Gondolhatjuk azt, hogy ez a cím értelmezhetetlen, de a népszerű kombucha teából amellett, hogy jótékony hatásai miatt isszuk, tényleg növeszthetünk egy sokoldalúan használható anyagot. Bizonyos esetekben kiváltható vele az egyébként ál-környezetbarát vegán bőr, és semmihez nem fogható dekoratív elemként jelenhet meg az otthonokban. Magyarországon egyedülálló módon használja a kombuchát Mészáros Marietta Manó, a Manoconcept.Art tulajdonosa. A lenyűgöző produktum itt vegytisztán másodlagos, a vállalkozás hívószava a valódi fenntarthatóság, amelyre figyelnie kell a felső tízezernek és az alsó középosztálynak is. Most beleshetünk kicsit a kulisszák mögé, mi is hajtja a kombucha szerencsekerekét, és mik voltak a küllők közé szorult botok – a Manoconcept.Art tündöklését is megelőzte némi válság. Mácsadi Anni interjúja.
Mészáros Marietta Manó természettudományos beállítottságúnak vallja magát: mindig szerett rajzolni, hajlott a művészet felé. Ám az élet végül úgy hozta, hogy külföldre költözött és szakács lett. Két testvér étteremben volt sous chef Bristolban.
– A koncepciónk a szezonális, helyi és etikus alapanyagok használatára épült. Rengeteget kísérleteztem a konyha hátsó sarkában, beleszerettem a fermentálásba.
Így jött az életembe a kombucha, ami gyakorlatilag egy speciális élesztőgomba és baktérium kultúrával erjesztett tea. Hazaköltözve szakácsként dolgoztam még pár évet, de teljesen hanyatt vágott az eszméletlen szemét termelés, főleg a műanyag, a rengeteg kidobott alapanyag és étel maradék. – mondja Marietta Manó.
Érezte, hogy váltania kell, ezért 3 hónapig Tenerifén önkénteskedett egy organikus farmon. Nagyon sokat tanult ekkoriban, főleg a zöldségtermesztésről.
– Végre újra valóban helyi, szezonális és organikus alapanyagokkal főzhettem a közösségnek, amiben éltem. Varázslatos volt. – emlékezik vissza erre az időszakra.
– Szakács mellett méhész végzettséged is van, ugye? Miért és hogyan váltottál a vállalkozói létre? Mi volt a baj az előzőekkel?
– Teneriféről hazatérve még elvállaltam egy szakács állást, ami egyszerűen kudarcba fulladt, a főnökeim teljesen túlterheltek mentálisan. Ez a covid ideje alatt volt. Felmondtam, otthon maradtam a szüleimnél.
Konkrétan annyira kivoltam, hogy a mentális felépülésemet pszichológus és pszichiáter segítette. Amit tenni tudtam még magamért, hogy beiratkoztam méhész képzésre, hiszen eszméletlen érdekes a méhek világa.
Mint tudjuk, nélkülük nem lesz túl sok élelmünk a világon, fontosnak tartom, hogy gondoskodjunk róluk.
Itt nem feltétlen a méz és egyéb termékek termelésésre gondolok, nekem az a legfontosabb, hogy mivel tudom én segíteni őket. Ezzel párhuzamosan a felépülésem részeként tudtam, hogy kell találnom magamnak valami napi szintű elfoglaltságot, így kezdtem el kombuchával kísérletezni.
Nem vállakozás ötlet, hanem egy magamnak kreált művészetterápia volt. Egyre több és szebb lámpást készítettem újrahasznosított boros palackból. Aztán a barátaim és a családom buzdítására fejlesztettem ezt kis kézműves vállalkozássá. – mutat rá.
– A kombucha teát általában issza az ember jótékony hatásai miatt, neked honnan jött a gondolat, hogy az italon keletkezett bőrt (scobyt) felhasználd?
– 8 éve erjesztek kombuchát, már előtte is szárítottam ki scobyt viccből. Rengeteg növő félben levő scobym volt itthon, így elkezdtem játszani velük. Volt egy régi lámpa búra alapom, a szövet már rég szétmállott rajta, de a szerkezete ép volt. Erre akartam egy kombucha bőr huzatot varrni, és növesztettem hozzá nagyméretű scobykat.
Ebből szerelem lett, a többi már történelem. – mondja.
– Korábban említetted a pszichiátert, ők nem egyszerű életúton lépnek az ember életébe.
– Bipoláris személyiség zavarom van egy kis borderline-nal fűszerezve, ezért érzékeny vagyok függőségekre. Az alkohol nagy problémát jelentett az életemben, főleg depresszív időszakokban.
A kombuchával való kísérletezéssel egyidejűleg szakítottam az alkohollal is, több, mint 3 éve józan vagyok.
A család és barátok támogatása mellett a kreatív projektem is hatalmas szerepet játszott és játszik a felépülésemben. Ennek a folyamatnak a lenyomata is benne van a tárgyaimban.
– Micsoda irónia, hogy boros és egyéb üvegek újrahasznosításával tetézed a munkásságod. Miért döntöttél a recycle üveg használata mellett?
– Kezdetben különböző anyagokra dolgoztam rá a kombucha bőrt kisérletezésképp, és végül az üveg lett a befutó.
Boros palackokra dolgozva és egy égősort belerejtve át tudtam világítani az üveget belülről, ami nagyon izgalmas, egyedi mintát és fényhatást, egy alien világot hoz létre.
Rengeteg nem visszaváltható boros palack van, ami vagy a kukában, vagy jó esetben újrahasznosító üzemben végzi. Nagyrészt ezekkel dolgozom, adok nekik egy új esélyt a tündöklésre. A boros palackok személyesen nekem a józanságomat szimbolizálják.
– Hogy kell elképzelni a folyamatot? Biztos nem annyi, hogy egy elmosott üvegre rátechnokolozod a gomba bőrét.
– Nem használok ragasztót. Egy lámpás alkotó elemei a palack, a kombucha bőr és egy méhviaszos wax, amit én keverek a méhész képzettségem tudományával.
Az anyag színét természetes alapanyagokkal érem el, céklával vagy áfonya levével, ilyesmivel. Az anyag növesztésétől kezdve 3-4 hétig tart a folyamat a kész termékig. A frissen készült darabok színei nagyon intenzívek, idővel szép lassan csillapodnak, patinásodnak.
Az alkotási folyamat melyik része a kedvenced?
Az összes lépés izgalmas, mindegyik másért. Az egyetlen rész, amit nem szeretek, az az üveg csiszolás, de azt is én csinálom.
– Modern weboldal, letisztult, tudatosnak tűnő Instagram oldal, folyamatos vásári jelenlét jellemez… te lépésről lépésre építetted tovább a vállalkozásod.
– Először bele kellett tanulnom a ’slow living’-be. Az első egy év tisztán kisérletezéssel telt. Amikor már volt valamennyi kész termékem, akkor egy barátnőm segítségével elkészítettük a webshopomat.
Vásározni egy éve kezdtem el, sokáig tartott, míg elérkezett az a pont, hogy ki merjek menni emberek közé, megmutatni és beszélni a tárgyaimról, koncepciómról.
Marietta Manó az Instagram oldalán a szép képeken kívül értéket is próbál átadni, betekintést adni a filozófiájába, személyiségébe és a mindennapjaiba. Mindezt fura humorral fűszerezve.
– Rengeteg alkotónál látom, hogy speciális marketing stratégiák alapján kezelik az oldalukat, a folyamatban elvesztve önmagukat és az őszinteségüket.
Én inkább lassan építem a követő táborom, minthogy belecsússzak ilyenekbe.
– Kifizetődik ez? Milyen nehézségekkel küzdesz vállalkozóként?
– Szerintem mindennel küzdök, amivel egy egyéni vállalkozó küzdhet. A könyvelésen kívül mindent én csinálok. Az alkotás mellett ez jelenti a fotózást, közösségi média jelenlétet, weboldal szerkesztést, alapanyagok utáni rohangálást, vásározást. Nagyon ritka, hogy lenne olyan nap, mikor nem a műhelyben dolgozom vagy vásározom. A számítógépes dolgaimat esténként csinálom.
– Megéri kézművesnek lenni? Ha üzenhetnél azoknak, akik hozzád hasonlóan alkotók, mi lenne az?
– Nincs főnököm, az időmet én osztom be. Az alkotás egy olyan dolog, amit az ember szívvel-lélekkel és teljes erőbedobással csinál.
Gyerekkoromban apukám azt mondta, hogy ha felnövök, majd olyan munkát válasszak, ami egyben a hobbim is. Most ezt csinálom, és nagyon élvezem.
Aki kézműves vállalkozásba kezdene, annak azt tudnám tanácsolni, hogy megtakarítás vagy támogatás nélkül ne kezdjen bele. Ez főleg az elején lesz nagyon nehéz.
Valamint nézzen körbe a piacon, hogy mire van igény, és mennyire telített az az ágazat. Gondolok itt például a kerámiára. Nagy rá az igény, mert népszerű, viszont rengeteg a keramikus, akikkel ’versenyezie’ kéne. Át kell gondolnia, neki mi éri meg amellett, hogy a hobbiját űzi. – mutat rá Marietta.
Jelenleg rézzel is dolgozol. Hogyan jutottál el az ékszerkészítéshez?
– A projektem elején, 3 évvel ezelőtt egész boros palackokra dolgoztam, lámpásokat készítettem. Aztán elkezdtem üveget vágni és azokból mécsestartók lettek. Majd jöttek a még kisebb üveg darabok, abból lettek a nyakláncok.
De nem éreztem teljesnek, hogy ’csak’ csiszolt üvegdarabokra dolgozom az anyagom, lyukat fúrok rá, és kész a medál. Sokat készítettem belőle, nagyon élveztem, a réz ékszerek elődeinek tekintem őket.
A réz maga, mint fém, még gimis kémia órákról maradt meg a fejemben, hogy antibiotikus hatása van. Itt volt az ideje új anyaggal kísérletezni, ezért kezdtem ezzel a fémmel dolgozni. Most izgalmas medálokat készítek kombucha bőrrel, újrahasznosított boros üveggel és a 2 réteg közé gyakran rakok más anyagot is, kiszáradt falevelet vagy luffa tök darabot a kertemből.
Így a lakásdekorációs darabjaim után az emberek a mindennapokban hordható ékszerekkel is kifejezhetik a fentartható életmód és divat iránti elköteleződésüket.
– A termékeid Magyarországon teljesen egyedülálló design elemek. Jógastúdiók, masszázsszalonok és meleg otthonok ékei. Mennyire fér bele a saját kézzel csiszolt üveg lámpabúra egy ötcsillagos szállodai képbe és egy romkocsma asztaldesign-jába egyszerre?
– A filozófiám és koncepcióm a cirkuláris design elvére épül. Ennek bárki lehet elkötelezett híve vagy nyitott erre a témára.
Nem a felső tízezernek alkotok, hanem olyan embereknek, akik ezzel a felfogással rezonálnak.
Más felkérésre dolgozni, és más vásározni, de a kettő összefügg.
Felkérést bizonyos munkákra, például lámpabúra készítésére úgy kapok, hogy valaki beszélgetett velem vásáron, és megtetszett neki a munkám.
– A termékeidnek társadalmi értéke is van. Mit fejez ki az ember, ha Manoconept.Art tárgyakkal demonstrálja a világnézetét?
– A tárgyaim olyan embereknek készülnek, akik bátrak kifejezni és helyt állni a mindennapokban a valódi fenntarthatóság mellett.
Szeretek a tárgyaimra és a vásárlóimra (akik közül többen már barátaimmá váltak) úgy gondolni, mint egy, a színfalak mögött zajló csendes forradalomra, ami a nagyipari tárgykultúra, szemét termelés és a greenwashing ellen irányul. Együtt dolgozunk egy szebb, élhetőbb jövőért.
– Szerinted mi a valódi fenntarthatóság?
– Szerintem a ’valódi fenntarthatóság’ mindenkinek egyéni. Én jobban szeretem a tudatosság szót.
Akinek ez fontos, az annyit tesz meg, amennyit tud. Például a műanyag teljesen kikerülhetetlen a mai világban, de redukálni lehet a használatát. Visszatérve a konyhai hulladékra, nincs mindenkinek csomagolás mentes bolt vagy piac a környékén, kénytelen szupermarketben vásárolni. Vagy például én tömegközlekedek vagy sétálok, de sok ember csak kocsival tud eljutni munkába.
Az eszméletlen hús fogyasztást pedig lehet redukálni vagy teljesen kiiktatni az ember étrendjéből, mert az az egyik legkörnyezettrombolóbb ágazat. Csak erről nem szeretnek beszélni, mert sokakat érzékenyen érint, támadásnak veszik.
A nagy cégek nem fognak jelentősen változtatni a termékeiken, csak ráraknak egy ’újrahasznosított műanyagból készült’ feliratot és kész. Vagy rácímkézik a ruhákra, hogy ’sustainable’. Ez a ’greenwashing’.
Ezeket kell nagyon megkérdőjelezni, ha az ember tudatosan próbál élni és vásárolni.
– Hogy érzed, a helyeden vagy most? Boldog vagy?
Most szabadnak érzem magam. Szabadnak az alkotásban és izgalmas, új emberi kapcsolatok kialakításában.
Ez egy periódus az életemben, amiben azt hiszem, hogy a nehézségek és az apró sikerélmények teszik ezt élvezetessé. Minden nap izgatottan kelek fel, és szinte szaladok a műhelybe. Szerintem ez egyfajta boldogság.
Fotók: Manoconcept.Art
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
