Auguszt Ibolya története olyan, mint egy romantikus film: van benne egy fiatal lány, aki elindul szerencsét próbálni, egy híres család, édes véletlenek, véres izgalmak, krémesekkel teli budai délutánok, szerelem és persze happy end. Csakhogy ebben a történetben a főhős nem hercegnő, hanem egy legendás budai cukrászdinasztia királynője lett, és a fél királyságot sem készen kapta, hanem munkával, kitartással és rengeteg alázattal dolgozott meg érte.
Helyes Gina írása.
A női gasztro cikksorozat a II. kerületi Margit-negyed és a Női Váltó közös együttműködésében jött létre.
Ibolya tizenhat évesen egyedül érkezett Erdélyből Budapestre. A János Kórház baleseti sebészetén dolgozott ápolóként, és munka előtt rendszeresen betért a Fény utcai Auguszt cukrászdába, amely generációk óta Buda egyik legismertebb cukrászdája.
Egy este a műszak végén a kórház ajtajában egyszer csak felbukkant a cukrászda mestere, Auguszt József, vérző, bekötözött ujjal.
– Amikor megláttam a kezét, csak annyit mondtam: Jézusom… akkor holnap nem lesz krémes – meséli Ibolya.
A balesetből végül szerelem lett, néhány évvel később József megkérte Ibolya kezét, ő pedig beházasodott az Auguszt-dinasztiába.
“Az Auguszt nem a munkám, az Auguszt az életem”
Az Auguszt családba bekerülni azonban nemcsak szerelmet jelentett, hanem egy teljesen új életformát is egy cukrászdinasztiában, ahol minden a sütemények, a vendégek és a családi név körül forog.
Ibolya évek alatt, lépésről lépésre tanulta meg a szakmát, ha kellett mosogatott, gépeket takarított. A legnehezebb időszak akkor következett, amikor férje egy műtét után hosszabb időre kiesett a munkából, ő pedig egyszerre maradt ott az üzlettel, a műhellyel és az alkalmazottakkal.
Olyan munkatársak között kellett bizonyítania, akik évtizedek óta a családdal dolgoztak. És ő bizonyított.
– Mindent meg kellett oldanom, mindent meg kellett tanulnom. Elvégeztem a cukrásziskolát is, ráadásul Auguszt névvel, ami nem kis feltűnést keltett. Harminc év telt el azóta. Ma már sok vendég és kolléga azt mondja: Augusztabb vagyok, mint az Auguszték.
Harminc év alatt Ibolya nemcsak megtanulta a szakmát, hanem a cukrászda lelke lett. Miközben a klasszikus sütemények és a családi hagyományok változatlanul megmaradtak, fokozatosan saját karakterét és ötleteit is hozzáadta a 150 éves örökséghez. Az emeleti kávézó, a kerthelyiség vagy a villásreggelik visszahozása mind az ő nevéhez kötődik, ma pedig a pult kínálatának jelentős részét az általa megálmodott sütemények adják.
– Tulajdonképpen együtt nőttem fel az Auguszttal. Az évek alatt ez már nemcsak a munkám lett, hanem az életem is. Nagyon sokat köszönhetek a dolgozóinknak, mert igazából ők tanítottak meg rengeteg mindenre.
A férjem is elismeri, hogy ami ma az Auguszt, az nélkülem nem lenne, és az Auguszt családban ez a legnagyobb bók.
Régi receptek – új történetek
Az Auguszt cukrászda 150 éves történetében a hagyomány sosem volt kérdés, a krémes, a dobostorta vagy az Eszterházy generációk óta ugyanúgy készül. Ibolya azonban mindig kereste, hogy hogyan lehet új ízekkel továbbírni ezt az örökséget.
– A tradíció önmagában kevés. Életben kell tartani, de újra és újra hozzá kell tenni valamit – mondja. Inspirálják az utazások, az új alapanyagok és sokszor a véletlenek is.
A Vendetta sütemény például egy elrontott szállítmányból született, amikor hagyományos narancs helyett száz kiló vérnarancs érkezett a cukrászdába. A leleményes üzletasszony és cukrász azonban nem esett kétségbe: a használhatatlannak tűnő alapanyagból végül egy fehércsokoládés-mákpiskótás vérnarancsos különlegességet alkotott, a nevével pedig a szállítónak üzent.
Az Áfiumot egy vendég ihlette, aki csoki mousse helyett mák mousse-ra vágyott. Az Ybl szelet pedig Ybl Miklós 200. születési évfordulójára született.
– Nálunk minden süteménynek története van, és nincs az a kérés, amit ne váltanánk valóra. Készítettünk már süteményeket nagykövetségi eseményekre, divatmárkák megnyitóira, parfümbemutatókra is, és minden alkalommal azt keresem, hogyan lehet valami személyeset és egyedit alkotni.
Az ötödik generáció
Ibolya számára az Auguszt ma már jóval többet jelent egy cukrászdánál. Sokkal inkább embereket, közösséget és folytonosságot.
– A siker számomra nem az, hogy dübörög a bolt. A siker az, hogy minden nap ki tudunk nyitni, hogy tisztaság van, hogy van olyan munkatárs aki nyugdíj után is itt maradt, hogy szeretjük a vendégeket és a vendégek is minket – meséli büszkén.
A cukrászda életében ma már az ötödik generáció is jelen van. Két lánya a családi vállalkozásban dolgozik tovább, egyikük élelmiszermérnöknek tanul, másikuk a gazdasági oldalért felel majd, fia pedig filmesként segíti az Auguszt vizuális világát és arculatát.
Ibolya szerint azonban a legfontosabb örökség nem egy recept vagy egy sütemény, hanem az a kitartás és alázat, amely generációk óta változatlan, valamint a kedvesség a vendégek felé. Mert ahogyan Ibolya vallja:
“Mosoly nélkül nincs Auguszt!”
Fotók: Kovács Eszter
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
