A média világából váltott vendéglátásra és építette fel magát újra Acél Réka, a Móka kávézó tulajdonosa. Olyan helyről álmodott, ahol fontos kapcsolódások és találkozások születnek, ő pedig időközben igazi vendéglátóssá vált.
A női gasztro cikksorozat a II. kerületi Margit-negyed és a Női Váltó közös együttműködésében jött létre.
– Tinédzserkori álmom volt, hogy egyszer nyissak egy saját kávézót. Olyat, amilyen Sas Tamás Presszó című filmjében szerepelt. Nem a kinézete vagy a berendezése miatt, hanem azért, amilyen szerepe volt az emberek életében. Akkor láttam, milyen kapcsolódások, mennyi emberi történet központja tud lenni egy ilyen hely, mondja Réka, aki az utazásai során is az ilyen kávézókat kereste.
Bárhol járt a világban, a felkapott turistacélpontok helyett mindig oda tért be, ahova a környéken élők is.
– Azok a helyek fogtak meg, amelyek önazonosak és láttam, hogy fontosak az embereknek, magyarázza. Az élmények mellett gyűjtögette a „mesélő” tárgyakat is: bolhapiacokon vadászott izgalmas poharakra, tányérokra, kancsókra.
A Móka akkor lépett be Réka életébe, amikor besokallt a tévé és a rádió világától.
– Úgy döntöttem, hogy tovább már nem akarom csinálni, mert már nem találtam benne a helyem, és amikor azon gondolkodtam, mit kezdjek magammal, eszembe jutott, volt egy álmom…, meséli. Merész húzás volt nem sokkal a válása után, vendéglátós tapasztalat nélkül kávézót nyitni, még úgy is, hogy a párja – aki azóta már a férje – mindenben támogatta.
Menet közben tanult bele
Igazi újrakezdős történet az övé, teljesen újra kellett definiálnia magát, hiszen az egész gyerekkorát és az addigi életét a média határozta meg, az ország a Kölyökidő című műsorból ismerte meg.
– Nem esett nehezemre a váltás, jól esett kilépni a régi világomból. Nem beleestem az újba, hanem tudatosan léptem, és lelkesedésből, pozitív érzésekkel indítottam el valami új dolgot az életemben. Így, 14 év után úgy érzem, egész jól sikerült, annak ellenére, hogy soha nem tanultam vendéglátást és nem is gondoltam volna, hogy központi része lesz az életemnek, vallja Réka.
Vállalkozói példa azért volt előtte, édesapja annak idején egy nagy állami cégből kiválva alapított saját vállalkozást.
Menet közben tanult bele mindenbe, a nyitás után néhány évvel pedig, az öccse csatlakozásával családi vállalkozássá bővült a Móka. A hely, amely pont olyan lett, amilyennek Réka annak idején elképzelte. Fontos a helyieknek, egy biztos pont, fontos találkozások és beszélgetések színtere.
Nem csoda, hogy reklámozni sosem kellett, Rékáék a socialmedia-aktivitást sem tolják túl.
– Úgy vagyok vele, hogy az jöjjön be, aki elsétál és megtetszünk neki, vagy aki hallott rólunk és azt mondta neki valaki, hogy ez egy szuper hely, vagy mert már volt kétszer és vissza akar jönni harmadszor is, mondja Réka az általa „talán gerillamarketingnek” nevezett kommunikációról.
A dolog működik, a Móka beépült a városrész szövetébe és Víziváros meghatározó helye lett.
Réka azóta átvette a közelben lévő Jurányi Ház „Kacagás” bisztróját és az Átrium színházi büféjét is, azaz már teljes joggal mondhatná magát vendéglátósnak, de ez valahogy mégsem jön a szájára…
– Annak ellenére sem, hogy komoly vállalkozói és vendéglátós tapasztalat híján alaposan beleástam magam, hogyan kell ezt jól csinálni. Szerencsére vannak ismerőseim a szakmában, akik segítettek az elején, mondja Réka, aki maga is beáll a pultba és szívesen beszélget a vendégekkel.
Új életet kaptak Réka kincsei
A Móka egyébként félig-meddig örökölt név: a kiadó üzlethelyiségen a „Módszertani Kabinet” tábla árválkodott, amikor Réka rátalált, ennek rövidítése lett a Móka.
Amikor 2012-ben megnyitott, az első fecskék között volt, azóta rengeteget fejlődött a környék vendéglátása. A Móka kicsit olyan, mint Réka maga: eklektikus és bohém, ahol helyet találtak és második esélyt kaptak a régóta gyűjtögetett kincsei.
Itt áll az a két szék is, amit Reisz Gábor, a „Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan” című film rendezője ajándékozott a helynek – ő konkrétan a Móka egyik asztalánál írta a filmet -, vagy az a két fotel, ami egy helyi idős hölgytől került ide.
Ahogy a vendéglátóhelyekben, a berendezési tárgyakban is azokat keresi Réka, amelyeknek lelkük van. Ezek után nem csodálkozunk, hogy a törzsvendégeknek még a kedvenc bögréjét is tudják…
– Amikor egyszer elmentünk Nógrád megyében a barátainkhoz, elvittek a helyi kocsmába, amit beköltöző budapesti értelmiségiek üzemeltettek. A tulajdonos egyszer csak felkiáltott: ’Úristen, te vagy a Móka tulaja? Ott jöttünk össze a férjemmel!’ És láttam, hogy ott van a karjában a féléves gyerekük… Az ilyen visszajelzések igazolják, hogy sikerült olyan helyet létrehoznom, amilyet megálmodtam.
Fotók: Kovács Eszter
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
