A naplemente illatát is üvegbe zárná

Létezik olyan illat, amellyel győztesek lehetünk egy randin vagy egy fontos üzleti tárgyaláson? Miért rajonganak Libanonban a rózsáért és miért gyűlölik azt Iránban? Milyen a naplemente illata és mit csinál pontosan egy profi illatkreátor? Ezeket a kérdéseket segített megválaszolni nekünk az első magyar parfümőrnő, a Párizsban élő édesanya, Minya Viktória, aki arról is mesélt, hogyan dolgozik home office-ban és mit változtatott a munkáján a járvány. 

Amikor felvettem a kapcsolatot a Párizsban élő Minya Viktóriával, ezer kérdés cikázott a fejemben, elvégre az illatok világa titokzatos és megfoghatatlan. Sokan csak ábrándoznak arról, hogy követik az álmaikat, de ő meg is valósította őket: az éveken át tartó tanulás meghozta gyümölcsét, és az első magyar női parfümőr díjnyertes illatával, a Hedonisttal az egész világot meghódította. Ma pedig már nem csupán hazánkban, hanem Sanghajtól Los Angelesig kínálják a luxus parfümüzletek az általa tervezett kreációkat.

Vándorcirkusz helyett parfümház

– Kisgyermekkorom óta rajongok a művészetekért, így talán nem meglepő, hogy igyekeztem minél többet belekóstolni az évek során, énekeltem és színészkedtem is. Azt hiszem, egy időben a szüleim már a kétségbeesés szélén táncoltak, mert azt hitték, hogy végül egy vándorcirkuszban találom meg a számításaimat, de aztán kötöttünk egy megállapodást: a diploma megszerzése után azt csinálok majd, amit akarok. Így is lett. Sokáig csak körvonalakban láttam magam előtt a jövőt, de abban biztos voltam, hogy valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami megadja számomra a teljességet és boldoggá tesz. Az utolsó egyetemi évem Franciaországban, Grasseban ért, mely nem csupán festői szépségéről híres, hanem a modern parfümgyártás bölcsőjének is számít. Nem csoda, hogy hamar elrabolta a szívemet a szakma, és többé nem volt kérdés számomra, hogy parfümőr leszek.

A sikernek nincsen neme

A döntés persze csupán egy dolog, de Minya Viktória nem adta fel az álmai eléréséért vívott harcot, pedig az út során néha ő is elbizonytalanodott, hogy érdemes-e tovább küzdenie. Ráadásul nem mondhatjuk, hogy könnyű dolga volt, mivel egy férfiak uralta szakmában nőként, ugyanakkor külföldiként kellett megállnia a helyét. Mégis szerényen jegyzi meg, hogy számára az az igazi siker, hogy már évek óta azt csinálhatja, amit igazán szeret és amiből meg tud élni. Pedig nem mindig volt ez így…

– Mielőtt beindult a parfümőr pályafutásom, egy rövid időre belekóstoltam a HR szakmába, ami finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet – mesélte mosolyogva Viktória, aki így teljes lelki békével vághatott bele álmai megvalósításába. – A karrierem ott kezdődött, amikor az iskola elvégzése után egy amerikai ékszerész felkért, hogy készítsek számára egy valóban egyedi illatkompozíciót, a közös munkát pedig siker koronázta és utána sorra jöttek a megrendelések. Idővel persze a magam útját akartam járni, az én elképzeléseim szerint, ezért megalapítottam a saját márkámat. Nem volt könnyű magyarként és nőként érvényesülni egy idegen országban, egy férfiak dominálta szakmában, de végig tudtam és hittem benne, hogy a sikernek nincs neme.

A “boszorkánykonyha”.

Ezer próba kudarcát csak a szenvedély gyűri le

Nagyon kíváncsivá tett, hogy létezik-e valamiféle különleges képesség, ami szükséges ahhoz, hogy valakiből világhírű parfümőr váljon, de Viktória szerint itt is a gyakorlat teszi a mestert.

– Azt gondolom, hogy bárkiből lehet parfümőr, akiben megbújik az illatok iránti szenvedély és hajlandó időt, energiát befektetni abba, hogy a munkája gyümölcsét learathassa. Ez a mesterség ugyanis olyan, akár egy jó bor: érnie kell. Persze az iskolában még csak legyintettünk, amikor azt mondták nekünk, hogy 10 év kell ahhoz, hogy a megszerzett tudás igazán a részünkké váljon – ma már elismerem, hogy igazuk volt. Tudni kell megbirkózni a kudarccal is, mert olykor ezer illatpróbát is csinálni kell ahhoz, hogy megalkossuk a tökéletes parfümöt. Ilyenkor újra és újra fel kell állni és nekigyürkőzni a feladatnak. Ezt pedig csak úgy lehet csinálni, ha az ember elég elhivatott. Természetesen fizikai akadálya is van annak, hogy parfümőr lehessen valakiből, de azt gondolom, hogy egy átlagos szaglással, megfelelő belső motivációval és sok gyakorlással ezek is áthidalhatóak. Az orrunk olyan, akár egy izom: ha edzzük, akkor fejlődik.

Barackfétistől a gyűlölt tárkonyig

Az érzékszerveink különleges szerepet töltenek be az életünkben, de nem csupán a mindennapok során vannak nagy segítségünkre, hanem általuk emlékeket is megőrizhetünk. Az ízek segítségével visszarepülhetünk megkóstolni a nagymama aranyló húslevesét, a rádióban felcsendülő dallamok pedig egy régi csók ízét idézhetik fel. Így működik ez az illatoknál is…

– Az aromák azért tudnak olyan nagy hatást gyakorolni ránk, mert általuk újraélhetjük az emlékeinket.

Számomra különleges helyet foglal el az illatpalettán a barack. Ilyenkor képzeletben visszatérek a gyermekkoromba és újra látom magam előtt a közös befőzéseket és szinte érzem a ragacsos baracklekvár illatát. A tárkony illóolaj viszont tiltólistás nálam.

Annyira szenvedélyesen gyűlölöm, hogy képtelen vagyok dolgozni vele, be sem engedem az alkotóműhelyembe!

Kétélű „fegyver”

Nem túlzás kijelenteni, hogy nemcsak azért viselünk parfümöt, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, hanem azért is, hogy másokat lenyűgözzünk egy izgalmas randin vagy akár a tárgyalóasztal mellett. A kérdés tehát a levegőben lebegett: lehet-e „fegyverként” tekinteni az illatokra?

– Valóban van egy különleges varázsa az illatoknak, de fegyverként nehéz lenne rájuk tekinteni. Ahhoz ugyanis pontosan ismerni kellene a másik személy múltját: tudni kellene, hogy milyen élményei társulnak egy-egy illathoz. Ráadásul minden ember más és más, így olyan illat sem létezik, amelyet mindenki egyszerre tudna szeretni vagy gyűlölni. A legtöbbünkre például nyugtatólag hat a levendulák illata, de képzeljük el, hogy milyen érzéseket váltani ki valakiből, aki például gyerekként rossz kapcsolatot ápolt egy hozzá közel álló személlyel, aki levendula aromájú kölnit viselt?

A kultúránk az orrunkra is hat

A kultúránk nemcsak a szokásainkat határozza meg, hanem még azt is, hogy milyen illatokat kedvelünk, ezért Minya Viktóriának nincs könnyű dolga, amikor parfümöt kell kreálnia a világ eltérő szegleteibe.

– Nincs olyan illat, mely az egész világot meghódíthatja, mert minden országra nagy hatást gyakorol az adott hely kultúrája.

Amikor azt mondom, hogy rózsaillat, akkor eszünkbe jut az a kellemes érzés, hogy odahajolunk a bokorhoz és megszimatoljuk a szirmokat. A Közel-Keleten, mint Libanonban is, nagyon szeretik ezt a virágot és a felhasználása is igazán széles körű: fagyiba, limonádéba teszik és ételízesítőként is használják, így a „dolce vita”, vagyis az „édes élet” érzést társítják hozzá. Iránban viszont a temetések gyakori kelléke a rózsaolaj, így mondani sem kell, hogy ott teljesen mást jelent ez az illat az ott élők számára.

Vagy élhetnék egy helyi példával is: itt, Franciaországban nagyon kevés ember gondol már örömmel a szegfűszegre, annak ellenére, hogy milyen hasznos növény. Az ok egyszerű: évtizedek óta ugyanis – a fájdalomcsillapító hatása miatt – a francia fogászatok jellegzetes illata ez. Ritkán tölt el minket határtalan örömmel a fogorovosi rendelők emléke…

Magyaroknak, magyarokért

Bár jelenleg Párizsban van a székhelye, Minya Viktória igazán büszke a magyar gyökereire és érdekes kulisszatitkot osztott meg az Eau de Hongrie, vagyis a tokaji esszenciával gazdagított világhírű parfümjével kapcsolatban.  

– Amikor iskolába jártam, akkor az egyik parfümtörténeti órán egy izgalmas történetet meséltek a „Magyar Királyné Vizéről”: A legenda szerint ugyanis Erzsébet magyar királynőnek (1305–1380) alkották meg a világ első alkoholtartalmú parfümjét, ami aztán egész Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendett. A történet azonnal befészkelte magát a fejembe és kialakult bennem egyfajta küldetéstudat, hogy újragondolva megalkossam azt az illatot, mely minket, magyarokat egyszer már híressé tett a nagyvilágban.

Évek múlva egyik nap beszélgettem édesanyámmal, aki mesélt nekem a tokaji esszenciáról, melynek bizonyítottan gyógyító hatása is van, a népszerű aromáját pedig senkinek nem kell bemutatnom. Lehet mondani, hogy tisztességesen felkészültem a feladatra, egy rakás tokaji aszút kaptam, melyeket – „sajnos” – mind végig kellett próbálni. Nagyon jó hangulatban telt a kísérletezés!” – mondta nevetve Minya Viktória.

Megihlette a tokaji is.

Egy parfümőr napirendje

Apropó, kísérletezés! Bevallom őszintén, hogy már alig vártam, hogy megkérdezhessem: hogy néz ki egy parfümőr napja, mert azon túl, hogy szuper illatokat kreál, valahogy mégsem láttam magam előtt a nagy egészet.

– Talán szerencsém van, mert a járvány előtt sem volt teljesen idegen számomra a távmunka, mert a lakásunk egy részében található a kreatív műhelyünk, ahol reggel a kollégám érkezése után átbeszéljük a napi teendőket a gyártástól a rendelések összeállításáig. Utána pedig dolgozunk az új illatok megalkotásán, melyeket a nap végén közösen tesztelünk le. Persze sokszor kell új partnerekkel, beszállítókkal, ügyfelekkel is találkozni, szóval nem teljesen egy házfedél alatt zajlik a munka. Nagyon szeretek tanítani is. Nemrég voltam Nigériában, ha pedig nem szólt volna közbe a koronavírus, akkor most pont Dél-Afrikában adtam volna órákat. Persze nem csak én utazom, sokszor jönnek hozzám is tanítványok egyéni tanfolyamokra.

Végtelen lehetőségek

Mint minden kreatív munkában, itt is szükség van a múzsa csókjára. Az ihlet forrása viszont folyamatosan változik és elég széles skálán mozog.

– Az új illatok születését az érzéseim és a művészetek inspirálják. Sokszor elég egy festmény, egy mondat, amit olvasok, vagy egy dalfoszlány is – ezekből táplálkozom. A lényeg az impulzus, amire rá tudok hangolódni, az életérzés. Miért ne képzelhetnénk el a naplemente illatát? Csupán egy másik érzékszervünk szempontjából kell megfogni a dolgokat. Utána kezdődhet a parfümkészítés, ami természetesen nem egyszerű. Napi szinten 500 nyersanyaggal dolgozom, de körülbelül 5 000-et tartanak számon az egész világon. Nem meglepő, ha azt mondom, hogy ebből végtelen lehetőség áll a rendelkezésünkre a jobbnál jobb illatok megalkotásához. Mi pedig ezen dolgozunk, mert ez a szenvedélyünk.

Fotók: Minya Viktória Facebook oldala. 

Vélemény, hozzászólás?