„De én nem akarok lekvárt főzni!” – fakadt ki Kata, amikor arról beszélgettünk, hogy mi lenne az a vállalkozás, amit szívvel-lélekkel tudna építeni, és amiben a színessége, kreativitása is helyet kapna. Azon dilemmázott, hogy nagymamaként kezdhet-e ő új vállalkozásba, annak ellenére, hogy a társadalmi elvárások szerint neki már igazi nagymamaként kellene viselkednie.
Tornallyay Éva coach, üzleti mentor, világutazó írása.
Ültünk a tengerparton és beszélgettünk. Kata volt a soron. Neki már több vállalkozása is volt, és szeretett volna még valami olyat építeni, ami igazán róla szól, csak még nem voltak meg a részletek.
Hány ilyen történetet hallok a coaching üléseken!
Ezerféle írott és íratlan szabály, ami szerint élnünk kellene nőként az életünket. Hosszú listák arról, hogy mit szabad, mit nem – és kinek kell megfelelnünk.
Irtó nehéz szembemenni ezekkel az elvárásokkal. Főleg akkor, ha ez a közvetlen közelből, számunkra fontos emberektől, családtagoktól is megjelenik valamilyen formában.
Sokan azt tanultuk meg, hogy bizonyos életkor után már „nem illik” új dolgokba kezdeni. Hogy a változtatás luxus, vagy épp önzőség.
Pedig nem a korunk határozza meg, hogy van-e még bennünk lendület, kíváncsiság vagy vágy valami újra. Csak épp ritkán kapunk környezetünktől valódi bátorítást. Legtöbbször nekünk kell kimondani először: „Nem, nem főzök lekvárt, mert másra vágyom.”
És ez nem lázadás, nem önzés, hanem önazonosság.
Ahogy az is sokaknak szinte lehetetlen elképzelés, hogy elmenjenek jógázni. Vagy elutazzanak a barátnőikkel. És esetleg részt vegyenek egy olyan programon, ami csak róluk szól.
Pedig ahhoz, hogy másokról tudjanak gondoskodni, ahhoz saját magukat is rendben kell tartani – mentálisan is. Ahogy a repülőn is elmondják, először magadra kell feltenned az oxigénmaszkot, különben nem tudsz mást menteni.
De a hétköznapokban ez nagyon nem így működik.
A napi rutin és mások igényei folyamatosan közbeszólnak. Az önismeret, pihenés, az énidő – hosszú távon fontosabbak lennének, mégis háttérbe szorulnak.
Kata végül eljött velem és négy másik fantasztikus nővel Törökország déli részére, egy varázslatos kisvárosba, ahol egy héten át dolgoztunk személyes célokon, félelmeken, előítéleteken, bátorságon és új terveken.
Közben a hölgyek megismerkedtek a tengerrel – hajóról, vízfelszínen lebegve és búvárként is lemerültek. Néztünk naplementét egy ókori színház tetejéről, buliztunk török zenékre és élveztük a helyi konyha remekeit.
Ezek az élmények sok nőnek az első olyan alkalom, amikor valóban megállhat, és nem másokról, hanem magáról gondoskodik.
Egy biztonságos térben, ahol nem kell erősnek, megfelelésben élőnek vagy „hasznosnak” lennie.
Ha lenne egy heted csak magadra – mit tennél vele?
Tegyük fel, hogy kapsz egy hetet. Egy hetet, ami végre rólad szól. Nem a családról, nem a napi feladatokról. Rólad.
Nincsenek meetingek. Nincs főzés, nincs családi logisztika. Nem hív a főnök.
Nem kérdez a csapat. Nem nyomkodod reflexből a telefonod. Csak te és végre egy tér arra, hogy átgondold, mi jön ezután.
Mihez kezdenél vele?
Sokan ilyenkor rávágják: aludnék végre egy jót! Akkor végre kipihenném magam. Pedig a pihenés nem csak az alvást jelenti.
Néha azt jelenti, hogy kilépsz a megszokott környezetedből, elutazol egy inspiráló társasággal és lehetőséget adsz magadnak, hogy visszatalálj ahhoz, aki régen te voltál. Vagy ahhoz, akivé szeretnél válni a következő pár évben.
A tengerparti “Lassíts Bátran” program pont azért jött létre, mert a női vezetőknek és vállalkozóknak nem feltétlenül egy „napernyős semmittevésre” van szükségük, hanem arra, hogy valaki más tartsa a keretet, miközben ők újra kapcsolódhatnak önmagukhoz, egymáshoz és a jövőképükhöz.
Egy hét egy új környezetben és egy támogató csapatban, ahol nem a napi rutint kell életben tartani.
Hanem ahol új nézőpontok, mély beszélgetések, csendes felismerések és néha hangos nevetések között kicsit közelebb lehet kerülni ahhoz, ami igazán fontos.
Idén októberben újra lesz ilyen hét. Akik tavaly eljöttek, azóta is fordulópontként emlegetik.
Mert van, amikor nem mások mellé kell odaállni. Hanem végre magad mellé.
Kata pedig azóta elindította az új vállalkozását.
Én Tornallyay Éva, vállalkozó, coach, üzleti mentor, szervezetfejlesztő, világutazó és búvár vagyok. Én kísérlek az utadon. A program részleteit itt találod.
Kiemelt kép: Tornallyay Éva
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
