Évek óta azt mondogatom szilveszter éjjelén, amikor átlépünk az óévből az új esztendőbe, hogy a mostani, az majd biztos jobb, könnyebb év lesz. Mégis évek óta érzem úgy, hogy ez a kívánságom nem teljesül. Sosem volt egyszerű az életem (kinek az?), mindig valamit túl kellett élnem, meg kellett oldanom, ha épp mégsem, akkor kitaláltam valami újabb célt, és azon munkálkodtam fáradhatatlanul – hol társsal, hol egyedül –, hogy el is érjem.
Miskolczy Viktória írása.
Szembesülnöm kellett vele: akármennyire is azt gondolom, hogy nem, igenis el tudok, vagy inkább meg tudok fáradni. A negyvenes éveim közepét átlépve, ezt is muszáj elfogadnom. Az érettségnek velejárója az is, hogy más szemüvegen keresztül nézem és látom a dolgokat. Ennek, a számomra új szemléletmódnak a tükrében elhatároztam, hogy idén az évet is másképp zárom, mint eddig.
Már nem fogadkozom, hogy január 1-jétől jobban odafigyelek az étkezésemre, hogy majd számolom a kalóriákat, kevesebb édességet, viszont több egészséges ételt eszem,
és ezzel a lendülettel az új év első napján sem durrantom úgy be a hasizmom – mert úgy érzem, annyira erőm teljében vagyok, hogy az első három heti testmozgást gyorsan egyben le is tudom –, hogy másnapra már felülni se tudjak.
Nem ígérem meg magamnak azt sem, hogy jobb anya leszek, kevesebbet dolgozom és több időt fordítok azokra a dolgokra, amik feltöltenek, sem azt, hogy okosabban osztom be a pénzt, környezettudatosabb, figyelmesebb meg ilyen-olyan leszek.
Ez nem azt jelenti, hogy ezeket ne tartanám fontosnak, és ne szeretném véghez is vinni, hanem azt, hogy az ígéretek helyett inkább megengedem, hogy ezek a törekvéseim megmaradjanak, de ne egy saját magam számára kiszabott ítélethez viszonyítsam az elért eredményeimet.
Hisz azonnal megítélem magam, amint az egyik fogadalmamat nem, vagy csak részben tartom be, ezzel egyidejűleg pedig a lelkesedésem is alábbhagy.
Idén megpróbálom inkább úgy összegezni az évemet, hogy arra nézek rá, miben meddig jutottam, és nem arra, hogy miben van lemaradásom.
Ebből az új nézőpontból máris sokkal fényesebbnek látszik ez az év, mint amilyen kihívásokkal, nehézségekkel telinek tűnt.
2023-ban munkahelyet váltottam, vagy inkább rátaláltam a hivatásomra; ráeszméltem és elfogadtam, hogy változókorba kerültem, ami új kihívások elé állított; eljutottam az évek óta tartó mély önvizsgálatom zenitjére, szembenéztem a traumáimmal, elengedtem az apám iránt, és a bántalmazó párkapcsolatom okán érzett haragomat; kisöpörtem a szőnyeg alól számos családi és személyes megpróbáltatást és titkot, a gyógyulás útján pedig megírtam és – egy számomra merőben új szakmába beletanulva – önállóan kiadtam az Üvöltő hegek c. könyvem.
Mindeközben elkezdtem publikálni a Női váltó magazin-ban, ahol egy csodás, támogató és inspiráló közösségre találtam. Bízom abban, hogy
írásaimmal többeket bátorítok a változtatásra, és arra a felismerésre, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is mindig tudjuk: van lehetőségünk választani.
Választani valami mást.
A szabad akaratunkkal minden körülmények között rendelkezünk, és minden egyes percben dönthetünk arról, mi a jó nekünk. Ez nem önzés, ez éberség. Éberség arra, ami nekünk működik.
Ha így nézek az óévre, elmondhatom – ha rengeteg türelemmel és apró lépésekkel is, közben milliószor elbizonytalanodva, halálra rémülve, aztán újra nagy levegőt véve, és bátran előre menve –, hogy messzire jutottam, rengeteget tanultam és sokat fejlődtem. Ezzel a szemlélettel már képes vagyok nyitottan, hittel telve, és izgatottan várni 2024-et.
Ahogy az egyik nagyra becsült munkatársam írta nekem a jövő év kapcsán (akivel – bármily furcsa – gyakran levelezünk is, és leesik az állam, hogy alig kilenc hónapnyi ismertségünk távlatában mennyi mindent tanulhattunk egymástól):
„Ezek az átmeneti évek mindig ilyenek, mindig ott van bennük társként a bizonytalanság, a káosz, a szokatlanság, a türelmetlenség”, hogy „Na akkor most mi van, mikor változik már meg végre teljesen minden?”.
Időnek kell eltelnie, amíg az új a részünkké válik. Amíg rutinná és otthonossá válik bennünk valami más érzésvilág, mint az addigi.
Továbbra is lesznek szar napok, de az arányok már eltolódhatnak valami jobb felé. Miközben gyógyulunk, észre kell vennünk és értékelnünk kell a köztes eredményeket is, mert közben is már ott vannak, lehet nem is akkora nagy dolgok éppen, de ezek jelzik, hogy jó úton haladunk.
Az elmúlt időszak és ez az év volt az átmeneti szakasz, de az új évben a változások már nem új dolgok lesznek, hanem a részeid.
Ami jön 2024-ben, azt te kezdted el a változtatásokkal, ha ennek gyümölcsei vagy jó visszhangjai lesznek, azt Te érted el! Te ültetted el a magokat, te indítottad el ezeket az új ösvényeket és lehetőségeket!”
Ezekkel a sorokkal kívánok neked, Kedves Olvasó, szabad akarattal, merészséggel, könnyedséggel, változásokkal és szeretettel teli boldog új esztendőt!
Tudom, hogy te is elég bátor és erős vagy ahhoz, hogy a hátad mögött hagyd a múltadat, a bántalmazódat és a bántalmazó kapcsolatodat!
Szeretettel:
Viki
(Többet megtudhattok rólam ezen a linken. Az Üvöltő hegek c. könyvem kizárólag itt, az uvoltohegek.hu oldalon keresztül érhető el.)
Nyitókép: AdobeStock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
