Teret hagyni a természetnek, túlkontrollálás helyett megfigyelőként létezni a kertben – ez a békén hagyott kert filozófiája. Képviselője, Novák Alexa szerint így a kert örömforrás, és nem kötelesség lesz, amit a magyar „szégyenkultúra” erőltet ránk.
– Nem volt semmilyen szándékom a bloggal, nem akartam senkit megtéríteni, inkább egy „ventilációs felületnek” tekintettem az oldalt. Tele lett a hócipőm sok mindennel és szerettem volna kiírni magamból. Az elején tényleg csak annyi volt, hogy néhány ismerősöm nyomott egy-egy lájkot, aztán hirtelen berobbant a dolog – emlékszik vissza Novák Alexa „A békénhagyott kert” Facebook-oldala indítására.
Éppen tombolt a COVID, sokan elkezdtek kertészkedni, mégsem ez, hanem egy politikai akció indította el a blogot a népszerűség útján… Amikor ugyanis a Fidelitas egy nagy port felvert akciójában önkényesen lekaszálta a főváros által szándékosan meghagyott méhlegelőt – tele volt a hírrel az internet -, hirtelen felkapták Alexa egy régebbi írását, amely a békén hagyott kert lényegéről szólt. Hirtelen rengeteg követője lett, akik közül egyre többen érdeklődnek a természettel békés szimbiózisban élés iránt.
Alexa nem kertész, pszichológusként és holisztikus mozgás- és tánctanárként a test és lélek egyensúlya, a testtudati módszerek, mindfulness technikák a szakterülete. A mozgáson és egy ausztriai képzésen keresztül vezetett az út a természettel való kapcsolódáshoz, amit ma már a saját kertjében gyakorol.
Az okok között persze ott van a környezettudatosság is, saját bevallása szerint valamiféle korai klímaszorongás gyerekkora óta kíséri. A döntéshez azonban, hogy átalakítsa, pontosabban hagyja átalakulni a kertjét, nemcsak ez vezetett.
Hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok
– Én voltam itthon a „fűnyíró ember”, és egyszer tudatosult bennem, hogy ha mindenhol alaposan lenyírom a füvet, nettó öt órát töltök el vele. Ez arra jó volt, hogy a szülés után leadjam a plusz kilókat, de akkor valami bekattant bennem és feltettem a kérdést:
miért is csinálom? Kinek akarok megfelelni? Tényleg ez az egyetlen út? Gondoltam egyet és egy meredekebb kertrészen hagytam megnőni a füvet.
Hamarosan megjelentek rajta más növények, állatok, és elgondolkoztam, mennyire más lenne, ha nem piszkálnánk állandóan a természetet, hanem hagynánk, hogy megtörténjenek a dolgok, a maguk rendje szerint – mesél Alexa az 1600 négyzetméteres veresegyházi kertjéről.
Más sorsfordító élmény is érte, a kertjében álló gyümölcsfák közelében egy idő után érezte, hogy valami nem stimmel…
– Aztán rájöttem, mi az: a csend! A virágzó fák körül döngeniük kellett volna a méheknek, de semmi… Sőt, amikor ellátogattam egy levendulaültetvényre, ott is mindössze egyféle dongót láttam. Évről évre egyre kevesebb méhet láttam, és megtapasztaltam, hogy amit erről olvastam, az nem ijesztgetés, hanem a rémisztő valóság.
Volt kertje korábban is, de akkor még a klasszikus módszerekkel kertészkedett, és saját bevallása szerint próbálta „jó feleség módjára” rendben tartani a kertet. Nemrég azonban rájött, hogy létezik más koncepció, mint amiben felnőtt.
Létezik olyan kert, amely az „élni és élni hagyni” elve alapján nő, fejlődik, változik. Olyan, amely szembe megy a társadalmi normákkal és elvárásokkal.
– A magazinok, a szomszédok tolják elénk, milyennek „kell” lennie egy kertnek; a rendezettség, a lenyírt fű, a gyom nélküli ágyások, csupa „igényes” virággal beültetve – mindez hozzákapcsolódott a rendes, gondos, felelős ember ideáljához.
Úgy gondolom, ez olyan, mint a műköröm: tudat alatt az is azt sugallja a viselőjéről, hogy nem kell alantas munkát végeznie. A magyar egy szégyenkultúra, az emberek azt lesik, kinek van nagyobb, szebb, rendezettebb kertje.
Ha szabadjára hagyja az ember, biztosan megkapja, hogy lusta, gondatlan, felelőtlen – magyarázza Alexa.
„Nem engedem el teljesen a kontrollt”
Alexa afféle „hibrid” kertet hozott létre, amelyben nyírt ösvényekkel tagolva váltakoznak a vadul burjánzó és a beültetett területek. A lényeg a játékosság és a berögzült szokások megkérdőjelezése, a kísérletezés, mondja. Ő már nem akar megfelelni az elvárásoknak, hanem hagyja, hogy a természet tegye a dolgát. Veresegyházi kertjében 1600 négyzetméteren burjánzik a természet – ő pedig hagyja.
– Az én hitvallásom szerint sok a hasonlóság az embernek a kerttel és a másokkal való kapcsolata között. Amikor bejön hozzám valaki, még mielőtt beavatkoznék, elkezdem megfigyelni, nem pedig megpróbálom azonnal megszerezni a kontrollt. Én ebben a türelmes, csendes odafigyelésben hiszek a kertemmel szemben is – mondja.
– Izgalmas figyelni, hogy működik körülöttem a természet. Minden évben okoz meglepetéseket a kertem, de ezt nagyon élvezem!
Nem engedem el teljesen a kontrollt, nem arról van szó, hogy egyáltalán nem kertészkedem vagy nem nyírom a füvet, de játéknak tekintem a dolgot. A kapcsolatainknak is valahogy így kellene működniük: nem behódolni, de nem tartva túl erős kontrollt sem.
A „békén hagyás” megakadályozza azt a helyzetet is, amibe sokan belecsúsznak: nem tudják igazán élvezni a kertjüket, mert az többé nem örömforrás, hanem kötelességgé válik. „Bármilyen hobbival előfordulhat, aminek élvezetesnek kellene lennie, hogy fölénk nő és ’diktálni kezd’, én pedig ezt nem akartam”, mondja.
Enyhülés a hőpokolban
Miközben a kertje szép lassan átalakult, Alexa szeme láttára bontakozott ki sok olyan kölcsönhatás, amire nem számított. Rájött például, hogy ha hagyja, hogy több élőlény találjon otthonra a kertjében megjelennek köztük olyanok is, amelyek pont a kártevőket pusztítják, vagy azok inkább egy másik növényre telepednek rá.
Korábban rengeteget küzdött például a levéltetvekkel, kézzel szedegette le őket a szeretett rózsáiról, mivel vegyszerekről szó sem lehetett, a békén hagyott kertben azonban megszűnt a probléma…
Alexa kertje az otthona zöld szívévé, igazi feltöltő oázissá vált. Szó szerint is.
– Tavaly, amikor pokoli volt a pusztító hőség, érezhető volt a gazdag növényvilág hatása. Nálunk is lettek ugyan kiégett foltok, de a kertünk sokkal jobban és tovább tartotta magát, mint egy átlagosan gondozott kert, a lekaszált, sárgára aszott területek.
Terjednek olyan megdöbbentő képek, amelyek megmutatják, milyen hatalmas különbség van a növényekkel beültetett és a sivár, lekövezett felületek hőmérséklete között. Nálunk mérésre sem volt szükség, elég volt a tenyeremet odatartani a föld fölé…
Már ezért az egyért megéri ezt a kertformát választani! – meséli lelkesen.
Igaz, teszi hozzá, ehhez fel kell tennünk magunknak néhány fontos kérdést, például azt, hogy mi a fontos, ki a fontos, kinek a kedvéért kertészkedünk. A kertünk van értünk, vagy mi vagyunk a kertért?
–Sokan státuszszimbólumnak tekintik a kertet, pedig sokkal fontosabb, hogy tudjunk kapcsolódni hozzá és ne csak a feladatokat lássuk benne. Az élet rövid, le kellene lazulnunk!”, tanácsolja.
„Nem kéne minden élőt kiirtanunk magunk körül”
Alexa nem akar senkit „megtéríteni”, a szíve szerint azt mondaná, hogy mindenki gondozza úgy a kertjét, ahogy szeretné, de úgy érzi, ezzel figyelmen kívül hagyná, hogy egy ökológiai katasztrófa felé robogunk.
– Ma már úgy gondolom, radikális üzenetekre, erőteljes megszólalásokra van szükség, mert ha mindenki felszórja fehér murvával a kertjét, akkor megdöglünk…
Az önkormányzatoknak is fel kellene ébredniük és nem lefűkaszázni minden talpalatnyi helyet, nekünk, átlagembereknek pedig nem szabadna kiirtani miden élőlényt magunk körül.
Néha egyszerűen elég csak jobban megismerni egy növényt, hogy teljesen másként tekintsünk rá, számos „gyom” például hasznos gyógynövény is – véli.
Alexának nemcsak a letérkövezett, kavicsba fojtott, vagy a focipályává silányított „kertekről” van meg a véleménye, hanem az otthoni játszóterekről is.
– Szomorú, hogy ezek a közösségi terek beszorultak a magánkertekbe. Hiszen a játszóterezésben éppen az a lényeg, hogy lehet másokkal bandázni, barátkozni, kifigyelni, kivel a legjobb libikókázni… Ha belegondolunk, nem bizarr, hogy a kertemben áll egy komplett játszótér, és nem játszik benne más, csak a saját gyerekeim??
Fotó: Novák Alexa
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
