különleges képesség, ami szükséges ahhoz, hogy valakiből világhírű parfümőr váljon, de Viktória szerint itt is a gyakorlat teszi a mestert.
– Azt gondolom, hogy bárkiből lehet parfümőr, akiben megbújik az illatok iránti szenvedély és hajlandó időt, energiát befektetni abba, hogy a munkája gyümölcsét learathassa. Ez a mesterség ugyanis olyan, akár egy jó bor: érnie kell. Persze az iskolában még csak legyintettünk, amikor azt mondták nekünk, hogy 10 év kell ahhoz, hogy a megszerzett tudás igazán a részünkké váljon – ma már elismerem, hogy igazuk volt. Tudni kell megbirkózni a kudarccal is, mert olykor ezer illatpróbát is csinálni kell ahhoz, hogy megalkossuk a tökéletes parfümöt. Ilyenkor újra és újra fel kell állni és nekigyürkőzni a feladatnak. Ezt pedig csak úgy lehet csinálni, ha az ember elég elhivatott. Természetesen fizikai akadálya is van annak, hogy parfümőr lehessen valakiből, de azt gondolom, hogy egy átlagos szaglással, megfelelő belső motivációval és sok gyakorlással ezek is áthidalhatóak. Az orrunk olyan, akár egy izom: ha edzzük, akkor fejlődik.
Barackfétistől a gyűlölt tárkonyig
Az érzékszerveink különleges szerepet töltenek be az életünkben, de nem csupán a mindennapok során vannak nagy segítségünkre, hanem általuk emlékeket is megőrizhetünk. Az ízek segítségével visszarepülhetünk megkóstolni a nagymama aranyló húslevesét, a rádióban felcsendülő dallamok pedig egy régi csók ízét idézhetik fel. Így működik ez az illatoknál is…
– Az aromák azért tudnak olyan nagy hatást gyakorolni ránk, mert általuk újraélhetjük az emlékeinket.
Számomra különleges helyet foglal el az illatpalettán a barack. Ilyenkor képzeletben visszatérek a gyermekkoromba és újra látom magam előtt a közös befőzéseket és szinte érzem a ragacsos baracklekvár illatát. A tárkony illóolaj viszont tiltólistás nálam.
Annyira szenvedélyesen gyűlölöm, hogy képtelen vagyok dolgozni vele, be sem engedem az alkotóműhelyembe!
Kétélű „fegyver”
Nem túlzás kijelenteni, hogy nemcsak azért viselünk parfümöt, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, hanem azért is, hogy másokat lenyűgözzünk egy izgalmas randin vagy akár a tárgyalóasztal mellett. A kérdés tehát a levegőben lebegett: lehet-e „fegyverként” tekinteni az illatokra?
– Valóban van egy különleges varázsa az illatoknak, de fegyverként nehéz lenne rájuk tekinteni. Ahhoz ugyanis pontosan ismerni kellene a másik személy múltját: tudni kellene, hogy milyen élményei társulnak egy-egy illathoz. Ráadásul minden ember más és más, így olyan illat sem létezik, amelyet mindenki egyszerre tudna szeretni vagy gyűlölni. A legtöbbünkre például nyugtatólag hat a levendulák illata, de képzeljük el, hogy milyen érzéseket váltani ki valakiből, akinek például gyerekként rossz kapcsolata volt egy hozzá közel álló személlyel, aki levendula aromájú kölnit viselt?
