„Az aktus ugyan kissé gépiesnek érződött – de ami a következő percben történt, az maga volt a néma összeomlás. Az elképesztő megalázás ténye csak utólag tudatosult Éviben, abban a percben normálisnak tűnt.” Megtörtént eseteken alapuló élettörténet, (nem csak pár)kapcsolati vészjelek, elképesztő párbeszédek sorozata. A szerző reménye, hogy a fiatal olvasók számára megspórol némi jövőbeli fájdalmat, az idősebbek pedig nem érzik hibásnak magukat korábbi rossz döntéseik miatt…
Sz.S.V. írása.
Zolival másfél éve voltak együtt. Nem a kémia tartotta össze a kapcsolatukat, és nem is kimondottan a klasszikus szerelem. Sokkal inkább valami megmagyarázhatatlan mentális kapcsolódás és teljes összhang.
Rengeteg közös témájuk volt. Ugyanabban a sajátos, kissé spirituális frekvencián rezonáltak egymásra. Működött köztük a telepátia, és mikor együtt voltak, valahogy minden sikerült, minden jól ment.
Megbeszélték az álmaikat, de olyan is előfordult, hogy ugyanazt álmodták.
Évi sosem kezdeményezett együttlétet. Tökéletesen megvolt nélküle, de sosem ellenkezett, ha Zolinak kedve volt hozzá. Teljes mértékig kielégítette a lelki „együtt rezgés”, a közös témázás, és a sok nevetés. Ettől függetlenül természetesen szexeltek, ami mindig fergetegesre sikeredett.
Másfél év után kissé csillapodtak a kedélyek ezen a téren, de minden más klappolt, legalábbis Évi nem vett észre semmi különöset.
Igaz, épp diplomamunkáján dolgozott, ami lekötötte a figyelmét. Egy vidéki városról írta záródolgozatát, így megbeszélték, hogy ott, a városban töltenek egy hétvégét.
Lefoglalták a szállást, és péntek délután felültek a vonatra.
Szombaton egész nap várost néztek. Az idő jó hangulatban telt el. Élvezték a közös hétvége randizós hangulatát, Évi útközben néha jegyzetelt és benézett a helyi turisztikai irodába is, információk reményében a dolgozatához.
Estére tévézést terveztek, mert Zoli kedvenc együttesének koncertjét élőben közvetítették.
Nyolc órakor már az ágyban várták a közvetítést, közben elrágcsáltak néhány csomag mogyorót és ropit. Zolinak kedve támadt a napot egy szeretkezéssel megkoronázni. Évi nem állt ellen, és ezúttal sem bánta meg.
Az aktus ugyan kissé gépiesnek érződött – de ami a következő percben történt, az maga volt a néma összeomlás.
A ritmusos mozgás közben Zoli fél füllel meghallotta kedvenc együttesének első ütemét, és abban a pillanatban egyszerűen kiugrott Évi testéből, a hátára gördült, és mint aki jól végezte dolgát, vigyorogva ugrott a távirányítóhoz, hogy felhangosítsa a zenét, és a képernyőre tapadt.
Évi először fel sem fogta, mi történik. Néhány másodpercig várt, de nem történt semmi, úgyhogy vontatottan felült, és felhúzta a ruháját.
Az elképesztő megalázás ténye csak utólag tudatosult Éviben, abban a percben normálisnak tűnt.
Csak üldögélt ott, ürességet érzett a mellkasában, és kesernyés ízt a szájában. Haza vágyott. Kisétált a mosdóba és rendbe tette magát, aztán még húsz percig maga elé meredve üldögélt a kád szélén.
„Annyira várta ezt a műsort. Érthető. Nem történt semmi különös.”
A szégyen lassan kúszott a lelkébe.
A felismerés, a düh és a megbocsájtás pedig csak évekkel később.
kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
