A menedzsment 10 tagja közül 8 nő a Művészetek Völgyében, az ország egyik legsikeresebb összművészeti fesztiválján. A 32. alkalommal megszervezett esemény július 21-én indult a résztvevők számára, de a szervezőknek már hónapok óta tart a hajtás. Miként lehet ezt bírni nőként, hogyan sikerül kézben tartani megannyi szálat, és hogyan születik meg ez a kéthetes csoda a női minőség által masszívan megtámogatva? A tulajdonost, a programigazgatót és a marketingvezetőt kérdeztük a Völgy prima materiája után kutatva.
A zeneiparban meglehetősen ritka, hogy egy menedzseri team 80%-a nő legyen, a Művészetek Völgye azonban hosszú évek óta remekül működik a többségében női vezetéssel. Ám nem is a nemek arányán, sokkal inkább az odaadáson és a harmonikus csapatmunkán múlik a siker. Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgató és tulajdonos, Nagy Adrienn programigazgató és Tóth Tünde marketingvezető, önkéntes koordinátor engedett betekintést a kulisszák mögé.
Natália 2011-től a Völgy csapatának oszlopos tagja, és általában női kollégákat választott maga mellé. Ez nem feltétlenül volt tudatos, egyszerűen szívesebben dolgozott az adott kollégákkal, akik történetesen nők voltak. Abban is van valami szerinte, hogy bizonyos tanulmányok szerint a férfi vezetők inkább férfi munkatársak kiválasztása felé hajlanak, a nők pedig a nők irányába.
Tünde a Völgy előtt sokkal komfortosabban mozgott férfi kollégák közt, de itt megtalálta azt a női közeget, ahol bár nagyon különböző személyiségek vannak, mégis egy finom szimbiózisban tudnak dolgozni.
– Mindeközben a hasonlóságaink sora úgy kapcsol bennünket össze, hogy nem okoz köztünk konfliktust – mondja.
Sikerük titka elsősorban nem az, hogy milyen neműek, a köztük lévő együttműködés és harmónia kohéziós ereje a meghatározó.
– Emberek vannak ebben a történetben. Az a fontos, hogy itt egy szívvel dolgozunk együtt, és ez összeköti a csapatot. Ugyanaz a lelkesedésünk, ugyanaz a munkamorálunk, ugyanaz a túlpörgési szintünk. A siker egy része azon múlik, hogy nem női menedzsment van, hanem menedzsment – veti közbe Natália.
Persze az, hogy a Völgy vezetésében női dominancia van, egyáltalán nem megszokott a szakmában. Adrienn 20 éve dolgozik a zeneiparban, korábban a Quimby menedzsere és több fővárosi klub programigazgatója volt, és immáron két éve a Művészetek Völgyében látja el ezt a feladatot. Általános tapasztalata, hogy sokkal nagyobb arányban vannak jelen férfiak a szakmában, bár az is jól látható, hogy az elmúlt 5-10 évben szépen felgyűltek a női szereplők is, főleg a menedzseri szférában.
Úgy látja, egyre inkább elismerik a női minőség fontosságát, az empátia, a rendszerben gondolkodás, az összetettebb dolgok megoldása mind pozitív skillekként jelennek meg.
Ezáltal a nők olyan frontokon is kiteljesedhetnek, ahol eddig kevésbé, és az áttörhetetlen üvegplafonon is egyre inkább át-átnyúlnak már, ami biztató jövőképet fest. A fesztiválszervezésben, ahol a kreativitás szárnyát senkinek nem lehet érdeke visszavágni, különösen fontos jelenség ez.
– A tízből két férfi dolgozik velünk együtt, és ez a 20% részvétel kell is – teszi hozzá gyorsan Natália, és ebben nagy az egyetértés. Fontos a férfi és a női képviselet mind a fizikai munkavégzésnél, mind a meglátások összecsiszolásában. Azzal egyiküknek sem volt különösebb problémája még, hogy nőként ne vették volna őket komolyan, Tünde summázta ezt kiválóan:
– Nem éreztem soha, hogy nem érek fel egy férfivel, ha tárgyalni kell, hiszen a megfelelő színvonalon tudom képviselni a szakmámat. Innentől kezdve eltörpül az, hogy nő vagyok-e vagy férfi. Látják, hogy megvan az x éves tapasztalatunk, hogy jó csapat vagyunk és értünk ahhoz, amit csinálunk, ennyi kell.
Adrienn abban fogta meg a lényeget, hogy ki tudja domborítani a női készségeit, és tud velük bánni. Érti ez alatt az összeszedettséget, a szerteágazó figyelmet, multifunkcionalitást, gyorsaságot, amelyek különösen jellemző a nőkre, és a tapasztalat az, hogy projektmenedzseri szinten sokszor hatékonyabb egy nő a férfiaknál.
Natáliának volt már minimális szakmai hátránya abból, hogy nő, de szerinte nagyban segít, ha a nő a női oldalát hangsúlyozza, és nem próbál a fiúbbnál is fiúbb lenni.
– Ma már egyre nagyobb figyelmet kap ez a téma a szakmában, vannak különböző klubok, ahol mehet erről az eszmecsere és tudatosságot, pozitív légkört alakítanak ki, amire építhetünk.
Gondoljatok csak a Női Váltó Vállalkozói Klubra, aki eltöltött már velünk egy szakmai napot, az tudja, mennyit tud lendíteni a vállalkozáson és a lelkesedésen egy-egy ilyen esemény.
– Ráadásul a férfiak is fejlődnek ebben a tekintetben, vannak olyan pasiknak szánt fórumok, ahol ez a kérdéskör önmagában is meg tud jelenni. Ebben én egy nagyon markáns fejlődést látok az elmúlt időszakban a pályakezdésemhez viszonyítva – osztja meg Tünde.
A férfi-női egyensúly kivesézése után nem engedtük el a “túlpörgés” csontját. Látszik a Völgyön, hogy ez a projekt egyben van, de ehhez az kell, hogy egyszerre szívből és életvitelszerűen álljanak mögötte a menedzserek. Vajon ki lehet ezt bírni kiégés nélkül?
Nem könnyű összeegyeztetni a hétköznapokkal, de sokkal egyszerűbb, mint mondjuk egy klubéletet, Adrienn ezt tapasztalatból mondta el.
– Hogy a zeneiparban ki milyen szerepet tölt be, az korfüggő is. A 20-as éveim végétől klubokban dolgoztam programigazgatóként, az tényleg 0-24-es műszak még hétvégén is. Ezt egy darabig lehet bírni, de én nem nagyon látok olyat, hogy valaki 40 évesen még lebonyolítóként dolgozik a klubokban. A zenekari menedzseri oldal is ilyesmi, ott is nagyon nehéz határokat húzni.
Egy fesztiválszervezés annyiból szerencsésebb, hogy a fesztiválra szabaddá kell tenned magad teljesen, de az év 10 hónapjában egy elfogadható, tervezhető életet lehet élni.
Natália is azt látja, hogy a nők egy idő után kikopnak a szakmából, az éjszakázás és a színpadépítés megterhelő, és bár a pálya kezdetén jellemzően előfordulnak nők is e területen, a ranglétrán kevesen jutnak végig, leginkább az marad benne, aki szívből vállalja ezt az életvitelt.
Tünde eleve úgy került a Völgybe, hogy az előző szakmájában kiégett, majd az itt tapasztalt más világ és munkamorál segített kitörnie a mókuskerékből. Azóta nyáron, a pörgős időszak mellett lecsendesítő, a téli, nyugis időszakban pedig felpörgető tevékenységeket folytat, így van meg számára a balansz, és bár elfárad a fesztivál végére, nem üt be nála a burnout.
A személyiségük visszaköszön a fesztiválban, amit a közönség megérez és lát. A fellépőket egyszerre szakmai szempontok és intuíció alapján választják ki és az, hogy néha megérzéssel választják ki a programot, teszi egyedülálló kinccsé a Művészetek Völgyét. Ez pedig, ahogy megbeszéltük, tipikusan női skill.
Ráadásul minden területen bele kell tenni a saját maguk értékrendjét Tünde szerint, mert amellett, hogy néhány adott stílus és az általános ízlés meghatározó a fesztiválon, a szórakoztatáson kívül más misszió is adott. Törekedni kell rá, hogy a jövő generációja is megjelenjen a Völgyben fellépőként és közönségként egyaránt, hogy a fesztivál ne öregedjen el, emellett az idősebb korosztály megismerhesse az új hullámokat.
– Feladatunk még, hogy a jövő generációját az udvarokba invitáljuk a számukra érdekes programokra, majd beüljenek például hűsölni egy templomba egy komolyzenei produkcióra. Jó eséllyel a mai punkokból lesznek a legnagyobb színházkedvelők 40 év múlva, és nekünk ezt is menedzselni kell.
Tehát már 32. alkalommal ezek az alig látható összetartó szálak futnak ki a Művészetek Völgye utcáira Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden, ahol Adri szerint egy párhuzamos valóság születik meg, és ha jellemzően megjelenhetne a világ minden pontján, akkor csak boldog emberek lennének. Tünde szuperlatívuszaiból két szó összegzi a helyi hangulatot: a szabadság és a szerelem.
Fotó: Fekete Tibor Kristóf
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
