„Ma volt a nagylányom, Hanka első napja az iskolában. Szépen felöltözött, én megcsináltam a haját. Elkísértem, és nagyon büszke voltam rá. Ilyenre vágytam volna én is, hogy az édesanyukám elkísérjen az első napomon az iskolába. De nem tette. Igazából én vittem el a húgomat és az öcsémet az oviba, aztán bementem az iskolába. Így volt ez” – emlékszik Jeanna, aki 12 éves korától állami gondozottként nőtt fel. Őt és többszáz egykori állami gondozottat kísér felnőtt életében a Tűzcsiholók Egyesület.
– Amikor 9 éves voltam, meghalt az édesanyukám, apám próbált minket nevelni, de nem sikerült neki. 12 éves voltam, amikor mi négyen tesók bekerültünk lakásotthonba.
Többször meg akartunk szökni, vissza abba az életbe, amit ismertünk. De mindig utánunk jöttek és visszavittek.
Aztán megszerettem a nevelőket, láttam, hogy jó emberek, jót akarnak. Azt mindig mondták, hogy azt az űrt, azt a szeretethiányt, amit érzünk, ők sosem fogják tudni pótolni. Ez így is volt.
Bennem mindig ott volt, hogy milyen lehet az az anyai szeretet, ölelés, amit az ilyen gyerekek, mint én, nem kapnak meg.
– Jeannát 13 évesen ismertem meg, nagyszájú, vicces lány volt, szomorú barna szemekkel – veszi át a szót Apáthy Judit, a Tűzcsiholó Egyesület alapítója és munkatársa. – Akkoriban egy alapítvánnyal táborokat, programokat szerveztünk állami gondozott gyermekeknek. Egy ilyen táborba jött el Jeanna, aki, mint kiderült csak azért fejezte be a lakásotthonból való szökdösést, hogy a programjainkon részt vehessen. Utána rendszeresen találkoztunk ezeken az eseményeken, de olyan is volt, hogy meghívtam magamhoz pár napra Budapestre.
– Az tetszett, hogy ők mennyire tudnak szeretni és elfogadni minket. Ez a találkozó később sorsfordítónak bizonyult az életemben – mondta Jeanna.
– Aztán Jeanna 17 évesen megismerkedett egy fiúval, akitől hamarosan gyermeket várt – veszi át a szót Judit. – Összeházasodtak, kiköltözött és megkezdődött a nagybetűs élet. Nehéz volt végignézni ezt a folyamatot.
Az állami gondozott lányoknál gyakran láttam ezt. Megérkezik a nagy szerelem, a remény, hogy vele minden más lesz, a fiú örökké szeretni fog, szép házuk, családjuk lesz és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Ehhez képest megszakadnak a tanulmányok és gyorsan megérkezik az első gyermek, akit hamarosan még egy követ. Jeannának 20 éves korára már három gyereke volt. De a tündérmese elmaradt. – emeli ki Judit.
Jeanna „felnőtt” életében is kapcsolatban maradt Judittal. Gyorsan kiderül, hogy az álom a boldog családról, illúzió volt csupán.
– Beszéltem Juditnak az otthoni gondokról, hogy a férjem drogozott és bántott minket. Juditék mondták, hogy segítenek, de nem mertem kilépni ebből a helyzetből.
Aztán egyre rosszabb lett minden. A férjem az összes pénzünket kábítószerre költötte, hallucinációi voltak, és én féltem, féltettem a gyerekeket is. Már arra gondoltam, hogy jobb lenne nekik az, ha gyermekotthonba kerülnének.
Pedig ez volt az, amit egyáltalán nem akartam, mert akármilyen jó is egy gyermekotthon, azt az anyai és apai szeretet, amire egy gyerek legbelül vágyik, nem tudják megadni.
Én tudtam, hogy ez milyen, és én nem akartam, hogy ők úgy nőjenek fel, hogy nem ismerik az anyai ölelést. – avat be Jeanna.
– Ebben a helyzetben történt, hogy a férjem börtönbe került és én ott maradtam a három kicsi gyerekkel, akik akkor 3, 2, és 1 évesek voltak. Teljesen egyedül voltam, féltem, hogyha velem valami történik, akkor mi lesz velük. – idézi fel a fiatal anya az egyik legnehezebb időszakot az életében.
– A Tűzcsiholó Egyesülettel minden karácsonykor meglátogatjuk az összes családot, akikkel kapcsolatban vagyunk. A gyerekeknek játékot viszünk, a családnak élelmiszer csomagot és egy nagy ölelést. Ebben az évben Jeannához is elmentünk. Borzasztó körülmények között éltek. Egy szobában voltak, amit kályha fűtött. Egy szál égő lógott a plafonról, és a lakás többi részében nem voltak ajtók.
– Le kellett szedjem őket, nem volt tüzifánk. Judit azt mondta nekem, hogy gondoljam jól át, hogy tényleg változtatni akarok-e.
Ők, a Tűzcsiholó Egyesülettel segítettek abban, hogy el tudjak jönni Kecskemétre anyaotthonba. Itt egy évet töltöttem, ahol meg tudtam erősödni. Ezután kiköltöztünk, és azóta is itt élünk Kecskeméten, a három gyereket egyedül nevelem. Ennek már 8 éve, az egyesület azóta is támogat. De
ez sosem sikerült volna, ha Judit nincs mellettem, aki feltétel nélkül szeretett, elfogadott és hitt bennem. – mondja Jeanna.
– Azt szoktam mondani, hogy az állami gondozott gyermekek sem akarnak mást, mint egy átlag ember. Szeretetet, elfogadást, törődést. Valakit, aki hisz bennük. Büszke vagyok Jeannára, ahogy él, ahogy neveli a gyerekeit, és küzd értük, mint egy anyatigris. Sokan példát vehetnének róla. Hálás vagyok, hogy ismerhetem. – mosolyodik el Judit.
A Tűzcsiholó Egyesület adomány gyűjtő kampányának bevételéből idén karácsonykor is meglátogatja azt a 110 családot, akikkel kapcsolatban vannak. Ki tudja, talán ennek hatására is jobb irányt vesz egy család élete?
Egy élelmiszercsomag ára 20.000 Ft. Ha szeretnéd támogatni a munkájukat, támogasd őket az adománygyűjtő oldalon! Ha 1,5 millió forintot sikerül összegyűjteni, azt egy támogatásnak köszönhetően megduplázzák!
Kiemelt kép, fotók: Tűzcsiholó Egyesület
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
