55 évesen az egyetemen: Pap Hajni útja a masszázstól a coachingig – és tovább

Gyógy- és sportmasszőr, coach, a tudatos szépségápolás képviselője – Pap Hajni nem különálló szakmákat lát mindezekben, hanem egyetlen közös célt: az ember támogatását. Hiszi, hogy nincs két egyforma történet, így két egyforma megoldás sem. Éppen ezért mindig arra törekedett, hogy folyamatosan tanuljon, fejlődjön, és egyre több eszközzel tudjon személyre szabott segítséget nyújtani azoknak, akik bizalommal fordulnak hozzá. Nem ijedt meg attól sem, hogy a Covid alatt újraálmodja a vállalkozását, vagy épp 55 évesen egyetemre jelentkezzen – a felnőtteknek pedig receptre írná fel az évi egy óvodai látogatást.

– Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom a pályám alakulását, azt mondanám: nem változtam meg, csak az évek során egyre több tudást és eszközt szereztem ahhoz, hogy még hatékonyabban tudjak segíten, mondja.

Steszkó Zsanett írása.

Generációk bizalma egyetlen szalonban

Hajni korábban dolgozott kertészetben, virágüzletekben, vendéglátó technikusként a közétkeztetésben, majd vidékfejlesztési agrármérnökként is. Ma már úgy látja, hogy mindegyik munka ugyanarra tanította:

értéket teremteni, felelősséget vállalni és odafigyelni az emberekre. A fordulópontot a svédmasszázs és az erre ráépülő képzések, majd a gyógy- és sportmasszázs jelentették.

– Ekkor éreztem először azt, hogy nem egyszerűen egy szakmát találtam, hanem egy olyan hivatást, amelyben valóban önmagam lehetek. Egyre jobban érdekelt az emberi test működése és annak összefüggései. De számomra a masszázs soha nem csupán egy kezelés. Sokkal inkább egy bizalmi kapcsolat, ahol a vendégek nemcsak testi panaszaikat osztják meg velem, hanem gyakran életük fontos pillanatait, örömeiket és nehézségeiket is.

Nem a tünetet látom, hanem azt a személyt, aki segítséget kér, és aki a saját történetével érkezik hozzám.

Minél többet tanult, annál inkább megértette, hogy az emberi testet, a lelket és az élethelyzeteket nem lehet külön-külön szemlélni.

A masszázstechnikák mellett megismerte a fascia szemléletét, a nyirokterápiát, a reflexológiát, a kranioszakrális kezelést is. Később a Klimaximalista képzésén a menopauza témájában is tovább mélyítette tudását. Vendégköre évek alatt kiépített bizalmát mi sem mutatja jobban, minthogy három-négy generáció is megfordul nála ugyanazon családon belül „a pocaklakó babától a 85 évesig”.

A Covid-19 járvány vállalkozóként az egyik legnagyobb kihívást jelentette Hajni életében.

A hatósági korlátozások miatt a szalonját két alkalommal is be kellett zárnia, és hosszú időre bizonytalanná vált a mindennapi munkája. Akkor még nem tudta, hogy ez az időszak később mekkora jelentőséggel fog bírni, ugyanis ekkor született meg benne a PapHajni SzépségSzigete gondolata.

– Nem egy új vállalkozásként tekintettem rá, hanem a korábbi munkám természetes folytatásaként. A különböző masszázsfajták mellé idővel megérkezett a tudatos szépségápolás, a coaching és minden olyan új terület, amely ma már szerves része annak, ahogyan dolgozom.

 A tanulásnak nincs korhatára

Hajni ötvennégy éves volt, amikor beiratkozott a gyógypedagógiai asszisztens-pedagógiai munkatárs képzésre, mert úgy érezte, hogy a munkájához egyre mélyebb emberismeretre van szüksége.

– A képzés során nagy hatással volt rám Vekerdy Tamás Jól szeretni című könyve. Megerősített abban, hogy minden gyermeknek – és valójában minden embernek – elfogadásra, bizalomra, türelemre és szeretetre van szüksége ahhoz, hogy kibontakoztathassa a benne rejlő értékeket.

Szerinte talán Benedek Elek gondolata foglalja össze legszebben azt az eszmét, amelyet a saját munkájában is képviselni szeretne:

– Nincs két egyforma egyén, mindegyikben más a szépség. Nincs két egyforma gyermek, mindenkiben más az érték.

Ötvenöt évesen aztán felvételt nyert az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karra. A gyógypedagógiai asszisztens képzés részeként szakmai gyakorlatát a Ferencvárosi Napfény Óvoda Dínó csoportjában töltötte. Bár eredetileg kötelező feladatként tekintett rá, végül az egyik legmeghatározóbb élménye lett:

– Ott értettem meg igazán, milyen természetességgel fordulnak egymás felé a gyermekek. Ők még nem címkéznek, nem előítéletek alapján közelítenek egymáshoz, hanem egyszerűen játszanak, kíváncsiak, és elfogadják a másikat olyannak, amilyen.

Azóta gyakran eszembe jut egy gondolat: azt kívánom, hogy minden felnőtt legalább évente egyszer töltsön el egy fél napot egy óvodában. Talán egy kicsit türelmesebbek, nyitottabbak és elfogadóbbak lennénk egymással.

Amikor a kérdés fontosabb, mint a válasz

 A coaching képzések (elsősorban a sport -és life coaching) egy teljesen új gondolkodásmódot nyitottak meg Hajni számára. Talán ez volt az egyik legnagyobb kihívása is: meg kellett tanulnia, hogy nem mindig a válasz a legfontosabb, hanem a jól feltett kérdés.

– A mindennapi munkámban két különböző szerepben vagyok jelen. Masszőrként és a szépségápolás területén természetes, hogy szakmai javaslatokat teszek és ajánlásokat fogalmazok meg a vendégeim számára. A coaching azonban egészen más alapelvekre épül. Ott nem az a feladatom, hogy megmondjam a megoldást vagy tanácsot adjak. Sokkal inkább az, hogy megfelelő kérdésekkel segítsem a hozzám forduló klienseket abban, hogy a saját válaszaikat és a saját útjukat megtalálják.

Ugyanakkor ma már úgy gondolom, hogy segíteni igazán csak annak lehet, aki maga is készen áll arra, hogy tegyen önmagáért. Én ebben szeretnék megbízható kísérő lenni.

Új terület, ugyanaz a küldetés

Hajni másfél évvel ezelőtt csatlakozott a Mary Kay bőrápoló- és dekorkozmetikai márka közösségéhez.

Vásárlóként elsősorban a tudatos bőrápolás érdekelte, de hamar rájött, hogy ez jóval többről szól, mint a sminkről.

– Ez a terület számomra ugyanúgy az emberről, az önbizalomról, az odafigyelésről és a folyamatos fejlődésről szól, mint a masszázs, a coaching vagy a gyógypedagógia.

Hiszem, hogy a külső és a belső harmónia nem választható el egymástól. Amikor valaki jól érzi magát a bőrében, magabiztosabbá válik – és ez ugyanúgy része az egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életnek, mint a testi vagy lelki jóllét. A Mary Kay-nél pedig egy olyan csapatot ismertem meg, ahol a nők támogatják egymást, tanulnak egymástól, és mindenki a saját céljai szerint fejlődhet.

És hogy hogyan fér meg egymás mellett ennyi minden?

Szerinte a válasz egyszerű: ezek nem külön utak, hanem ugyanannak az egésznek a részei. Saját bevallása szerint az évek során nemcsak szakmailag fejlődött, hanem emberileg is sokat változott. Ma már egészen más szemmel nézi vendégeit, mint pályakezdőként.

– Nem azt figyelem, milyen ruhát viselnek, vagy milyen sminket választottak. Sokkal inkább azt, hogyan érkeznek meg hozzám. A testtartásukat, a vállak helyzetét, a járásukat, a mozgásukat, a tekintetüket. Egy-egy apró mozdulat vagy egy pillantás sokszor többet elárul, mint hosszú percek beszélgetése.

„A tudás akkor válik igazán értékessé, amikor megosztjuk egymással”

Az elmúlt évek során egyre erősebben körvonalazódott benne, hogy mit is szeretne felépíteni:

– Egy olyan helyet képzelek el, ahol az általam képviselt területek nem egymás mellett működnek, hanem egymást kiegészítve segítenek. Hiszem, hogy a jövő a szakmák együttműködésében rejlik, hiszen így tudunk valóban személyre szabott támogatást nyújtani.

 Ugyanilyen fontos számára a tudás továbbadása. Szeretné, ha ez a közösségi tér a jövőben lehetőséget adna tanulóknak, pályakezdő szakembereknek és kollégáknak is arra, hogy fejlődjenek, tapasztalatot cseréljenek és egymástól tanuljanak:

– Ha tíz év múlva visszanézek erre az időszakra, azt szeretném érezni, hogy nemcsak egy vállalkozást építettem, hanem egy olyan közösséget is, ahol az emberek támogatást, fejlődési lehetőséget és reményt kaptak. Számomra ez jelentené az igazi sikert.

Ha egyetlen gondolatot kellene útravalóul adnia, akkor ez lenne az:

– Mindig érdemes nyitottnak maradni a változásra. Mert amikor fejlődünk, nemcsak mi gazdagodunk, hanem azoknak az életére is hatással lehetünk, akiknek segítő kezet nyújtunk.

fotók: Pap Hajni