A testünk elképesztő szerkezet, ami sokáig tolerál, hiszen hihetetlen mennyiségű csapást tűr el tőlünk. Éheztetjük, szomjaztatjuk, és sokszor nem adjuk meg neki azt a tiszteletet sem, amit megérdemelne. De gondoljunk bele: mi történne akkor, ha egy barátunkkal viselkednénk ugyanígy? Vajon ő meddig tartana ki mellettünk? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Simonfi Ágnes pilates edzővel, aki szerint oda kell figyelnünk, hogy meghalljuk, ha a testünk kiabálni kezd.
Ismeritek az érzést, amikor úgy beszélgettek valakivel, hogy közben azt érzitek: „ez igen, ez a nő tudja a tutit!”? Na, én pont ezt gondoltam, amikor Simonfi Ágnes pilates edzővel készítettem az interjút, aki elsőre egy magabiztos, kiegyensúlyozott, háromgyermekes édesanya benyomását keltette bennem. Szóvá is tettem mindezt, mire Ági nevetve annyit válaszolt: „Ma már valóban rendben vagyok magammal, de ebben rengeteg munka van.”
Közgazdászból pilates edző
Ági számára a sport sosem volt ismeretlen terep, hiszen hosszú évekig versenyszerűen kézilabdázott. Mondhatni: a lételeme volt a mozgás. Amikor azonban felhagyott az aktív sporttal, az ülőmunka okozta nehézségekkel kellett megbirkóznia. A teste pedig pár év után változásért esedezett.
– Marketingesként dolgoztam, amikor súlyos gerincbetegséget diagnosztizált nálam az orvosom. Tudtam, hogy itt az ideje felülbírálni az élethelyzetemet, és elkezdtem olyan lehetőséget keresni, ami megoldást jelenthet a problémámra.
Így ismerkedtem meg a pilatessel, ami annyira beszippantott, hogy 2004 óta már tanítom is: mesteredző és nemzetközi mentor lettem. Két évvel később pedig megalapítottam az Ágipilatest, ahol nemcsak a testünket formáljuk, hanem a gondolkodásunkat is. A kettő ugyanis egyszerre működik. Ahogy egy jó szobrász dolgozik, úgy faragtam ki magam én is lépésről lépésre.
Ára van, ha nem foglalkozunk a testünkkel
– Egyfajta válaszként tekintek a sportra, amit azért hívtam be az életembe, mert változásra volt szükségem. Ahhoz viszont, hogy a célig eljussak, előbb meg kellett határozni az ide vezető okokat. Mikor szembenéztem a „miértekkel”, akkor jöttem rá, hogy hibát követtem el.
Velem is megtörtént már az, ami a feleségekkel, édesanyákkal, nőkkel… Miközben tapostam a hétköznapok mókuskerekét, elfeledkeztem a saját jóllétemről. A megelőzés és változtatás kulcsa, hogy priorizáljunk, vagyis fontossági sorrendet állítsunk fel. Amikor elnyomjuk a szükségleteinket, és háttérbe kényszerülünk a napi teendők miatt, annak meglesz az ára.
Az, hogy „túl elfoglaltak vagyunk”, valójában csak egy kifogás, hiszen ilyenkor már megbillen a magunkra fordított idő. Rossz a sorrend. Ez egy üzenet tőlünk, magunknak, hogy kevésbé tartjuk fontosnak a saját igényeinket.
Ági nem a levegőbe beszél, hiszen saját bőrén tapasztalta meg, amikor az élet benyújtja a számlát a hanyagságért.
– Ára van annak, ha nem foglalkozunk a testünkkel. Természetesen az én életemben is volt olyan időszak, amikor a nemtörődömségem már olyan szintre jutott, hogy mindenféle testi tünetem jelentkezett. Legalábbis nem hiszem, hogy a véletlen műve lenne, hogy abban az időszakban többek között egy autoimmun betegséget, a Hashimotot is diagnosztizálták nálam. Borzalmas időszakon mentem keresztül akkor.
Elveszítettem édesanyámat, és miközben a gyász töltötte ki a napjaimat, a testem jelzéseit figyelmen kívül hagytam. Szerencsére, ma már – tudatos odafigyeléssel – kimondhatom: jól érzem magam a bőrömben, és lelkileg is rendben vagyok.
A test és a lélek jóllétéhez is kell a sport
„Miért nem becsülöd meg a tested?” – Ági szerint ez az egyik legfontosabb kérdés, amit mindenkinek fel kell tennie, aki nem foglalkozik eleget magával.
– Fantasztikus szerkezet a testünk, amit nem lehet a végtelenségig kizsigerelni. Sokáig tűr, és félelmetes mennyiségű csapást visel el tőlünk. Kitart mellettünk… dacára annak, hogy éheztetjük, szomjaztatjuk, sokszor becsméreljük.
Ha mindezt egy barátunkkal tennénk, akkor az jó eséllyel már rég faképnél hagyott volna minket. A testünk viszont szótlanul elviseli a csapásokat. Legalábbis egy darabig. Egy ponton túl viszont változásért kiált, amit komolyan kell venni. – hangsúlyozza Ági.
Különösen igaz ez hazánkban, ahol szinte minden családra jut olyan személy, aki túlsúlyos vagy magas vérnyomással küzd. Ági szerint ilyenkor nem is lehet kérdés: sportolni kell!
– Több mozgásformát is kipróbáltam az évek során attól függően, hogy épp mire volt szüksége a testemnek és a lelkemnek. Igyekszem a három gyerekemnek is jó példát mutatni, hiszen nagyon fontosak azok a minták, amit otthon látunk magunk előtt. Remélem, ők is ezt viszik majd magukkal, és nem lesz kérdés számukra, hogy szükség van a mozgásra ahhoz, hogy mentálisan és fizikálisan is egészségesek maradjunk. – mutat rá Ági.
Fotó: Simonfi Ágnes.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
